Sugárkezelés (sugárterápia, radioterápia)

Megosztás:

A sugárkezelés a rákterápiában sokféle módon felhasználható. Felhasználható a rák gyógyítására, annak sugárzás útján történő teljes elpusztítása révén. Máskor szerényebb céllal, csak arra alkalmazzák, hogy a daganatnövekedést kontroll alatt tartsák és ezáltal meghosszabbítsák a beteg életét, vagy enyhítsék a fájdalmát. A sugárterápia - hasonlóan a sebészi terápiához - akkor alkalmazható legeredményesebben, ha a rákos daganat kiterjedése még csak a szervezet egyetlen helyére, körülírt területére korlátozódik.

A sugárterápia napjainkban a daganatos betegek kezelésében a második leggyakrabban alkalmazott terápiás eljárás. Körülbelül a daganatos betegek fele részesül kezelése során valamikor besugárzásban.

A sugárkezelés lényegét nagy energiájú ionizáló sugárzás gyógyító célú alkalmazása képezi. A sugárzás az örökítő anyag (DNS) károsítása révén gátolja a sejtosztódást. Ez a folyamat azonban nem szelektív, és mind az ép, mind a daganatos sejteken egyaránt érvényesül. Tekintettel azonban, hogy a daganatokban általában nagyobb az osztódásra készülő, vagy osztódásban lévő sejtek száma, a daganatoknak a normál szöveteknél rendszerint nagyobb a sugárérzékenységük.

Az utóbbi évtizedekben rendkívül nagy előrehaladás történt a ráksejtek és normál szövetek sugárérzékenységének és sugárérzékenységében mutatkozó különbségeknek megértése terén. A sugárterápiának új technikája és stratégiája alakult ki, amelyek új és hatásosabb sugárforrások kifejlesztését tették lehetővé. Ennek eredményeként ma már nagy dózisú besugárzás irányítható a mélyen fekvő rákos szövetekre is, a normál szövetek minimális sugárhatásnak való kitétele mellett. Ennek következtében a besugárzást bizonyos rákféleségek esetében elsődleges gyógymódként is egyre gyakrabban és eredményesebben alkalmazzák önmagában is, pl. méhnyakrák, bizonyos fej-nyaki rákok, gégerák stb. esetében. Sebészi és kemoterápiás kezeléssel kombináltan pedig még kiterjedtebb alkalmazást nyer.

Bizonyos esetekben a besugárzást a rák sebészi kezelése előtt is alkalmazzák, a daganat nagyságának csökkentése céljából, hogy azt ezáltal műtétre inkább alkalmassá tegyék és egyben csökkentsék annak esélyét, hogy a műtét során ráksejtek szóródjanak szét a szervezetben.

A besugárzás történhet külső sugárforrásokból, de történhet a beteg szervezetébe, például magába a rákos szövetbe behelyezett belső sugárforrásból.

Az orvos a daganat típusa, elhelyezkedése szerint meghatározza a szükséges besugárzás dózisát és azt, hogy milyen adagokban adják le és hány kezelésre lesz szükség. Így alakul ki a besugárzási terv, melynek kialakítása olykor néhány napot is igénybe vesz. Ennek birtokában kezdődik meg a beteg sugárkezelése.

A sugárkezelés tartama alatt az orvos a beteget gondosan követi. Ellenőrzi a besugárzásra adott válaszreakciókat, szükség esetén tervmódosításokat hajt végre, alapvetően fontos azonban, hogy a beteg minden előírt kezelésen időben megjelenjen, hogy az előírt sugárkezelés zavartalan végrehajtásából számára a legtöbb előny, haszon származzék. Egy-egy kezelés késedelmes elvégzése vagy kiesése a sugárkezelés hatékonyságát nagymértékben csökkentheti.

Külső sugárforrásként szolgáló készülékekkel történő sugárterápia során rendszerint hetenként öt kezelést végeznek és a sugárkezelés 6-7 hétig tart. A szükséges sugárdózist kisebb adagokba elosztva adják le a besugározandó területre (frakcionált sugárterápia).

Maga a besugárzás fájdalmatlan és egy elkülönített szobában, az ún. besugárzó helyiségben fekvő, vagy ritkábban ülő helyzetben történik. Egy-egy alkalommal néhány percig tart. A besugárzás alatt mozdulatlanul, minél nyugodtabban kell feküdni, hogy a sugárzás csak azon területeket érje, amelyeket szükséges, továbbá, hogy minden alkalommal ugyanazon területet érje a sugárzás. A légzést a besugárzás alatt nem kell visszatartani. A besugárzás tartamára a beteg egyedül marad a szobában, a besugárzó készüléket a szomszédos, sugárvédett helyiségből távirányítással vezénylik a beteget folyamatosan megfigyelik. Jóllehet a beteg egyedül érezheti magát, de a kezelő személyzettel hangosbeszélőn keresztül folyamatos érintkezésben marad.

Maga a besugárzás zajjal nem jár és semmilyen érzést nem vált ki a betegnél.

A külső sugárforrásból történő besugárzás nem igényel feltétlenül kórházi bentfekvést. A szükséges sugárdózisokat járóbeteg-rendelés keretében is megkaphatja a beteg. A besugárzástól teste, szervezete nem válik radioaktívvá, tehát a napi sugáradag megkapása után hazamehet és családtagjaival nyugodtan érintkezhet.

A belső besugárzás a sugárterápia olyan formája, amelynél radioaktív anyagot tartalmazó tűket, tubusokat közvetlenül a rákos szövetben vagy annak közvetlen környezetébe helyeznek el. Ez folyamatos követést és kórházi benttartózkodást igényel.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló