Hormonterápia prosztatarák esetében

A legtöbb androgént a herék termelik, de a mellékvesék (amelyek a vesék felett helyezkednek el), valamint maga a prosztatarák is jelentős mennyiségben termelheti. Az androgénszint csökkentése vagy a prosztatarák sejtekbe való bejutásának megakadályozása gyakran a prosztatarák stagnálását vagy csökkenését eredményezi, Ugyan önmagában nem gyógyítja meg a prosztatarákot, de képes hosszú időn keresztül meggátolni a daganat növekedését vagy az áttét képződést. A prosztatarák nem egységes betegeség, a daganat jellemzői alapján kis, közepes és nagy kockázatú betegcsoportok különíthetők el, melyekben a hormongátló terápia helye, formái jelentősen különbözhetnek. A korai stádiumú, kis kockázatú, műtéttel eltávolított daganatok esetében a gondos uro-onkológiai ellenőrzésen túl nincs szükség az androgén deprivációra.

Mikor alkalmazzák a hormonterápiát prosztatarák kezelésére?

A hormonterápia az alábbi esetekben alkalmazható:

• ha a rák túlságosan elterjedt ahhoz, hogy műtéttel vagy sugárzással gyógyítható legyen, vagy ha más okból nem kaphatja meg ezeket a kezeléseket
• ha a prosztatarák a műtét vagy a sugárkezelés után nem gyógyul vagy kiújul
• a kezdeti kezelésként alkalmazott sugárterápia mellett, ha nagyobb a kockázata annak, hogy a daganat kiújul a kezelést követően (a magas PSA-szint és/vagy a rák prosztatán kívüli növekedése alapján)
• a daganat méretének csökkentése a besugárzás előtt, hogy hatékonyabb legyen a kezelés.

A hormonterápia típusai

A prosztatarák kezelésére többféle hormonterápia alkalmazható.

Kezelés a here androgénszintjének csökkentésére

Az androgén megvonásos terápia során ambuláns sebészi beavatkozással (orchiectomia, sebészeti kasztrálás) vagy gyógyszerekkel csökkenthető a herékben termelődő androgének szintje (de a herék mérete is). A luteinizáló hormon-felszabadító hormon (LHRH) agonisták olyan gyógyszerek, amelyek a hipotalamusz/agyalapi mirigy tengelyen keresztül történő szabályozás gátlásával csökkentik a herék által termelt tesztoszteron mennyiségét. Az LHRH-agonistákat befecskendezik vagy kis implantátumokként helyezik a bőr alá az alkalmazott gyógyszertől függően havonta vagy félévente egy alkalommal. Az LHRH antagonisták az agyalapi mirigy serkentő szabályozásának kikapcsolása révén hatnak, és az előrehaladott prosztatarák kezelésére alkalmazhatók hasonló módon.

A sebészeti és kémiai kasztráció (orchiectomia, az LHRH agonisták és antagonisták) a tesztoszteron szintjének csökkenése miatt az alábbi (zömében kezelhető vagy megelőzhető) mellékhatásokat okozhatják:

• csökkent vagy hiányzó szexuális vágy
• erektilis diszfunkció (impotencia)
• a herék és a pénisz zsugorodása
• átmeneti hőhullámok
• mellérzékenység és a mellszövet növekedése (gynecomastia)
• csontritkulás, amely csonttörésekhez vezethet
• vérszegénység (alacsony vörösvértestszám)
• koncentrációs és/vagy memóriazavarok
• az izomtömeg elvesztése
• súlygyarapodás
• fáradtság
• megemelkedett koleszterinszint
• depresszió.

Egyes kutatások eredményei szerint a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szélütés, a szívinfarktus, sőt az egyéb szívbetegségek miatti halálozás kockázata magasabb a hormonterápiával kezelt férfiaknál.

Kezelés a mellékvesék androgénszintjének csökkentésére

Az LHRH agonisták és antagonisták megállíthatják a herékben az androgének termelését, de a test más részein lévő sejtek, például a mellékvesék és maguk a prosztataráksejtek továbbra is képesek férfihormonokat termelni, amelyek elősegíthetik a rák növekedését. Egyes gyógyszerek azonban blokkolhatják az e sejtek által termelt androgének képződését (leggyakrabban előrehaladott prosztatarák esetében). Az abirateron blokkolja a CYP17 nevű enzimet (fehérjét), így segít megállítani ezeket a sejteket androgének termelésében. Ez a gyógyszer nem gátolja meg a herék tesztoszterontermelését, ezért azoknak a férfiaknak, akiken még nem végeztek orchiectomiát, folytatniuk kell a kezelést LHRH agonistával vagy antagonistával. A ketokonazol, amelyet először gombás fertőzések kezelésére alkalmaztak, szintén gátolja a mellékvesékben termelődő androgének termelődését.

Ezek a hatóanyagok más hormonok szintjét is csökkentik vagy blokkolják a szervezetben, ezért a kezelés során gyakran kortikoszteroidot (például prednizont vagy hidrokortizont) is kell szedni bizonyos mellékhatások elkerülése érdekében.

A lehetséges mellékhatások közé tartozik az ízületi vagy izomfájdalom, a magas vérnyomás, a folyadék felhalmozódást a szervezetben, a hőhullámok, a gynecomastia (férfiaknál a mellszövet megnagyobbodása), a bőrkiütések, a hányinger, a hányás és a hasmenés.

Gyógyszerek, amelyek megakadályozzák az androgének működését

A legtöbb prosztataráksejt növekedéséhez az androgéneknek a prosztatarák sejtjében található fehérjéhez kell kapcsolódniuk, amelyet androgénreceptornak neveznek. A naponta szedendő antiandrogének olyan, gyakran önmagukban nem alkalmazott gyógyszerek, amelyek szintén kapcsolódnak ezekhez a receptorokhoz, megakadályozva, hogy az androgének okozzák a daganat növekedését. Az antiandrogének hasonló mellékhatásokkal járnak, mint az LHRH agonisták, az LHRH antagonisták és az orchiectomia, de kevesebb szexuális mellékhatásuk lehet. Ha ezeket a gyógyszereket önmagukban alkalmazzák, a szexuális vágy és az erekció gyakran fennmarad. Amennyiben már LHRH-agonistákkal kezelt férfiaknak adják, a hasmenés a leggyakoribb mellékhatás, de hányinger, májproblémák és fáradtság is előfordulhat.

Az enzalutamid, az apalutamid és a darolutamid az antiandrogének újabb típusai. Ezek a gyógyszerek hasznosak lehetnek olyan, általában még nem áttétes prosztatarákban szenvedő férfiaknál, akik nem reagálnak a hormonterápia más formáira. Ugyanakkor hatásos terápiás lehetőség az áttétes, kasztráció rezisztens (amikor a terápiás szintű tesztoszetron megvonás ellenére is növekszik a daganat) illetve nem kasztráció rezisztens áttétes daganatok kezelésére is, akár önmagukban vagy kemoterápiával illetve más hatásmechanizmusú hormongátló gyógyszerrel kombinációban. A mellékhatások közé tartozik a hasmenés, a fáradtság, a bőrkiütés és a hőhullámok. Idegrendszeri mellékhatásokat is előfordulhatnak, beleértve a szédülést és ritkán a görcsrohamokat.

Az ösztrogének (női hormonok) adása egykor a herék eltávolításának (orchiectomia) fő alternatívája volt az előrehaladott prosztatarákban szenvedő férfiaknál. Lehetséges mellékhatásaik miatt (beleértve a vérrögképződést és a mell megnagyobbodását) az alkalmazásuk mára háttérbe szorult. Ennek ellenére az ösztrogének vagy egyéb kortikoszteroidok kipróbálhatók, ha más hormonkezelések már nem hatékonyak.

A hormonterápia aktuális kérdései

A hormonterápiával kapcsolatban számos olyan kérdés van, amelyekben nem minden orvos ért egyet, például a kezelés megkezdésének és leállításának legjobb időpontja, valamint a kezelés leghatékonyabb módja. A leggyakoribb kérdések az alábbiak:

Korai stádiumú rák kezelése

Egyes orvosok megfigyelés helyett hormonterápiát alkalmaztak olyan korai stádiumú prosztatarákban szenvedő férfiaknál, akik nem akartak műtétet vagy besugárzást. A tanulmányok nem mutatták ki, hogy ezek a férfiak tovább élnek, mint azok, akik nem kapnak semmilyen kezelést, amíg a tünetek ki nem alakulnak. Emiatt a hormonkezelés általában nem javasolt korai stádiumú prosztatarák esetén.

Korai és késleltetett kezelés

Azon férfiak esetében, akiknek hormonterápiára van szükségük (például olyan férfiaknál, akiknél a PSA-szint emelkedik műtét vagy sugárkezelés után, vagy előrehaladott prosztatarákban szenvedő férfiaknál, akiknek még nincsenek tüneteik) nem ismert, hogy mikor a legjobb elkezdeni a hormonkezelést. Egyes orvosok úgy gondolják, hogy a hormonterápia hatékonyabb (lelassíthatja a betegséget), ha a lehető leghamarabb elkezdik, még akkor is, ha a betegnek nincsenek tünetei. Nem minden orvos ért azonban egyet ezzel a megközelítéssel. Vannak, akik úgy vélik, hogy a hormonterápia mellékhatásai, valamint a rák terápiával szembeni rezisztenssé válása miatt addig nem szabad elkezdeni a kezelést, amíg nem jelentkeznek a rák tünetei.

Időszakos vs. folyamatos hormonterápia

A legtöbb hormonterápiával kezelt prosztatarák hónapok vagy évek alatt válik rezisztenssé ezzel a kezeléssel szemben. Egyes orvosok úgy gondolják, hogy nincs szükség állandó androgén-szuppresszióra, ezért időszakosan ismételt kezelést javasolnak. Ez lehetővé teheti a mellékhatások, például a fáradékonság, a szexuális problémák és a hőhullámok megelőzését. Egyes tanulmányok azt találták, hogy a folyamatos terápia segíthet a férfiaknak megnövelni az élettartamot, de más vizsgálatok nem találtak ilyen különbséget.

Kombinált androgén blokád (CAB)

Egyes tanulmányok szerint a kombinált kezelés hatékonyabb lehet, a legtöbb orvos szerint azonban nincs elegendő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kombinált terápia jobb, mint egyetlen gyógyszerrel kezelni a test más részeire átterjedt prosztatarákot.

Háromszoros androgén blokád (TAB)

Egyes orvosok azt javasolták, hogy a kombinált terápiához egy 5-alfa-reduktáz-gátlónak nevezett gyógyszer hozzáadva növeljék a kezelés hatékonyságát, de jelenleg nagyon kevés bizonyíték támasztja alá ennek alkalmazásának sikerességét.

Minden prosztatarákos beteg azonban gondos egyéni mérlegelést kíván és a betegség klinikai és patológiai jellemzői, a beteg fizikai és mentális terhelhetőségének, preferenciáinak figyelembe vételével, sőt ma már egyre gyakrabban a molekuláris genetikai jellemzők alapján kell és szabad a leginkább hatásos és tolerálható kezelési lehetőséget választani.