Okozhat-e emlőrákot a melltartóviselés?

Illyés András 2014. október 9.
Megosztás:

Magyar nyelven is több cikk állítja be tényként azt a feltételezést, amely szerint a melltartóviselés összefügg az emlőrák kialakulásának kockázatnövekedésével. A téma most a Fred Hutchinson Cancer Research Center legújabb, minden eddiginél alaposabb kutatása miatt került elő újra: az amerikai szakemberek több mint 1000 emlőrákos és 500 körüli egészséges kontrollszemély melltartóviselési szokásainak elemzésével állapították meg, hogy semmilyen, adatokkal is alátámasztható összefüggés nincs a melltartók viselése a mellrák kialakulása között.

A melltartóviselés és a fokozott mellrákkockázat közötti összefüggés egy orvosi antropológiával foglalkozó házaspártól, Sydney Ross Singertől és feleségétől, Soma Grismaijertől származik:

"Soma a terhessége kezdeti szakaszában talált egy csomót a mellében. Kutatóorvos lévén, szintén prof. férjével együtt tanulmányozták a mellrák rizikófaktorait. Mivel tudták, hogy a daganat diagnosztizálása is kockázattal jár, erről letettek. Soma felhagyott a melltartó viselésével, rendszeresen masszírozta a mellét, és tornázott; csak tisztított vizet ivott, és gyógynövényekkel, étrendi kiegészítőkkel kúrálta magát. A csomó két hónap alatt elmúlt" - írja a feltételezés eredetéről az Ideál Életmódmagazin.

Ezt követően írták meg "Gyilkos viselet" (Dressed to Kill) című könyvüket, amelyben - egy 2056 mellrákos és 2674 egészséges nőt tartalmazó mintára alapozva - többek között a következőket állítják:

  • 4-ből 3 esetben alakul ki emlőrák azoknál a nőknél, akik a nap 24 órájában viselik a melltartójukat,
  • 7-ből 1 esetben alakul ki emlőrák azoknál a nőknél, akik naponta 12 óránál többet viselik a melltartójukat,
  • 152-ből csak 1 esetben alakul ki emlőrák azoknál a nőknél, akik naponta 12 óránál kevesebbet viselik a melltartójukat,
  • végül 168-ból mindössze 1 esetben alakul ki emlőrák azoknál a nőknél, akik csak ritkán vagy soha nem hordanak melltartót.

Eszerint tehát 125-szörös különbség lenne az emlőrák kockázatát tekintve azok között, akik soha nem hordanak melltartót (0,6%-os esély a betegségre) és azok között, akik folyamatosan hordanak (75%-os esély a betegségre).

A szerzők mindezt még a következő állításokkal egészítik ki: az emlőrák csak azokban a kultúrákban jelent problémát, ahol a nők melltartót viselnek. Az Új-Zélandon élő maoriknál - akik átvették a fehérek kultúráját, köztük a melltartóviselést - ugyanakkora arányban fordul elő az emlőrák, mint a nyugati országokban. Az ausztrál őslakosoknál - akik nem viselnek melltartót - ezzel szemben gyakorlatilag ismeretlen az emlőrák (az ausztrál NHMRC adatai szerint ez így egészen biztosan nem igaz, PDF). Singer és Grismaijer azt állítják továbbá, hogy ha a nők sosem hordanának melltartót, akkor a férfiakéval éppen egyforma esélyeik lennének az emlőrák kialakulására (a férfiaknál mintegy 100-szor kevesebb új megbetegedés fordul elő, mint a hölgyeknél).

Sikerült-e bizonyítani ezeket az állításokat?

A szerzőpáros sajnos nem egy szakemberek által is ellenőrzött orvosi folyóiratban, mindössze az 1995-ben megjelent - és 2005-ben újra kiadott - könyvükben tették közzé a fenti feltételezéseiket. A könyv megjelenését követően többen is rámutattak a főbb problémákra. Hiányoztak például a melltartóviselés és a fokozott emlőrákkockázat összefüggését alátámasztó kontrollált epidemiológiai adatok, ezzel szemben sehol nem esik szó azokról a létező adatsorokról, amelyek egyértelmű kapcsolatot mutatnak az elhízás mértéke és a menopauzát követő emlőrák megnövekedett kockázata között. (Ide tartozik a nagyobb mell- és melltartóméret is, ami fokozott emlőrákkockázatot jelent, ha a nagyobb mellméret elhízással párosul.)

A könyv a házaspár azon elméletére sem nyújt semmiféle bizonyítékot, amely szerintük megmagyarázza, miként vezethet mellrákhoz a melltartóviselés. A hipotézis szerint a melltartók bőrre kifejtett - a merevítős melltartóknál a mellek alatt erősebb - nyomása elszorítja a nyirokereket, megakadályozva ezzel, hogy a mellben felhalmozódott "méreganyagok" (amelyek összetételét és a benne található rákkeltő anyagokat szintén nem ismerteti a könyv) távozzanak az emlőszövetek területéről.

A melltartóviselés rákkeltő hatása tehát már eddig sem volt túlzottan megalapozott. A Fred Hutchinson rákkutató központ munkatársai azonban végleg el szerették volna oszlatni a már csaknem húsz éve terjedő téves hiedelmet, ezért elvégeztek egy jól tervezett és a tudományos kutatások főbb elvárásainak megfelelő vizsgálatot. Az esetkontrollos tanulmányban 454 invazív duktális karcinómában és 590 invazív lobuláris karcinómában szenvedő, 2000 és 2004 között diagnosztizált, 55-74 éves hölgynél, illetve 469 egészséges nőnél vizsgálták az emlőrák korábban fennálló rizikófaktorait, köztük a melltartóviselési szokásokat. (Az esetkontroll vizsgálatokban egy betegségben szenvedő és egy kontrollcsoportot hasonlítanak össze, és azt vizsgálják, hogy milyen tényezők vagy rizikófaktorok vannak jelen a betegcsoportban és hiányoznak a kontrollcsoportban, a lehetséges tényezőket vagy rizikófaktorokat például kórlapokból - a mostani kutatásban személyes interjúk válaszaiból - keresve vissza.)

Amellett, hogy a szerzők - a Singer házaspárral szemben - az emlőrák összes ismert kockázati tényezőjét figyelembe vették, részletesen elemezték az arra vonatkozó válaszokat is, hogy ki milyen méretű és típusú - például merevítős - melltartót viselt, naponta átlagosan hány órát hordta a melltartóit, illetve milyen életkorban kezdte viselni ezt a ruhadarabot. Az adatok statisztikai elemzését követően semmiféle összefüggést nem sikerült kimutatni sem a melltartóviselés gyakorisága, sem a melltartók mérete vagy típusa, sem pedig azon életkor között, amikortól a nők már rendszeresen viselték a melltartóikat - írja a Cancer Epidemiology, Biomarkers & Prevention című folyóiratban megjelent cikk.

A vizsgálat egyetlen hiányossága, hogy nem voltak a kontrollcsoportban olyanok, akik hosszabb időn keresztül egyáltalán ne hordtak volna melltartót, így ilyen összehasonlítást nem lehetett végezni. Ezért döntöttek úgy a kutatók, hogy a melltartóviselési szokásokban mutatkozó különbségek alapján próbálnak összefüggéseket keresni az emlőrák megnövekedett kockázatával.

Nincsenek olyan eredmények, amelyek szerint a nyirokkeringés akadályozása emlőrákhoz vezetne

Az Amerikai Rák Társaság (ACS) honlapja egy további, 2009-es tanulmányt is említ, ami szintén ellentmond annak, hogy a nyirokkeringés akadályoztatása emlőrákhoz vezetne.

Ted Gansler és munkatársai a Breast Cancer Journal-ban közölték cikküket, amelyben a vállon vagy a felkaron kialakult melanoma női túlélőit vizsgálták. Ezeknél a betegeknél eltávolításra kerülnek a hónalji nyirokcsomók, ami jelentősen csökkenti a nyirok mellkasból történő elvezetésének hatékonyságát. Ha igaz lenne, hogy a nyirokkeringés akadályozása emlőrákhoz vezet, akkor a megműtött hölgyeknél jelentősen több emlőrákos esetnek kellene előfordulnia. Az orvosok ezzel szemben nem tapasztalták az emlőrákos esetek jelentős növekedését ebben a csoportban - írja az ACS honlapja.

Jelenleg tehát - egyéb vizsgálati eredmények hiányában - nincsenek olyan adatok, amelyek alátámasztanák a nyirokkeringés csökkenése és az emlőrák fokozott kockázata között feltételezett összefüggést.

* * *

Felhasznált anyagok és további információk:

Magyarul:

A merevítős melltartó rákkeltő? 

Angolul:

One more time: No, wearing a bra does not cause breast cancer 

Bras cause breast cancer? No support for that claim, Fred Hutch study finds 

Bras and Breast Cancer: A Theory that Lacks Support 

Bra Wearing Not Associated with Breast Cancer Risk: A Population-Based Case-Control Study

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.