A rák a soksejtű szervezet természetes végállapota az evolúcióbiológusok szerint

Hogyan minimalizálható a folyamatosan zajló szöveti sejtosztódások során a rosszindulatú elfajulások kockázata?Hogyan minimalizálható a folyamatosan zajló szöveti sejtosztódások során a rosszindulatú elfajulások kockázata?
Daganatok.hu 2017. május 5.
Megosztás:

Közkeletű vélekedés szerint a rák civilizációs betegség, mérgező környezetünk és egészségtelen életmódunk szerencsétlen folyománya, amely elkerülhető volna, ha úgy élnénk, ahogy kőkori eleink. Sok vezető evolúciókutató és daganatbiológus azonban egészen másképp látja a helyzetet. Az ő nézetük szerint a rák a soksejtű szervezet természetes, hovatovább szükségszerű végállapota.

Egyre több kutatási eredmény utal arra, hogy bár számos környezeti tényező, például a dohányzás rákkeltő hatása megkérdőjelezhetetlen, a rák nem civilizációs átok, hanem hatszázmillió éves evolúciós örökség, amelyet egészen azóta hordozunk magunkkal, hogy egysejtű őseink a magányos lét feladása mellett döntöttek.

Azt a társadalmi szerződést, amelyet egy soksejtű lény sejtjei a nagy egész boldogulása érdekében, önálló szaporodásukról lemondva megkötnek, önző renegátok felrúghatják, és feláldozhatják a szervezet jóllétét a saját rövid távú terjeszkedésük érdekében.

Tényleg elélhetnénk százhúsz évig daganatmentesen, ha a körülmények engednék?

Vagy inkább azt kellene kérdeznünk: hogyhogy egyáltalán eddig és ennyien megússzuk tumorok nélkül, ha sejtjeink bármikor ellenünk fordulhatnak?

Valójában mindkét kérdés értelmes - írja az MTA honlapján megjelent cikkében Tátrai Péter. Egyes bálnafajoknál nem ritkák a kétszáz éves egyedek sem, és e matuzsálemi cetek nem szenvednek a legkülönbözőbb daganatos betegségektől - pedig sokkal, de sokkal több sejtjük van, mint nekünk. Miért is nem lehetünk mi bálnák?

Ugyanakkor az egerek, ha módjuk van rá - vagyis ha kutatólaborban, védett körülmények között tartják őket -, legfeljebb 2-4 évig élhetnek, de jelentős részükkel végeznek a második-harmadik életévükben kialakuló spontán tumorok. Mitől nem jutunk mi is az egerek sorsára? Végső soron: mitől függ, hogy kialakul-e egy egyed élete során rosszindulatú daganat, és ha igen, mikor?

Hogyan védekeznek a soksejtű szervezetek a daganatok ellen?

A fenti, második kérdés így is átfogalmazható: hogyan egyensúlyozta ki az evolúció a szöveti megújulás igényét a daganatok elkerülésének törekvésével legalább addig az életkorig, amíg a legtöbben túlesünk a gyermekszülés és
-nemzés feladatain?

Melyek azok a trükkök, amelyek segítségével a csillagászatian sok - nagyjából 1014 (tízmilliószor millió) - sejtet számláló emberi test négy-öt évtizeden át fenntartja és megújítja magát anélkül, hogy a naponta születő 50-70 milliárd magvas sejt valamelyike elindulna a daganatkeletkezés útján, s rákos burjánzásával időnek előtte felemésztené a szervezetet?

Két fiatal magyar elméleti evolúciókutató, az MTA Lendület programjának jelenlegi és korábbi kedvezményezettjei szerint a titok - legalábbis részben - a szövetek hierarchikus szerveződésében, illetve a szöveti megújulást tápláló őssejtek lassú osztódási ütemében rejlik.

A hierarchikus szöveti szerveződés jelenthet ideális megoldást a folyamatosan megújuló szövetek fenntartására

Az MTA-ELTE Lendület Biofizikai Kutatócsoport, illetve az MTA-ELTE Lendület Evolúciós Genomika Kutatócsoport vezetői, Derényi Imre és Szöllősi Gergely János a Nature Communications folyóiratban közölték világos matematikai modellre alapozott okfejtésüket, mely szerint az evolúció a daganatos elfajulás kockázatát a megújuló szövetek hierarchikus szervezésével s ezen keresztül a sejtosztódások számának minimumon tartásával igyekszik mérsékelni.

A modell bizonyságot tesz amellett, hogy a ritkán differenciálódó őssejteken és progresszíve egyre gyakrabban differenciálódó közbülső rétegeken alapuló hierarchikus szerveződés olyan ideális megoldást jelent a megújuló szövetek fenntartására, amely az elvi minimum közelébe szorítja le a szervezet osztódási terhét.

Ezért a szerzők úgy gondolják, hogy ez a szöveti organizáció lehet az evolúció egyik válaszlépése a soksejtűség természetéből adódó kockázati tényezővel, a daganatos burjánzással szemben.

A kutatás részleteit bemutató teljes cikk az MTA honlapján olvasható: Balszerencsés események következménye vagy többsejtű létünk szükségszerű velejárója a rák?

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló

Ajánló