Hányás, hányinger kivédése

Megosztás:

A kemoterápiáról szinte mindenkinek eszébe jut a hányás, a hányinger. Vajon mitől függ, hogy valakinél kialakulnak-e ezek a tünetek, illetve hogyan lehet befolyásolni őket? Dr. Szabó Esztert, az Országos Onkológiai Intézet adjunktusát a hányáscsillapítás gyógyszeres és nem gyógyszeres lehetőségeiről kérdeztük.

Mitől függ, hogy valakinél kialakul-e hányinger, hányás a kemoterápia alatt?

Ezt több tényező befolyásolja; néhány fontos példa a teljesség igénye nélkül:

A hányinger, hányás kialakulása természetesen nagyban függ attól, milyen kemoterápiát kap a beteg. Vannak nagyon erősen hánytató szerek - például nyelőcsődaganat, fej-nyaki daganat, gyomordaganat, petefészekrák kezelésében alkalmazunk olyan kemoterápiát, ami önmagában erős hányingert, hányást provokál.

A hányinger, hányás kialakulása attól is függ, hányadik kezelést adjuk. A hányás pavlovi feltételes reflex módszerrel is megjelenik: néha már a kezelő intézetre való gondolás, az intézetbe való belépés, az ott lévő szagok, színek és fények kiváltják a tünetet, hiszen visszaidéződik az a korábbi emlék, amikor a kemoterápia alatt hányinger, hányás alakult ki. Minél inkább előrehaladunk az időben, minél több rossz élmény van, annál szélesebb asszociációs kör alakul ki, a betegnek szinte mindenről a betegség, annak kezelése, és a hányás jut eszébe: például már az kiváltja az öklendezést, hogy a metróra gondol, amivel a kezelésre szokott utazni.

Maga az alapbetegség is okozhat hányingert, hányást, illetve a tünet figyelmeztethet áttétek megjelenésére, vagy a kalciumszint emelkedésére.

A tapasztalatok szerint a fiatalabbaknál, illetve a nőknél gyakoribb a hányás és a hányinger. Akik a terhességük során reggelente rosszul voltak, azoknál is valamivel jellemzőbb ez a tünet. Az eleve szorongásos karakterű embereknél szintén valószínűbb a hányinger kialakulása.

A kemoterápiával kapcsolatban a hajhullás mellett a hányástól, a rosszulléttől félnek leginkább az emberek; aki szinte "várja" a hányást, annál az önmagát megvalósító jóslatként meg is jelenik.

Kitől kell a hányást, hányingert kivédő gyógyszereket kérni?

A hányáscsillapítót attól az orvostól kell kérni, aki a kemoterápiát adja, a háziorvos ebben nem tud segíteni. Ezeket a gyógyszereket a klinikai onkológus, vagy a radioterapeuta szakorvos írja fel a kezelés megkezdése előtt, de legkésőbb a kezelés napján. Amikor a beteg a kezelő intézetet elhagyja, már a zsebében kell lennie a gyógyszernek, mert otthon már aznap este-éjjel szüksége lehet rá, és a nem intézeti gyógyszertárak nem mindig tartanak raktáron ezekből a relatíve ritka szerekből. A betegeknek ezekért a gyógyszerekért egyébként nem kell fizetniük.

Mitől függ, hogy ki milyen hányáscsillapítót kap?

A hányáscsillapítóknak különböző csoportjai vannak, ezen kívül bizonyos antidepresszív szereket, nyugtatókat, szteroidokat, illetve ezek kombinációját is felhasználjuk a hányáscsillapításban. Hogy mit írunk fel, az egyrészt az alkalmazott kemoterápiától függ, másrészt az illető betegtől (például, hogy szorongó alkat-e, stb.)

Hogyan kell szedni ezeket a gyógyszereket?

Egyrészt megelőző jelleggel, tehát a kemoterápia előtt adunk hányáscsillapítót, utána pedig szükség esetén szedik be a betegek (természetesen van egy maximális napi dózis).

Mi van, ha a tabletta lenyelése is nehézséget okoz?

Bizonyos betegségek nyelési nehezítettséggel járnak, illetve van, hogy nagyon sokat hány valaki, ezért a tabletta nem jelent megoldást - épp ezért találták ki a kúp formát, illetve az olyan tablettát, ami lenyelés nélkül, a szájnyálkahártyán keresztül felszívódik. Kórházi körülmények között természetesen vénásan is be lehet adni a különböző szereket.

A hányáscsillapító gyógyszereknek milyen mellékhatásai lehetnek?

Ez természetesen függ attól, hogy milyen szert kap a beteg - jelentkezhet fejfájás, és nagyon gyakori a székrekedés. Ha nyugtatót kap valaki, a reflexei lassulnak, ilyenkor figyelmeztetjük, hogy ne vezessen autót. A szteroidoktól túlzottan élénknek, aktívnak érezheti magát a beteg, esetleg éjjel nem tud aludni. Cukorbetegeknél a szteroid hatására emelkedhet a vércukorszint, illetve aki hajlamos rá, annál magas vérnyomás alakulhat ki - ezeket kontrollálni kell.

Mik a nem gyógyszeres védekezés lehetőségei?

Itt nagyon lényeges kiemelni a lelki tényezők szerepét. Ahogy említettem, nagyobb mértékű a hányinger és a hányás annál, aki szorong, fél a betegségtől, a kezelésektől, depressziós, vagy rossz tapasztalatai vannak. Épp ezért fontos ilyenkor a pszichoterápiás segítség, az okok, a félelmek tisztázása, hiszen a szorongás mindig valami ismeretlentől van, olyan félelem, amit az ember nem tud befolyásolni. Ha valaki választ kap a kérdéseire, nyilván kevésbé szorong és optimistán lép a kezelésbe. Érdemes megtanulni és alkalmazni olyan pszichoterápiás módszereket, mint a relaxáció, a progresszív relaxáció, illetve a hipnózis - ezekkel kiváló eredmények érhetők el.

A mozgás, a sport milyen hatással van a hányással, hányingerrel küzdő betegre?

Azt gondolom, hogy direkt hatása nincs, de indirekt hatása van, hiszen ha valaki sportol, mozog, az azt jelenti, hogy törődik az egészségével, gyógyulni akar, nem csak külső segítségre vár, hanem tesz valamit saját magáért - ilyenkor az ember jobb testi és lelki állapotban van, így a kezelés mellékhatásai is kevésbé jelentkeznek. A daganatos betegeknél szívet megterhelő mozgást nem szoktunk javasolni, de jóga típusú mozgást - ami kicsit meditatív, lassú sporttevékenység - igen, és ez a lelki egyensúlyt is segít erősíteni, helyreállítani.

Az alternatív, kiegészítő szerek/módszerek közül van olyan, ami a tapasztalatok alapján segít ilyen esetben?

Étrendkiegészítők használatát nem javasoljuk a kemoterápia mellett, mert nem tudjuk, milyen hatást vált ki a gyógyszer és az alternatív szer együtt. Felelősséget csak a kemoterápia hatásaiért, illetve mellékhatásaiért tudunk vállalni...

Tápszereket szoktunk adni: az alapbetegség, vagy a kezelés miatt lefogyott, legyengült embernek nagyon fontos, hogy megfelelő minőségű tápanyaghoz jusson.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.