"Helyre lehet állítani, ami elromlott"

Illyés András 2020. január 21.
Megosztás:

Rákmelók címmel rendezett képzőművészeti kiállítást a korábban emlődaganattal diagnosztizált Beliczay Zsófia, aki mára átesett a kezeléseken és dr. Sávolt Ákosnak köszönhetően az emlőhelyreállító műtéten is. A kiállítás az emlődaganat kialakulását, a kezelés alatt szerzett benyomásokat, az eltávolított mell helyreállításának folyamatát és a rendszeres szűrővizsgálatok témáit járja körül: az alkotásokat szemlélve feltárul előttünk, hogy milyen érzés átesni több ciklus kemoterápián, és milyen megélni a mell eltávolításával és expander behelyezésével járó sebészeti beavatkozást és az ezt követő rekonstrukciós műtétet.

A személyes hangulatú kiállítás egészen egyedinek tekinthető: az emlődaganattal érintett nők egy része jellemzően inkább írásban, cikkek vagy könyv formájában számol be a betegség és a kezelések során szerzett élményeiről és benyomásairól, Zsófi viszont mindezt szavak nélkül, egyedi stílusú vizuális installációival tárja az érdeklődők elé. Egy-egy betegség- és gyógyulástörténet rendszerint írásban is erős hatást tud gyakorolni a befogadóra, képekben elmesélve azonban talán még erősebb benyomást keltenek az elénk táruló, mélyen személyes élmények.

A diagnózistól az emlő helyreállításáig

A kiállítás egyik legerősebb hatású darabja az az alkotás, amely a betegség diagnózisától az emlő helyreállításáig vezető folyamatot mutatja be. A hat fázisból álló sorozat első darabján, szemből egészségesnek tűnő mell látható, hátulról viszont láthatjuk, hogy a rosszindulatú sejtosztódás már kezdetét vette.

A folyamat mindaddig észrevétlen marad, amíg valaki csomót nem tapint a mellében, vagy el nem megy egy ultrahangos vizsgálatra és/vagy egy mammográfiás szűrővizsgálatra, ahol fény derül a csendben, de folyamatosan osztódó rosszindulatú daganatsejtekre. Lelkileg talán ezt a pillanatot a legnehezebb megélni.

Az "Új mell" sorozat első darabja elöl és hátulnézetből

A diagnózist követően rendszerint nincs túl sok idő lelkileg feldolgozni a traumát, hiszen a legjobb gyógyulási esélyek érdekében mihamarabb meg kell kezdeni a kezelést. "Érdekes módon nem estem kétségbe a diagnózistól, talán azért nem, mert tudat alatt már éreztem valamit. Nem örültem persze a hírnek, de a betegség helyett azonnal azokra a dolgokra kezdtem koncentrálni, amelyektől gyógyulást remélhetek. Nem kerültem letargikus állapotba, hanem a saját feladataimat, a betegségből kivezető lehetséges utamat kezdtem el látni, amely hosszú és erőt próbáló kezeléseken keresztül vezet el a gyógyulásig. Nem maradt sok időm lamentálni, hiszen ahogy megkaptam a diagnózist, szinte azonnal meg is műtöttek" - emlékezett vissza Zsófi a diagnózist követő napokra 2018 júliusában.

"Az első műtétnél, amivel a daganattól is megszabadultam, ideiglenes mellimplantátum, az expander került beültetésre annak érdekében, hogy létrejöjjön a mellben az a tér, ahová később a szilikonimplantátum kerül" - mondja Zsófi több mint egy évvel az első beszélgetésünk után.

Részletek az "Új mell" sorozatból

"Elsődleges cél a nőiesség helyreállítása"

Az emlőhelyreállító műtétek mára elérték azt a szintet, hogy akár a dekoltázs is teljesen tökéletes lesz, és semmi nem fog látszani abból, hogy a daganat miatt korábban a teljes mellszövet eltávolításra került.

"Az expander egy orvosi emlőimplantátum, ami hasonlít a szilikonimplantátumhoz, de ez nem egy fix térfogatú eszköz, hanem csaknem üresen beültetve, fokozatosan töltve érhető el a kívánt térfogata. Az expandert hétről-hétre lehet tölteni fiziológiás sóoldattal egy szelepen keresztül, ezzel tudjuk a bőrt lassan kitágítani, valamint a mellizomzatot előkészíteni a nagyobb méretű, fix térfogatú, végleges implantátum befogadásra. Külön fontos szempont, hogy amennyiben a beteg kezelésében szükséges a sugárterápia, úgy ezt az ideiglenes expanderimplantátumot meg lehet sugarazni. Ez nem sérülhet meg úgy, mint esetleg egy végleges szilikonimplantátum" - mondja dr. Sávolt Ákos sebész, onkológus, plasztikai sebész és mellkassebész szakorvos, aki Zsófin is elvégezte ezt a beavatkozást.

Az Országos Onkológiai Intézetben működő Daganatsebészeti Központ Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztályának helyettes vezető főorvosa kiemeli: az ideiglenes mellimplantátum alkalmazása nem korfüggő, és gyakorlatilag minden olyan esetben lehet alkalmazni, amikor a beteg mellizomzatának állapota ezt megengedi. "Az expandert mindig a nagy mellizom alá ültetjük be. Általában az onkológiai kezelés lezajlása után történik a második műtét, az expander szilikonimplantátumra történő cseréje, de az optimális időpont szinte minden betegnél más. Ez függhet a szövetek tágulási képességétől, a kemoterápia hosszától és mellékhatásaitól, de például sugárkezelés után legalább fél vagy néha egy évet is szoktunk várni a végleges implantátum beültetése előtt."

Az európai emlősebész szakorvos (Fellow of the European Board of Surgery; F.E.B.S.) minősítéssel is rendelkező szakember hangsúlyozza: ahhoz, hogy a rekonstrukció során minél jobb szimmetriát lehessen elérni, általában szükség van az ellenoldali emlő korrekciójára is. Az ép oldali emlő alakjának és térfogatának beállítását, szimmetrikussá tételét a második műtéttel egy időben szokták elvégezni a szakemberek.

"A teljes emlőeltávolítás után a tökéletes rekonstrukció nehéz feladat, bár mi mindig erre törekszünk. Elsődleges cél a nőiesség helyreállítása, például hogy a beteg ismételten fel tudja venni a korábban hordott kivágott ruháit, fürdőruháit, és ne legyenek ilyen irányú komplexusai. Az, hogy a két emlő alakja, formája és térfogata mennyire lesz hasonló egymáshoz és a régi emlőkhöz, nagyon sok tényezőtől függ. Illetve azt is figyelembe kell venni, hogy a két emlő általában nem egyforma műtéti technikával lett kialakítva és az évek során, vagy mondjuk súlygyarapodás esetén megváltozhat a szimmetria. De általánosságban elmondhatom, hogy a betegek nagy része igen boldog, amikor elkészülnek a helyreállított emlők, és újra ki tudnak menni például a strandra" - mondja dr. Sávolt Ákos.

Egyáltalán nem mindegy, mikor fordulunk orvoshoz

A kiállítás közepén posztamensen álló átlátszó hengerből bárki húzhat találomra egy-egy hímzett textil minipárnát: két egészséges mell, vagy csak egy, az élet bármelyiket dobhatja.
Az európai statisztikák alapján hozzávetőlegesen minden 8. nőnél alakul ki emlőrák: átlagosan több mint 12 százalék a kockázata annak, hogy élete során valaki szembesülni fog a betegséggel.

Húzz egyet!

Az életmódunkkal bizonyos mértékben csökkenthető lehet a kockázat, például ha elkerüljük az elhízást: a túl sok zsírszövet túlzott mennyiségű ösztrogént termel, amelynek tartósan magas szintje fokozza a emlőrák kialakulásának esélyét. A stressz visszaszorítása és a sportos életmód is elősegíti a betegség elkerülését. Olyan módszer azonban sajnos nem létezik, amellyel száz százalékos biztonsággal megelőzhető lenne a daganat megjelenése.

A daganatkialakulás kiszámíthatatlanságát, a sorsnak való kiszolgáltatottság érzését közvetíti az "Isteni játék" című installáció: a félbehagyott amőbajátékban nem tudhatjuk, hogy mi lesz a következő lépés.

Isteni játék

"Nem mindegy, hogy mikor fordulunk orvoshoz, ha belül azt érezzük, hogy baj van. Ezt egyedül mi érezzük, és nem az orvosok. Egy panaszaival vizsgálatra érkező fiatal az orvosokat is megtévesztheti, főleg a mellrák esetében, pedig egyre több ebben a korosztályban az érintett. Valahogy én is így jártam! Az Onkológiai Intézetben már nem vonták kétségbe a rákom létezését… Szerencsére!" - mondja Zsófi.

Minél előbb kerül felismerésre a daganat, annál jobbak a gyógyulási esélyek. A nem invazív emlődaganatok két leggyakoribb altípusa a tejcsatornából (ductusok) illetve a tejmirigyből (lobulusok) kiinduló rákmegelőző (in situ) elváltozások. Az első altípus (Ductalis Carcinoma In Situ; DCIS) esetében a daganat a tejcsatornákat nem haladja meg, azok szöveti határait nem lépi át. Ez a típus a tejcsatornákon belül képes terjedni, kezelés nélkül pedig idővel invazív - vagyis a szöveti határokat átlépő - rákká alakulhat. A második altípus (Lobularis Carcinoma In Situ; LCIS) esetében a daganat nem haladja meg a tejmirigyek szöveti határait. Ez az egyik legkedvezőbb prognózisú altípus, megjelenése azonban - az első altípushoz hasonlóan - a későbbiekben szintén invazív daganat kialakulásnak kockázatát hordozza magában.

Zsófiánál nem ebben a korai és még kevésbé radikális beavatkozásokkal is jól kezelhető stádiumban, hanem már invazív daganatként került felismerésre a betegség. A diagnóziskor már a nyirokcsomók is érintettek voltak, ezért az emlő teljes állományával együtt ezeket is el kellett távolítani.

"Útban a rákig című munkám szintén egy sorozat, melyen a tejcsatorna metszete látható az egészséges szövettől indulva az in situ stádiumon keresztül egészen az invazív emlőrákig terjedően. Jó lett volna, ha nálam is sikerül még in situ állapotban elkapni a daganatot, amikor még csak néhány sejt érintett, hiszen ilyenkor elegendő lehet az is, ha csak a rosszindulatú sejteket és ezek közvetlen környezetét távolítják el, és nem a teljes mellet. Ezzel az alkotásommal a daganatsejtek alattomos terjedését szerettem volna vizuális formában megjeleníteni és az időben való felismerés fontosságát érzékeltetni."

Beliczay Zsófia alapképzésben keramikusnak tanult, majd megszerezte a textiltervező mester fokozatot. Művei kezdettől fogva érzékenységet mutatnak korunk természeti és társadalmi kihívásai, valamint az egyéni felelősségvállalás iránt. Munkáihoz előszeretettel használ különféle textil- és egyéb hulladékokat, kimeríthetetlen másodnyersanyag forrásként tekintve ezekre. Építőkocka jellegű kerámia alkotásai a szemlélőt arra ösztönzik, hogy esetenként az elemeket áthelyezve új formákat kreáljanak belőlük, ezzel is jelezve, hogy - a készételek, okos kütyük, javítás helyett kidobott berendezések korában is - ott szunnyad bennünk a kreativitás, a játékosság. Zsófi azzal a szándékkal szerezte meg a MOME művésztanár diplomáját, hogy felébressze a tanulókban a felszabadultan alkotás képességét, amely rengeteg önbecsülést, örömet képes adni békésebb és nehezebb életszakaszainkban egyaránt.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.