"A betegséggel együtt egy feladatot is kapunk az élettől"

Beliczay ZsófiaBeliczay Zsófia
Illyés András 2018. augusztus 8.
Megosztás:

A most 38 éves Beliczay Zsófiánál tavaly novemberben ismerték fel, hogy a nyirokcsomókat is érintő emlődaganat alakult ki a szervezetében. A textil- és divattervezőként, keramikusként valamint szobrászként is dolgozó művésznővel arról beszélgettünk, hogy miként szemlélhető pozitívan egy rosszindulatú daganatos betegség, miért érzi úgy, hogy Isten a betegséggel egy feladatot adott a számára, valamint hogy milyen módon segít feldolgozni a kezelések során szerzett élményeket a művészi formában történő megjelenítés. Zsófi jelenleg egy nagyszabású installáció elkészítését tervezi, amelyen többek között mellének diagnózist követő átalakulási fázisait tervezi művészi eszközökkel ábrázolni.

Több daganatos beteg is egybehangzóan állítja, hogy amikor megbetegedett, valami mélyen megváltozott az életében, és a kezelés alatt, illetve azt követően az egész életük más megvilágításba került, és sok olyan apró dolognak elkezdtek tudni örülni, amiket azelőtt észre sem vettek igazán, vagy nem különösebben tette boldoggá őket. Te is tapasztaltál valami hasonlót?

Egyértelműen igen, bár én már a betegségem előtt is az átlaghoz képest más megvilágításban láttam a dolgokat, hiszen művész vagyok, ezzel együtt a szokásosnál érzékenyebb is. A betegségem inkább egy új feladatot adott nekem: szeretném az emberek figyelmét ráirányítani arra, hogy nemcsak idősebb korban, hanem hozzám hasonlóan fiatalon, a harmincas éveikben, sőt korábban is kialakulhat a nőkben emlődaganat. Nagyon fontos emiatt, hogy ha az otthoni tapintásos vizsgálat során bármilyen rendellenességet tapasztalunk a mellünkben, akkor feltétlenül forduljunk orvoshoz, és semmiképp ne hagyjuk magunkat elküldeni azzal, hogy ilyen fiatalon nem alakulhat ki nálunk rosszindulatú emlődaganat. Erre sajnos konkrét példát is tudok: Koller Katalin szépségkirálynőt, aki idén januárban halt meg, és akit azzal küldött el egy orvos az ultrahangos mellvizsgálatot követően, hogy 29 évesen még fiatal egy ilyen betegséghez. Katalinnál végül műthetetlen, 4-es stádiumú emlődaganat alakult ki nyirok-, máj-, tüdő- és csontáttétekkel, ami - a koraibb stádiumban felismert emlődaganatokkal szemben - sajnos már gyógyíthatatlannak bizonyult. (Katalin teljes története itt nézhető meg: Szívhez szóló videó: így beszélt halálos betegségéről a szépségkirálynő - a szerk.) Rendszeresen, legalább évente ajánlott szűrővizsgálatra járnunk akkor, ha az esetünkben bármi miatt fokozottabb az emlődaganat kialakulásának kockázata, mint az átlagos népesség körében. Nálam egy korábbi nőgyógyászati betegséget követő hormonkezelés miatt éppen ez volt a helyzet, és bár az évente elvégzett szűréssel megelőzni ugyan nem lehetett a betegséget, a kezelésem még időben elkezdődhetett ahhoz, hogy jó esélyem legyen akár a teljes gyógyulásra is. Az Országos Onkológiai Intézetben dr. Sávolt Ákos végezte el rajtam a sebészeti beavarkozásokat, a kemoterápiás kezelőorvosom pedig dr. Rubovszky Gábor lett: nagyon meg vagyok elégedve a szaktudásukkal és a hozzáállásukkal, és nemcsak velük, hanem a nővérekkel is, akik mind rendkívül önzetlenek, segítőkészek és empatikusak.

A diagnózist követően egyoldali emlő- és többszörös nyirokcsomó-eltávolításon estél át, ezt követően pedig - a daganat esetleges kiújulását megelőzendő - kemoterápiás, majd sugárterápiás kezelést írtak elő a számodra. Hogyan sikerült mindezek ellenére is megőrizned a pozitív, optimista életszemléleted?

Érdekes módon nem estem kétségbe a diagnózistól, talán azért nem, mert tudat alatt már éreztem valamit, egy különös álomból kifolyólag. Nem örültem persze a hírnek, de a betegség helyett azonnal azokra a dolgokra kezdtem koncentrálni, amelyektől gyógyulást remélhetek. Nem kerültem letargikus állapotba, hanem a saját feladataimat, a betegségből kivezető lehetséges utamat kezdtem el látni, amely hosszú és erőt próbáló kezeléseken keresztül vezet el a gyógyulásig. Hozzá kell persze tennem, hogy nem is maradt sok időm lamentálni, hiszen ahogy megkaptam a diagnózist, szinte azonnal meg is műtöttek, jelenleg pedig már a kemoterápiás kezelés zajlik. Lelkileg az is rengeteget segített, hogy hívő emberként meg vagyok győződve róla, hogy Isten a betegséggel valamilyen küldetést, a Földön elvégzendő feladatot adott nekem. És nem hagyott magamra ebben sem, valahogy úgy, ahogy a Bibliában, a Zsoltárok könyvében olvashatjuk: "Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem."

Művészként is új utakat nyitott meg előtted ez a betegség, a kemoterápiás kezelésről például egy egész sorozatot készítettél. Ad-e valamilyen segítséget az alkotás folyamata?

Sorozatomat a kórházi környezetben töltött idő és az ott fellelhető eszközök, műszerek és gyógyszerek ihlették: a vérvétel és az kemoterápiás kezelés heti ciklikussága mára monotonitássá vált életemben, ami egyben a gyógyulás felé visz. Mintáimban ez a rendszeresség, a kórház környezet sterilitása, az életet jelentő gyógyszer fontossága és a kezelések számának csökkenése ismerhető fel. A folyamatos alkotás sokat segít abban, hogy minden héten újult erővel üljek be a kemoterápiás kezelésre.

Kemoterápiák (Kattintson a képre a nagyobb mérethez!)

Egy másik munkád az "Isteni játék" címet viseli.

Egy folyamatban lévő amőbajátékot látunk, mivel még sem a körnek, sem az X-nek nem jött össze 5 darab jelölés, ami a végét jelenti a játéknak és egyben a győztest is jelzi. Az "Isteni játék" címet azért adtam neki, mert sosem tudhatjuk az életünk során, hogy hogyan állunk. Ha nyerő helyzetben is érezzünk magunkat, akkor sem biztos, hogy olyan irányban dőlnek el a dolgok, ahogyan mi szeretnénk vagy jónak látjuk, mert Istennek más terve van. Ennek drámaiságát a hozzá felhasznált anyagokkal érem el, amelyek: vatta, vérre emlékeztető festék és gézszerű anyag, amit a sebkötözésből ismerünk.

Isteni játék (Kattintson a képre a nagyobb mérethez!)

Jövőre egy egész installációt tervezel bemutatni, amely a mell daganatos megbetegedésével, az emlőeltávolító műtéttel és az ezt követő plasztikai helyreállítási folyamattal foglalkozik majd az általad megtapasztalt élményekre építve. Van valamilyen célod ezzel az installációval az önkifejezésen kívül?

Ha szerencsésen túlestem a még hátralévő kezeléseken, "Rákmelók" címmel szeretnék egy kiállítást szervezni, amelyen az emlődaganatról és a kezelés folyamatáról szóló már elkészült és addigra elkészülő munkáim mellett egy helyspecifikus installációt szeretnék a középpontba állítani. A kiállítótér közepén egy ajtó található, mellette pedig két üvegkirakat, amelyből az egyik mögé egy nagyobb méretű női mellet tervezek felállítani. Ez egy sorozat első darabja lesz, amely a mellem változásának az utóbbi hónapok során általam átélt folyamatáról fog szólni: az ajtón belépve egy egészséges mellett láthatnak majd a látogatók, tovább haladva pedig bemutatom a beteg, a megoperált, majd a plasztikailag helyreállított melleket, az expandert és a mell feltöltését, amely épp jelenleg zajlik, végül a végső, a szilikonimplantátum beültetését követő fázist. Szeretnék pozitív hangulatot adni az installációnak, amelyből látszani fog, hogy egy elsőre nagyon negatívnak tűnő helyzetből is el lehet érni egy pozitív végeredményt, hiszen a mai plasztikai sebészeti módszerekkel már a mell eredeti formájának helyreállítására is lehetőség van. Remélem, hogy én is elégedett leszek majd a végeredménnyel.

Azt is el tudnád tehát fogadni, ha esetleg mégsem gyógyulnál meg, és visszatérne a betegség, netán kiderülne, hogy mégis gyógyíthatatlan?

Azt hiszem, hogy igen. Nem szeretném természetesen, ha így alakulna, és a legjobbakat remélem, de azt hiszem, hogy ebben az esetben is el tudnám fogadni a sorsomat. Nehéz megérteni a világban jelenlévő szenvedést, hiszen az emberi ész mindig okokat keres, és nem egyszer igazságtalannak érezzük az életet, ha velünk vagy a hozzánk közel állókkal történik valami rossz. Szilárdan hiszem azonban, hogy a körülöttünk lévő világot a saját gondolkodásunk határozza meg: a jó is mindig jelen van, csak észre kell vennünk, és a legtragikusabb események is elindíthatnak olyan folyamatokat, amelyek pozitívak. Sokszor pedig az segít, ha elengedjük az individualista szemléletet, megpróbálunk kívül helyezkedni a saját sorsunkon, és a nagyobb képet próbáljuk nézni, amelynek mi csak egy piciny része vagyunk. Többek között a művészetemmel is ezt szeretném kifejezni: az installációim egy része a hozzánk kapcsolódó térről és arról szól, hogy mi magunk hogyan érzékeljük ezt a teret. Sokszor egyszerre van jelen az életünkben a jó és a rossz, hasonlóan ahhoz, ahogyan a materiális világban mindenhol egyszerre van jelen a súly és a légiesség is.

Súlytalan tömegek (Zámori Zsófival közös installáció)

Bármi történik is, sokkal könnyebb úgy élni, ha alapvetően nem a rosszra koncentrálunk, hanem megpróbáljuk észrevenni a jót és a pozitívat is, és például egy betegség kapcsán végiggondolni azt, hogy mit tanultunk belőle és hogyan változtatta meg az élethez való hozzáállásunkat. El kell fogadni azt is, hogy a halál is az élet része, még ha a halál a modern nyugati társadalmakban sok esetben tabutémának számít is. Minthogy hiszek Istenben, és hiszek a lélek létezésében, illetve abban, hogy az elpusztíthatatlan, máshogy tekintek a halálra is: a földi lét végét jelenti ugyan, de egyben valami másnak a kezdetét is.

Kék puzzle

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: