Nem halott, csak beteg!

Brjeska Dóra 2015. június 20.
Megosztás:

A rákbetegség diagnózisa mindenkit megvisel. Rengeteg dolog megváltozik, ami a betegnek és a hozzátartozónak, barátnak is megnehezítheti a helyzetét. A betegséget különböző oldalról megélők között sokszor nagyon mély szakadék keletkezik. Nem értjük egymást, nem beszélgetünk, mert nem akarunk kellemetlenséget, és nem mondjuk ki a gondokat, nehézségeket. Ha mindkét oldal egy kicsit jobban odafigyelne a másikra, megtanulna beszélni az érzéseiről, és kérni, ha szüksége van rá, a betegség mindenki számára sokkal könnyebb és elfogadhatóbb lenne.

Íme pár gondolat, ami segíthet, hogy segítsünk egymásnak.

Mit tehet az, aki egészséges?

Nem halott, csak beteg! A legnagyobb hiba, amit valaki elkövethet, hogy ha azonnal, és visszavonhatatlanul temetni kezd egy beteget, bármilyen stádiumban van is. Ma már ez a betegség nagyon jól gyógyítható, vagy szinten tartható, ami azt jelenti, hogy a legtöbb rákbeteg bizony tökéletesen egyszerű hétköznapi emberekhez hasonló életet él. Vagyis dolgozik, háztartást vezet, szórakozni jár, és még amihez kedve van. Amíg erre képes, ne próbáld az ellenkezőjét rábeszélni.

Ne beszélj csúnyán! Egy rákbetegnek azok a mondatok, hogy "Biztosan meggyógyulsz", "Semmi bajod nem lesz", "Te biztosan le fogod győzni" és persze minden ehhez hasonló, olyan mintha a legválogatottabb módokon káromkodnál. Nagyon hangosan, fület bántóan. Ne tedd. Egyrészt fogalmad sincs, nem tudhatod, még az orvos sem, másrészt mi van, ha mégsem? Sokszor kérdezik, mit kell ilyenkor mondani. Semmit. Van, amikor nem kell semmit mondani. Ha mindenképpen iszonyatos erős kényszert érzel, hogy valami elhagyja a szád, akkor az legyen inkább mondjuk az, hogy "Ha tudok valamiben segíteni, szólj!" De csak ha komolyan gondolod.

Valahogy úgy, mintha semmi nem történt volna. Igen, a rák minden percet felemészt, rátelepszik az ember életére, elszívja az energiákat. De te, aki ezt nem érzed, segíthetsz, hogy időnként ki lehessen ebből szakadni. Lehet, hogy ritkábban és rövidebb ideig, de egy rákbeteg is szeretne olyan programokat, mint a betegsége előtt. Amik elvonhatják a figyelmét a betegségről. Nem mondom, hogy ki lehet az egészet zárni, de azért meg lehet próbálni.

Légy hasznos! Ami esetünkben nem azt jelenti, hogy felkutatod az összes olyan gyógymódot, amitől már valahol, valamikor legalább egy ember állítólag meggyógyult. Szükség van információkra, de olyanokra, amik előrébb viszik a helyzetet. Például a kezelések előtt nézz utána mik lehetnek azok, amik segítenek megelőzni vagy kezelni a mellékhatásokat. Segíts beszerezni olyan dolgokat, amikre szükség lehet, vagy legyél kísérő, ha más nem tud. Rengeteg dolog van, amiben segíthetsz, hogy az egész sokkal könnyebb legyen.

Ne mondogasd, hogy gondolkodjon pozitívan! Egyrészt ez nem így megy. Ha valaki nem érzi ezt legbelül, akkor bármit csinálhat, nem fog pozitívan gondolkodni, maximum úgy csinál. Az embert, nem utasítani kell, hanem rávezetni. Könyvekkel, cikkekkel, filmekkel, amik megmutatják, hogyan lehet a hozzáállásunkkal és a gondolatainkkal segíteni magunknak. Hagyni kell, hogy ha eléggé nyitott, akkor magában felépítse ezt a gondolkodást. Másrészt ez a mondat önmagában egyenértékű a szintén szörnyen bosszantó "Meg fogsz gyógyulni!"-val.

A hatékony kommunikáció folyamata: a kép bal oldalán az információ közlője, jobb oldalon a fogadója. A közlő átadja üzenetét, amire a fogadótól visszajelzést (feedback) kap. 

Mit tehet az, akit rákkal diagnosztizáltak?

Eddig arról beszéltünk, hogy hogyan viselkedjen egy egészséges ember azzal, aki beteg, de nem árt, ha átnézünk a másik oldalra is. Őszinte leszek, sokszor maguk a betegek nehezítik meg a saját dolgukat, mondván, hogy aki egészséges, úgysem érti, úgysem tudja min megyünk keresztül, semmiről nem tud semmit, és amúgy sem tud nekünk segíteni. Igen, a félelem mellett ezek a gondolatok is nagyban hozzájárulnak a kommunikációs szakadék folyamatos mélyüléséhez. Ezeknek a betegeknek sem árt elgondolkodniuk…

Neked is meg kell értened! Örök kérdés, hogy kinek nehezebb, a betegnek vagy a hozzátartozóinak, barátainak. Szerintem a hozzátartozóknak. Az ok pedig nagyon egyszerű, ők azok, akik tehetetlenül nézik, ahogy szerettük minden erejével küzd a betegség ellen, ők azok, akik minden nap megélik, hogy bármennyire szeretnének, nem tudnak semmit tenni, hogy átvállalják vagy eltüntessék a rákot. És valóban nem tudják min mész keresztül, de te sem tudod, ők min. Ezért beszéljetek róla, hogy tudják, legalább egy kicsit érthessék és te is érthesd őket. Engedd, hogy melletted legyenek és segítsenek. Bármilyen apróság, ha neked segíthetnek, az nekik is segít.

Néma gyereknek… Aki mellettünk van a betegség során, igenis tud segíteni. Persze nem tudja átvenni a fájdalmat, nem mehet helyettünk a kezelésekre, és nem neki fog kihullani a haja. De vannak dolgok, amikben tud segíteni, ha hagyjuk. Ennek pedig a kulcsa, az a nagyon nehéz dolog, amit kommunikációnak nevezünk. Ha segítség kell, mondd el mit és hogyan. Ha valami nem jó, máshogy kéne, nem kéne, mondd el, különben senki nem fogja tudni mit tegyen, ebből pedig az következik, hogy ő egészséges és haszontalan.

Nem lehet kizárni! Egyértelmű, hogy szeretnéd a régi életed, ami még a rák előtt volt, de be kell látnod, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Nem várhatod el, hogy mindenki úgy tegyen, mintha semmi bajod nem lenne, hiszen fáj, rosszul vagy, fáradt vagy, állandóan kórházba jársz, ők pedig nagyon aggódnak érted. Ha pedig ezt mind ki tudnák zárni és nem foglalkoznának a korlátaiddal, akkor érzéketlenek lennének, és akkor az lenne a baj.

Ne rontsd tovább a helyzetet! A lehető legrosszabb dolog, ha egy helyzetben folyton a legrosszabbat keressük, és ha megtaláltuk, folyamatosan fejben is tartjuk. A negatív gondolatok pedig rosszat tesznek a szervezetnek. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magunkon elhatalmasodni se a saját rákunkat, se a mások rákjának negatív élményeit. Ha folyton azzal foglalkozunk, hogy mi mennyire rossz, és még mennyivel rosszabb lesz, mert valaki azt mondta, az egészen egyszerűen rontja a gyógyulás esélyeit. Próbáljuk meg elkerülni azokat a beszámolókat és tanácsokat, amikben a betegek mindent rossz színben tüntetnek fel, és gyűjtsünk inkább olyan információkat, amik javíthatják a helyzetet.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló