Dr. Mátrai Zoltán: nem egy emlődaganatot kell meggyógyítani, hanem egy nőt

Fotó: DreamstimeFotó: Dreamstime
Illyés András 2012. október 13.
Megosztás:

Veszélyes-e a mammográfia során használt sugárdózis? Vannak-e olyan emlődaganatok, amelyek nem vehetőek észre ezzel a módszerrel? Mikor van értelme az országos szintű emlőrákszűrésnek? Egységes betegség-e az emlőrák? Mitől félnek a leginkább az emlőeltávolító műtét előtt álló nők? Ezekre a kérdésekre válaszolt dr. Mátrai Zoltán osztályvezető főorvos (Országos Onkológiai Intézet, Daganatsebészeti Központ, Emlő és Lágyrészsebészeti Osztály) azon a beszélgetésen, amelyet a Kor Kontroll Társaság a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával közösen szervezett.

"Egy statisztikai adattal szeretném felvezetni ezt a beszélgetést: 2009-ben körülbelül 7300 magyar hölgynél diagnosztizáltak emlőrákot. Azóta eltelt három év, nőtt, stagnált vagy csökkent ez a szám?" - kérdezte dr. Mátrai Zoltán osztályvezető főorvostól (Daganatsebészeti Központ, Emlő és Lágyrészsebészeti Osztály) B. Király Györgyi, a Kor Kontroll Társaság elnöke.

"Az emlőrák gyakorisága szempontjából hazánk kivétel, hiszen Magyarországon a nőknél is a tüdőrák lett a leggyakoribb rosszindulatú daganatfajta. Más országokban többnyire az emlőrák vezeti ezt a listát. Nálunk ez a daganattípus a második helyen van" - kezdte a választ a sebész-onkológus és emlősebész szakember.

"Az emlőrák kifejezetten a jóléti társadalmakra jellemző, civilizációs betegség, amely napjainkban nagyjából minden kilencedik, tizedik nőt érint. Gondoljunk bele, mit jelent ez: ha felszállunk egy buszra valahol, akkor legalább egy emlőrákos hölgyet is találunk majd, aki persze még nem feltétlenül tudja, hogy a szervezetében már jelen van a betegség" - mondta Mátrai.

Svédországban a hölgyek 85 százaléka megy el szűrésre

"Az emlőrákszűrés Magyarországon 2002-ben indult be. Az emlőrák-halálozás világszerte mintegy 50 százalékkal csökkent annak köszönhetően, hogy ezeket a daganatokat ma már korai stádiumban felismerhetjük. A mammográfia élenjáró képviselője egyébként épp egy magyar származású, a svédországi Uppsala Egyetemen dolgozó professzor, dr. Tabár László, aki nem mellesleg a világ egyik legjobb radiológusa és emlődiagnosztája" - emelte ki Mátrai.

"Az emlőrákszűrés 2002 óta ingyenesen biztosított minden magyar nő számára. Magyarországról sok rosszat hallani, azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy az emlőrákszűrés nagyon jól ki van építve. El lehet és el is kell menni erre a szűrésre, ennek ellenére a magyar hölgyeknek csak mintegy 40 százaléka él ezzel a lehetőséggel. Ez egy igen alacsony arány, például az előbb már említett Svédországhoz képest, ahol a részvételi arány a 85 százalékot is meghaladja" - mondta a szakember.

Egy népegészségügyi szűrésnek csak akkor van igazi értelme, ha tömegesen igénybe veszik. Mammográfiával a korai, még nem tapintható daganatok, illetve az úgynevezett in situ daganatok is észlelhetőek. Ezek a tumorok még nem mutatnak érbetörést - vagy szakszóval bazálmembrán-áttörést - tehát még nem képesek áttéteket adni. Az áttétképzés ezekben az esetekben irodalmi ritkaság, körülbelül 0,7 százalékos gyakorisággal fordul elő.

"Azt mondhatjuk, hogy a betegség ilyenkor egyelőre még az emlőben ül. A korai stádiumú emlődaganatok gyógyulási esélyei pedig remeknek mondhatóak, a legtöbb esetben gyakorlatilag teljes gyógyulásról beszélhetünk" - mondta Mátrai.

Az emlőrák nem egyetlen betegség, hanem többféle altípus összefoglaló neve

A 2000-es évek eleje óta már ismert, hogy az emlőrák nem egy egységes betegség. Fontos, hogy az emlőrák nemcsak szövettanilag osztható fel különböző alcsoportokra, hanem molekuláris szinten is. (Egy brit-kanadai kutatócsoport legutóbb például - a DNS korszerű molekuláris elemzésével - azt állapította meg, hogy a mellráknak legalább tíz különböző altípusa létezik - a szerk.)

"Ezen típusok közül ki kell emelnünk a fiatalabb életkorra jellemző, biológiailag agresszívebb tumorokat. Ezek sajnos olyan gyorsan alakulnak ki, hogy akár két szűrővizsgálat között is megjelenhetnek. Emiatt olyan eset is előfordulhat, hogy a vizsgált hölgynek adunk egy negatív leletet, majd a következő alkalommal - rendszerint két év múlva - már ott van a tumor. Ez az úgynevezett intervallumrák, és ezeket a daganatokat sajnos mammográfiával sem lehet időben felismerni" - mondta Mátrai.

További problémát jelent, hogy fiatalabb korban az emlők még nagyon sűrűek, szakszóval denzek. Mammográfiát emiatt csak 30-35 éves életkor felett érdemes végezni, hiszen egy tömött, sűrű emlőállományon nem hatolnak át megfelelően a röntgensugarak. A fiatalabb hölgyek melléről készített felvételek általában kevésbé értékelhetőek, mint az idősebb hölgyek vizsgálati eredményei.

"Az életkor előrehaladtával az emlő mirigyállománya egyre jobban visszafejlődik, és a helyét egy laza, zsíros kötőszövet kezdi el átvenni. Ennek következtében a mammográfiás felvételen is egyre több látszik abból, hogy mi van a mirigyállományon belül" - mondta a szakember.

Nem kell aggódnunk a sugárdózis miatt

A mammográfiás vizsgálat sugárterhelésével kapcsolatban Mátrai több összehasonlító példával is szemléltette, hogy miért nincs okunk aggodalomra. Egy mellkasröntgen sugárdózisa 0,02-0,05 millisievert (mSv), egy évben pedig átlagosan 2-2,4 millisievert terhelést kapunk a kozmikus háttérsugárzásból kifolyólag. Egy mammográfiás vizsgálat 0,2-0,4 millisievert sugárterheléssel jár, ami épp tíz mellkasröntgennek felel meg.

Ha az alacsony dózisú tüdő CT sugárterhelésével hasonlítjuk össze ezt az értéket, akkor a mammográfia öt ilyen vizsgálattal egyenértékű - az alacsony dózisú tüdő CT nagyjából 1 millisievert körüli terhelést jelent. Ezek alapján nem állítható, hogy a mammográfiás vizsgálat sugárterhelése egészségügyi veszélyt jelentene, és növelné az emlőtumorok kialakulási valószínűségét.

"Egy országos szűrőprogramnak csak akkor van értelme, ha a hölgyek elmennek a vizsgálatokra. Ezzel csak nyerni lehet, hiszen a korai állapotban felismert emlődaganat gyógyítható, a mell pedig visszaadható" - hangsúlyozta Mátrai.

Emlőrekonstrukció: nem valamiféle "desszert", hanem az emlő onkológiai ellátásának szerves része

"Az új, modern emlőrákellátás - ami technikailag egy műtétcsoportot takar - az onkoplasztika nevet kapta. Az onko szócska az onkológiai radikalitásra utal - vagyis hogy a daganat megfelelően el legyen távolítva - a plasztika pedig arra irányul, hogy megpróbáljuk visszaadni, amit a betegség esetleg elvett. Az onkoplasztika egy komplett szemlélet is, méghozzá egy ember- és nőközpontú szemlélet" - mondta Mátrai.

A modern ellátás egyrészt az aktívan résztvevő betegre épül, akit az első pillanattól kezdve bevonnak abba, ami történni fog vele. A páciensnek egyaránt segít az emlőterápiás nővér, az onkológus sebész, a diagnoszta, a célzott, a sugár- vagy a kemoterápiát végző orvos, valamint a plasztikai sebész. "A hölgyekre már akkor oda kell figyelni, amikor elmennek a szűrésre, és amikor remélhetőleg még nem betegek. Amikor pedig valakinél emlődaganatot diagnosztizáltak, akkor még több figyelemre van szükség. A beteg mellett ilyenkor ott kell lennie az emlőterápiás nővérnek, aki segíti az orvost a diagnózis megfelelő módon történő közlésében" - mondta a szakember.

Az Országos Onkológiai Intézetben évtizedek óta magas szintű az emlődaganatok ellátása, 2012 márciusában pedig az önálló emlősebészeti osztály is megalakult. Nyugat-Európában ez már bevett dolog, hazánkban azonban ez az első, nagy számban kifejezetten csak ezzel a szakterülettel foglalkozó osztály. Az intézetben évente 900 új emlőrákos beteget látnak el, ami az összes újonnan diagnosztizált hazai eset körülbelül 10-14 százaléka.

Mitől félnek leginkább a nők?

"Magyarországon is szeretnénk kiépíteni az emlőrák kezelésének új rendszerét. Elsőként megpróbáltuk felmérni, hogy mit akarnak, mit tudnak és mitől félnek a magyar emlőrákbetegek. 2011-ben 15 kérdést tettünk fel olyan hölgyeknek, akiknek átlagéletkora 60 év volt, és épp emlőeltávolító műtét előtt álltak" - mondta Mátrai.

A félelemmel kapcsolatos kérdésekből kiderült, hogy a betegek nagyjából 90 százaléka nagyon fél a műtét előtt. Ez nem volt meglepő, az viszont igen, hogy a kemoterápiától féltek a leginkább. Holott azt sem tudták még, egyáltalán kell-e majd ilyen kezelést kapniuk. A kemoterápiát követően a betegség kiújulása volt a leginkább félelemkeltő, és a hölgyek csak a negyedik helyen jelölték meg az emlő elvesztésének lehetőségét. Abban az esetben viszont, amikor kifejezetten az emlő elvesztésére kérdeztek rá, a betegek 70 százaléka válaszolta azt, hogy fél ettől az eshetőségtől.

A felmérésnek volt még néhány figyelemreméltó eredménye. A betegek 87 százaléka például azt válaszolta, hogy szinte semmit nem tud az emlőrekonstrukcióról. "A következő években többek között azon fogunk dolgozni, hogy ez az arány megváltozzon. Már csak azért is, mert ha azt kérdezzük, hogy szeretne-e egy hölgy emlőrekonstrukciós műtétet a melloperációja után, akkor 45 százalékban igen a válasz" - mondta a szakember.

* * *

A Kor Kontroll Társaság alábbi videójában dr. Mátrai Zoltán az emlősebészeti osztályon zajló munkáról beszél:

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló

Ajánló