A mozgásterápia főbb sajátosságai

Megosztás:

A daganatos betegeknél alkalmazott gyógytorna a komplex rehabilitáció szerves része, kedvező élettani, lelki és életminőséget javító hatásai miatt.

A gyógytorna a daganatos betegek számára egyénre szabottan, reális célkitűzéssel megtervezett mozgásprogram, amely figyelembe veszi a beteg aktuális (fizikai, lelki, szociális) állapotát, a beteg esetében felmerülő beavatkozásokat (pl. kemo-, sugárterápia stb.), a beteg onkológiai állapotát (státuszát), a társbetegségeket (pl. magasvérnyomás, depresszió, szívbetegségek), a családi és szociális hátteret (pl. családtagok együttműködése), a
mozgást akadályozó tényezőket (pl. reménytelenség-, értéktelenség-érzet, fokozott, tartós szorongás), és az aktivitáshoz szükséges segédeszközöket.

Az általános gyógytorna legfőbb jellemzője, hogy a beteget testi-lelki (pszichoszomatikus) egységnek tekinti, és a gyógytorna lazító, megéreztető, támogató elemeit alkalmazza. A speciális gyógytorna jellemzői: a beteg azon testtáján alkalmazott mozgásterápia, amely területen történt vagy történik a beavatkozás, és/vagy azon területeken, ahol a tünetek megjelentek (pl. tüdődaganat-műtét után mellkasi gyógytorna alkalmazása).

A mozgásterápia megfelelő körülmények között (kórteremben, tornateremben), gyógytornász segítségével és irányításával, egyéni és/vagy kiscsoportos formában történik. A gyakorlatokat a gyógytornász (fizioterapeuta) pontosan ismerteti, szükség esetén együtt mozog a beteggel, és számos módon (beszéddel, zeneválasztással, tornaeszközökkel stb.) segíti a megváltozott testkép elfogadását, a testtudat megerősítését.

Gyakran kerül sor a hozzátartozók bevonására, oktatására a beteg otthonában hosszan tartóan alkalmazandó kezelések esetén. Ilyen például a nyirokduzzanat (limfödéma) kezelése során a speciális kötés (bandázs) alkalmazásának betanítása.

A páciens minden esetben orvosi javaslatra, beutalóval érkezik a gyógytornászhoz, aki a páciens aktuális állapotának megfelelően javaslatot tesz az ellátás formájára. A gyógytornász tervezi meg és állítja össze a beteg rehabilitációs mozgásprogramját, amelyben a gyakorlatok fajtája, erőssége, gyakorisága, időtartama, eszközigénye is szerepel, a kezelés eredményének célkitűzése mellett. A megtervezett mozgásprogramot a gyógytornásznak szükség és igény szerint módosítania kell (pl. az orvosi kontrollvizsgálat eredményétől függően).

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló