A tüdőrák diagnosztikája

Daganatok.hu 2011. március 1.
Megosztás:

Prof. dr. Strausz Gábor előadása a tüdőrák alapvető diagnosztikai lehetőségeiről. Az előadás a "Célkeresztben a tüdőrák" 2010 decemberi rendezvényén hangzott el.

Azon olvasóink kedvéért, akiknél a videó megnézése technikai vagy egyéb korlátokba ütközik, az alábbiakban közöljük előadás átiratát. (A szöveg az élő beszédre jellemező stíluselemeket és fordulatokat tartalmazhat.)

Sok szeretettel üdvözlöm Önöket! El szeretném mondani, hogy minden daganatnak, minden onkológiai kórképnek fel kell állítani a diagnózisát valahol. Az onkológiában az alapszabály a mintavétel. Tehát valahogy az elváltozásból szövettan citológiai mintát kell venni.
Hogy fedezik fel a tüdőrákot? Vagy tünetek, panaszok alapján, vagy pedig szűrővizsgálattal. A tüdődaganatok szűrővizsgálatával az a probléma, hogy sehol a világon nem igazán elfogadott, mint szűrővizsgálat. Hazánkban a tüdőszűrés egészen másról szólt: a tuberkulózis szűréséről. És idézőjelbe teszem azt, hogy "mellékterméke" volt a daganatos betegek kiemelése is. Ezek a betegek nagyon jól jártak.

Ugyebár a szűrés az egészséges lakosságot célozza meg, és az a célja, hogy az egészségesek közül kiemelje a betegeket, amikor még az illető nem is gyanítja arra, hogy beteg. Tehát tünet- és panaszmentes állapotban.

Ha valakit elkezdünk kivizsgálni, az mindig képalkotással kezdődik, és rendszerint a kórházba úgy jön be egy beteg, hogy hoz egy röntgenképet magával. Azon a röntgenképen van egy árnyék, és legfeljebb gyanúval küldhetik be, mert nincs olyan röntgenárnyék igazából, ami daganatspecifikus lenne. Tehát olyan, hogy ránézünk egy röntgen képre, és azt mondjuk, hogy a diagnózis tüdőrák, ilyen nincsen. Tovább kell vizsgálnunk a beteget, és az esetek túlnyomó többségében erre időnk is van.

Vannak egyszerűbb és bonyolultabb képalkotó vizsgálatok. Ma egy tervezett kivizsgálás során a CT vizsgálat kötelező. Egy átnézeti felvétel (pl. röntgen) az egy síkban mutatja, egy CT vizsgálat meg elszeleteli a mellkast. Több részből áll a felvétel, sokkal több információt mond. Nem csak az elváltozás milyenségéről, hanem mondjuk, hogy a középárnyékban vannak-e nyirokcsomók, tehát sokkal több információt ad.

Ezután kerül sor a betegek által idézőjelben mondva "rettegett" endoszkópos vizsgálatra. Az endoszkópos vizsgálat az arról szól, hogy rendszerint helyi érzéstelenítésben egy vékony csövet a légutakba vezetünk és körülnézünk. Na most nyilvánvalóan kellemetlen a vizsgálat. Ebben a vizsgálatban azonban az elmúlt jó pár évtizedben az emberek nem haltak meg. Egy sem! Nem azért, mert mi olyan ügyesek vagyunk. Nem is illik belehalni ebbe a vizsgálatba. De a betegekben benne van a kisördög, aki még nem esett túl rajta, az nagyon fél, aki meg túl esett rajta, az meg azt mondja, hogy nagyon rossz volt. Olyan ez tehát, mint az érettségi. Hangsúlyozom: kellemetlen a vizsgálat, helyi érzéstelenítésben végzik, de ha valaki nagyon-nagyon nem bírja, el is lehet altatni. És ambuláns vizsgálat. Tehát szó nincs arról, hogy ez kórházhoz lenne kötve. Ez a vizsgálat nem csak arról szól, hogy szövetmintát veszünk, hanem arról is szól, amit úgy hívunk, hogy "stageing"-elés, tehát stádiumba sorolás. Ez alapján, ha pélául sebészetre jelölt a beteg, akkor meg tudjuk mondani, hogy milyen szinten lehet operálni.

Vannak azonban technikai korlátai is ennek a vizsgálatnak, ezért nem minden esetben sikerül ez alapján felállítani a diagnózist. Ekkor a következő lépés az, hogy egy vékony, egy mm-nél vékonyabb tűvel - most csúnyát mondok - "hátba szúrjuk" a kedves beteget, vagy mellkason szúrjuk a kedves beteget. Ez már kórházi feltételek között történik. Nem mindenütt: Amerikában négy óra múlva elengedik a beteget. Sajnos légmellet lehet a vizsgálattól kapni, ez valós probléma. És azt nem jó huszonkettes buszon kapni. De az esetek 95%-ában a légmell egy órán belül kialakul, utána már nem nagyon alakul ki.

Tehát mintát veszünk a gyanús szövetből. És ekkor rendszerint már megvan a diagnózis. És ha a diagnózis megvan, akkor - és ez szerintem az elmúlt évtized talán egyik legjelentősebb fejleménye - összeül egy csapat.

Összeül egy csapat, ezt úgy hívják, hogy onkoteam. Az onkoteamben ül egy sebész, egy onkológus, egy patológus, tehát egy csapat, akik kollektíven döntenek, hogy mi legyen a beteg sora. Ez nem azért jó, mert egy ember felelősségét hárítja át egy csapatra. Ez szerintem mellékes. A kollektív döntésnek ott a jelentősége, hogy ma a tüdődaganatok kezelése nem arról fog szólni, hogy megoperálom és kész, hanem operáció után még sugár-, és kemoterápia következhet. Tehát egy csapatdöntés születik. És akkor is születhet csapatdöntés, ha nekünk mondjuk a diagnózist nem sikerült felállítani.

Ma a tüdődaganatos betegek 90%-a dohányzik. Azt szoktam erre mondani, hogy ha most jönne egy rózsaszín tündér és eltüntetné a cigarettát - igaz, hogy el kellene telnie húsz évnek ahhoz, hogy akkora kockázata legyen a dohányosnak, mint a nem dohányosnak -, de utána a tüdőgyógyintézeteknek a háromnegyed részét garantáltan be lehetne zárni.

A dohányos ember köhög. Ha megváltozik a köhögése, vagy ha egy betegnek többször és ugyanazon a helyen tüdőgyulladása alakul ki, vagy mondjuk, - ez már a rosszabb variáció, és ilyen elég sok van - a reumatológus fél évig kezeli vállfájdalmakkal, és hát nem a válla fáj, hanem tüdőrákja van. Sajnos nem tudok olyan tünetet, panaszt mondani, ami kizárólag a tüdőrákról szól. Mert a tüdőnek, éppúgy, mint bármelyik szervnek, van egy válaszadási képessége. Ilyen válasz lehet, hogy köhögök, hogy nem kapok levegőt, hogy fokozott váladéktermelés van, esetenként vérköpése van a betegnek. Ez a legijesztőbb, ilyenkor garantáltan elmegy orvoshoz. De ez nem feltétlenül arról szól, hogy neki tüdőrákja van. Arról szól, hogy ideje lenne kivizsgálni.

* * *

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló