A tüdőrák kemoterápiája

2011. április 8.
Megosztás:

Dr. Szondi Klára előadása a tüdőrák hagyományos kemoterápiás szerekkel végzett terápiájáról. Az előadás a "Célkeresztben a tüdőrák" 2010 decemberi rendezvényén hangzott el.

Azon olvasóink kedvéért, akiknél a videó megnézése technikai vagy egyéb korlátokba ütközik, az alábbiakban közöljük előadás átiratát. (A szöveg az élő beszédre jellemező stíluselemeket és fordulatokat tartalmazhat.)

Köszönöm szépen a lehetőséget! Hadd mondjam azt - bár nincs meghívva itt köztünk sebész - hogy igazából meggyógyítani, biztosan meggyógyítani csak a biztosan és jól megoperált betegeket lehet. Tehát a sebészeti kezelés az egyik legfontosabb, és mindaz ami azóta jött hozzá, a kiegészített kemoterápia, a kiegészített célzott kezelés és sugárkezelés, ez mind-mind segít abban, hogy a betegek minél tovább és minél jobb életminőségben éljenek.

Az én feladatom a hagyományos kemoterápiáról beszélni. Hol is hatnak ezek a készítmények? Nem mindig pont ott, ahol szeretnénk. Ez a legfontosabb, amivel kezdeném. Viszont nagyon sok előnyük van, és a nem operálható daganatos betegeknél még most is ez az egyik alap kezelési mód.

A kemoterápiás szerek a daganatos sejt belsejében, a sejtmagban hatnak, akárcsak a sugár. A sejtmagon belül, génszinten igyekeznek meggátolni a sejtosztódást, a sejtek szaporodását. Akár úgy, hogy az aminosavak beépülését akadályozzák, akár úgy, hogy megnyújtják az osztási orsót. Az új kutatások iránya tulajdonképpen olyan kemoterápiás készítmények fejlesztése, amelyek több támadásponton hatnak, az osztódó sejtet tehát több szinten próbálják gátolni.

Itt is vannak új eredmények. Amit a betegek nagyon szeretnek, az az, hogy a gyógyszernek a lehető legkevesebb mellékhatása legyen: ha lehet, ne okozzon hajhullást, ne okozzon hányingert.

Minél rövidebb idő alatt, minél gyorsabban be lehessen őket adni. Aszerint, hogy a kezelést hogyan alkalmazzuk - ezeket a szavakat a zárójelentések érthetősége miatt írtam fel - a kemoterápia lehet neoadjuváns, vagyis műtét előtti, és lehet adjuváns, vagyis műtét utáni.

A zárójelentéseken különböző vonalakat jelzünk: ez azt jelenti, hogy a kezelést első, második, esetleg harmadik alkalommal kapják-e a betegek. Hála Istennek, ma már további vonalakat is ismerünk. Az előttem lévő előadók a kemo-radioterápia fogalmára is utaltak, hiszen a sugárkezelés és a hagyományos kemoterápia együttes alkalmazása még hatékonyabbnak tűnik. Úgynevezett szinergizmus van - vagy lehet - az egyes szerek és a sugárkezelés között.

Hogyan adagoljuk ezeket a hagyományos citotoxikus, kemoterápiás készítményeket? A legtöbb esetben többnyire infúzióban. Itt is léteznek tablettás készítmények, de a tüdőrákban, különösen a nem kissejtes tüdőrákban alkalmazott készítmények infúzióban adhatók. Az újabb készítmények között van egy egész rövid, 15 perces, de van nagyon sok olyan is, amelyik a vesét is támadja. Ott esetleg előmosásra, utómosásra van szükség, emiatt egy kicsit kellemetlenebb és elhúzódóbb a kezelés. És kórházi körülmények között zajlik - akár bejárva - de mindenképp intézeti hátteret igényel.

A kemoterápia helyi alkalmazása a tüdőrákban nem elterjedt. Ez az úgynevezett lokoregionális kezelés, ha ezt a szót hallják. De tudni kell, hogy erre is történtek kísérletek. Próbálkoztak korábban, hogy a mellkasi műtét után kiöblítik a mellkast, és próbálkoztak olyannal, hogy csak a mellkasi erekben terjedjen a kemoterápiás, citotoxikus készítmény. De ez igazából nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket.

A mellékhatásprofil az, amit nem szeretnek a betegek. Mi orvosok se igazán. Ez a készítmény típusától, kémiai csoportjától és a beteg általános állapotától függ. Eleve, ezek a kezelési formák megkívánják a beteg jó általános állapotát. Alapszabály, hogy rossz általános állapotú betegnek, aki már nagyon gyenge, több mint 15-20 kilót fogyott, nem érdemes ezeket a nagyon kemény citotoxikus készítményeket adni. Ez a beteg állapotán ugyanis csak rontani fog. Ezért nagyon fontos a megfelelő betegkiválasztás.

A vérképzőrendszeri, hematológiai mellékhatásokat és ezek következményeit sem szeretik az orvosok. A betegek ezt általában nem élik meg annyira, mint az egyéb látványosabb, hajhullást okozó mellékhatást. Viszont mi, orvosok ettől félünk a legjobban: a fehérvérsejtszám súlyos csökkenése mellett az immunrendszer olyan veszélybe kerülhet, hogy esetleg egy tüdőgyulladásban nagyon gyorsan elveszíthetjük ezeket a betegeket. A vérlemezke-, vagy más néven trombocitaszám csökkenése, a vörösvértestszám csökkenése, a következményes vérszegénység, a fáradékonyság - ezek szintén nagyon gyakori és nagyon súlyos mellékhatások. Nemkülönben a kemoterápia vesekárosító mellékhatása, hiszen ezek a szerek a vesén keresztül bomlanak le. Muszáj emiatt több liter infúziót a beteg veséjének kímélése céljából alkalmaznunk.

Természetesen, az említett mellékhatások közül valamennyit lehet támogatni, szupportálni. Erről is fogunk még ma hallani. Hiszen a hányinger, a nyálkahártya-gyulladás, a kötőszöveti eltérések mind-mind olyan mellékhatások, amiket a betegek nem nagyon szeretnek.

Összefoglalva, a legtöbb előrehaladott, nem operálható betegnél sorra kerül a hagyományos citotoxikus készítmény alkalmazása. Ennek előnye, hogy az egész szervezetben utoléri az osztódó sejteket. De a hátránya is ugyanez, mert emiatt okoz következményes mellékhatásokat. A hátrányok - a mellékhatásprofil - az okai annak, hogy a hagyományos kemoterápiás szerek csak jó általános állapotú betegeknél alkalmazhatóak.

Köszönöm szépen a figyelmet!

* * *

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.