Évtizedes rejtélyre derült fény a méhnyakrák kialakulásával kapcsolatban

Daganatok.hu 2012. július 3.
Megosztás:

Régóta tisztázatlan volt, hogy a humán papillómavírussal (HPV) összefüggő méhnyakrákok miért csak a méhnyak egy bizonyos, jól körülhatárolható részén jelennek meg, annak ellenére, hogy a vírus a teljes női nemi traktusban jelen van. Egy szingapúri kutatócsoport most a méhnyaksejtek mikroszkópos és genetikai vizsgálatával jutott arra a következtetésre, hogy a méhnyak egy bizonyos részének sejtjei más sejtfelszíni jelzőmolekulákkal jellemezhetőek, mint a méhnyak egyéb részeiről vett sejtcsoportok.

A Genome Institute of Singapore sajtóanyaga valódi áttörésnek nevezi a felfedezést a méhnyakrák kutatásában. Eddig ugyanis nem értették, hogy a humán papillómavírussal összefüggő daganatok miért csak a méhnyak egy bizonyos részéből indulnak ki, annak ellenére, hogy a vírus általánosan jelen van ezen a területen.

A Christopher P. Crum által vezetett kutatócsoport először a méhnyak azon részéről vett sejtmintákat, ahol a méhnyakrákok döntő többsége kialakul. Kezdetben olyan sejtek alaki, szerkezeti és genetikai jellemzőit vizsgálták, amelyek nem voltak HPV-fertőzöttek. Ezeket a méhnyak más területeiről vett sejtekkel összehasonlítva máris kimutatható volt néhány szerkezeti eltérés a mikroszkóp alatt. Később HPV-vel fertőzött, daganatmegelőző állapotban lévő, illetve már daganatossá vált méhnyaksejteket vizsgáltak meg alaki és genetikai szempontból. Ekkor azt találták, hogy ezen sejtek tulajdonságai megegyeznek azoknak a sejteknek a jellemzőivel, amelyek még nem voltak HPV-fertőzöttek, de a méhnyak azon területéről származtak, ahol a daganatok csaknem mindegyike kialakul - írja a vizsgálat részleteiről a New York Times beszámolója.

A kutatók az eredmények alapján úgy vélik, hogy sikerült végre azonosítani azokat a sejteket, amelyek a leginkább sérülékenyek egy HPV-fertőzés esetén, és amelyekből aztán rákmegelőző állapotok, később pedig daganatok alakulnak ki. Ezek a sejtek a méhnyak egy bizonyos területén, a laphám és a hengerhám határán helyezkednek el (ezt a régiót angolul a 'squamocolumnar junction' névvel illetik). A méhnyak egyéb sejtjei nem szoktak rákossá válni a HPV-fertőzés hatására, amire a méhnyak más területein lévő sejtcsoportok alaki, szerkezeti és genetikai különbségei adhatnak magyarázatot - írja a szingapúri kutatóintézet közleménye.

"A laphám és a hengerhám határáról vett sejtek egyedülállóak abban, hogy olyan biológiai jelzőanyagok, biomarkerek találhatóak a felszínükön, amelyek minden, HPV-fertőzés következtében rákossá vált méhnyaksejtre jellemzőek. Vagyis, ezen biomarkerek alapján megbízhatóan elkülöníthető az a sejtcsoport, amelyekből egészséges nőknél HPV-fertőzés hatására később méhnyakrák alakulhat ki. A biomarkerek alapján azt is ki tudjuk mutatni, hogy egy már jelenlévő rákmegelőző állapot esetén rossz- vagy jóindulatú elváltozásról van-e szó" - írják a kutatók.

A tanulmányból az is kiderült, hogy ha a HPV-re érzékeny sejtek biopsziával eltávolításra kerülnek, akkor nem jelennek meg újra a méhnyak említett régiójában. Ez megmagyarázza, hogy miért olyan alacsony a HPV-fertőzések gyakorisága azt követően, hogy ezek a sejtek eltávolításra kerültek a méhnyakból. A felfedezés a méhnyakrák sebészeti úton történő megelőzésében is segíthetne, nevezetesen, ha a fiatal nők veszélyeztetett tagjainál már eleve eltávolításra kerülnének a HPV-re érzékeny sejtek" - mondta dr. Wa Xian, a tanulmány egyik társszerzője.

Nem ez az első olyan kutatás, amelyben felmerült, hogy a daganatok egy része kifejezetten olyan sejtcsoportokhoz köthető, amelyek ugyan nincsenek jelen nagy mennyiségben, de jelentősen eltérnek az őket körülvevő sejtektől. "A nyelőcső és a gyomor átmeneténél azonosítottunk korábban egy olyan sejtcsoportot, amely kapcsolatban állhat a nyelőcső rákmegelőző állapotának, a Barrett-nyelőcsőnek a kialakulásával" - tette hozzá dr. Frank Mckeon. A kutatás igen jó példát jelent arra, hogy milyen fontos eredmények érhetőek el akkor, ha a patológiai vizsgálatokat a modern molekuláris genetikával kombinálva alkalmazzák.

* * *

Méhnyakrák akkor alakul ki, amikor a méhnyak sejtjei szabályozatlan osztódásba kezdenek. A betegség kialakulását a méhnyakfelszín hámjának különböző súlyosságú elváltozásai előzik meg. Ennek során a normálistól eltérő megjelenésű (eltérő méretű, alakú, számú) sejtek jelennek meg. A szöveti elfajulás (rákmegelőző állapot) leggyakrabban 25-40 év között alakulhat ki, és állapota egyre súlyosabbá válhat. Ha nem észlelik időben, akkor a sejtek a méhnyak felszínéről betörhetnek a mélyebb szövetrétegekbe és tumorsejtekké fejlődhetnek. Ekkortól már méhnyakrákról beszélünk.

A méhnyakrák megelőzésére a védőoltás és a rendszeres szűrés együttes alkalmazásával nyílik lehetőség. Bizonyítottan méhnyakrákot okoznak a humán papillomavírus, azaz a HPV rákkelő típusai. Bár a HPV-fertőzések többsége magától elmúlik - ezek az átmeneti fertőzések - a tartóssá vált fertőzések a méhnyakrák kialakulását eredményező kóros folyamatokat indíthatnak el. Méhnyakrákszűréssel a méhnyak kóros elváltozásait lehet kimutatni, míg a védőoltással az azt kiváltó HPV-fertőzés előzhető meg.

Bővebben a védőoltásról: A méhnyakrák megelőzéséről - miért érdemes élni a védőoltás lehetőségével? 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: