A tüdőrák sugárkezelése

2011. április 8.
Megosztás:

Dr. Bajcsay András előadása a tüdőrák sugárkezeléséről. Az előadás a "Célkeresztben a tüdőrák" 2010 decemberi rendezvényén hangzott el.

Azon olvasóink kedvéért, akiknél a videó megnézése technikai vagy egyéb korlátokba ütközik, az alábbiakban közöljük előadás átiratát. (A szöveg az élő beszédre jellemező stíluselemeket és fordulatokat tartalmazhat.)

Köszönöm szépen a felkérést! Először is azt a tévhitet szeretném eloszlatni, ami mindannyiunknak - számomra is - először eszünkbe jut a sugárzás hallatán. Mert még ma is nagyon sok beteg jön be azzal a szorongással, hogy nem tudja az első nap, amikor bejön, hogy mi fog történni. És inkább attól fél, hogy milyen hosszan fog ez történni, mert hallja a betegtársaitól, hogy ez nem egy egyszeri alkalom.

A sebészeti műtét egy sokkal nagyobb beavatkozás, de azon hamarabb túlesik az ember. Egy besugárzási sorozat 5-6 héten keresztül minden munkanapon, kis frakciókban adandó, de ez pontosan azért van, hogy ne okozzunk nagy megterhelést és mellékhatást a betegnek.

A sugárkezelés annyiban hasonlítható a sebészethez, hogy helyi kezelés. Tehát ahová a sugárkezelést adjuk, ott fejtünk ki hatást, és esetlegesen ott okozunk mellékhatást, de ezen kívül távoli mellékhatás nincsen. És abban az értelemben egyáltalán nem veszélyes a kezelés, mint ahogy azt sokan gondolják, hogy valamiféle izotópterápiához hasonlít, és valamilyen sugárzó anyag kerül be a szervezetbe. És emiatt, amikor hazamegy a beteg, nem foglalkozhat a gyermekeivel, az unokáival, a családdal, és a környezettől távol kell tartania magát - erről szó sincs!

Ha most arra gondolunk, hogy milyen népszerű egy lézerkezelés, ettől egyáltalán nem félünk. Vagy egy gammakés - ami ugye most nagyon divatos - ez mind ugyanaz: sugárkezelésről van szó. Tehát arról, hogy valamilyen külső sugárforrásból, megfelelően precízen célozva, a betegségre próbáljuk koncentrálni a megfelelő dózist, ami nem más, mint egy megfelelő energiaközlés egy olyan szövettel, amiben kóros sejtek vannak. És ott már sejtszinten ugyanaz a hatás történik, ami egyébként a gyógyszeres kezelésnél, a kemoterápiánál. Annál a sejtnél történik a DNS-károsítás, amelyik kórosan gyors szaporodásra, egy rendezetlen szaporodásra indukálódott és daganatos burjánzást indított meg. Az ionizáló sugárzás több célponton is károsíthatja ennek a sejtnek a működését.

Ha sikerül elválasztani az ép és a daganatos szövetek érzékenységét, akkor lehet szelektíven kezelni, és a kóros területet minél jobban pusztítani. Az egészséges szövetek érzékenysége kicsi a sugárra, emellett ezek a szövetek sokkal jobban regenerálódnak a sugárzást követően, mint a sokkal érzékenyebb daganatos szövetek. Azokat a szöveteket kell tehát megcélozni és nagyenergiájú dózissal kezelni, amelyek kórosak.

És emellett minél jobban megvédeni az ép szöveteket. Az előttem szólóknál hallották, hogy milyen nagy fejlődésen ment keresztül a tüdőrák diagnosztikája, és mi sem tudnánk másként dolgozni, mint a hagyományos régi röntgenterápiával, ha nem fejlődne ennyire a képalkotó- és egyéb számítógépes modalitás. A képalkotó vizsgálatok alapján tudjuk mi is pontosan azt tervezni, körülrajzolni és körüljárni, hogy melyek azok a területek, ahová koncentrálni kell a sugárkezelést. Ez számítógéppel, CT-vel, MR-rel és a PET/CT együttes használatával történik ma már meg. A vizsgálat ezért egyre konformálisabb is, ami azt jelenti, hogy három dimenzióban a daganatos terület alakjára ráformálva tudjuk azt elérni, hogy különböző irányokból sugarazzunk be egy-egy daganatos területet.

Ez azért fontos, mert régen, amikor csak a hagyományos röntgenterápia állt a rendelkezésünkre, általában egy-egy irányból lehetett csak sugárkezelést adni. Ennek a dózisa, tehát a sugárzás energiája, már közvetlenül a bőrfelületen maximális volt. A mélybe így csak egy alacsony dózis jutott le. Ma már ennél nagyobb energiájú berendezésekkel rendelkezünk, ami szinte áthalad a bőrfelszínen, ezért nincsen, vagy csak nagyon minimális a bőrreakció, és a mélyben koncentrálódik a nagyobb dózis. Ezért az a hagyományos tévhit, hogy az embert elégetik, vagy kifekélyesedik a bőre a sugárkezeléstől, ez ma már egyáltalán nem jellemző, a tüdőrákoknál pedig különösen nem. Úgyhogy ettől félni nem kell.

A másik az, hogy nem fáj a kezelés. A beteg részéről tehát csak annyi történik, hogy szorgalmasan bejár minden nap, és a megfelelő pozícióban nyugodt fekvéssel biztosítja azt, hogy mi a megfelelő rögzítések mellett tudjuk reprodukálni azt a kezelést, amit megterveztünk. Ha ez egy megfelelő kooperációval történik, akkor ez biztosít minket arról, hogy nem megy máshova a sugárkezelés, mint ahova szeretnénk. Így lehet elérni, hogy a kóros területeket pusztítsuk csak el, és ezért van, hogy általában nincsenek olyan, az egész szervezetet érintő távoli mellékhatások, mint a hajhullás meg a hányinger.

A célzottan adott sugárkezeléstől tehát nem alakulnak ki ezek a mellékhatások. Ami viszont beleesik a sugárzott térfogatba, és ez leggyakrabban a nyelőcső, ott természetesen megjelenhet egy átmeneti nyálkahártya-érzékenység, és emiatt egy nyelési panasz. De ez, ahogy jön - egy-két hét alatt - úgy el is múlik. Különböző gyógyszerekkel és tápszerekkel szintén elő tudjuk segíteni, hogy a beteg ezen hamar túlessen.

El kell mondjam azt is, hogy a legjobb modalitás - ha a beteg általános állapota ezt lehetővé teszi - ha a kezeléseket kombináljuk egymással. Így több irányból tudunk a daganatnak ártani. A gyógyszeres és a sugárkezelés kombinálása történhet egymás után vagy egymással karöltve, párhuzamosan. Ez már messzire vezetne, de azért azt is el kell mondjam, amit Strausz professzor úr is említett, hogy ők, ha időben diagnosztizálják a betegséget, akkor operálható lesz a beteg. És ha nagyon korán van operálva, akkor nem is kell tovább kezelni a beteget.

Előfordulhat persze, hogy a műtéti szövettan, amit kapunk, azt mutatja, hogy a kiújulás ellen nem árt még további, gyógyszeres vagy sugaras kezelést adni. Ilyenkor nem azért adunk sugárkezelést, mert még egy visszamaradt, nagy daganattömeg van, hanem azért, mert ezzel esetleg a kiújulás valószínűségét tudjuk csökkenteni.

Ilyen esetben is van tehát sugárkezelés, sőt mindez tüneti céllal is szóba jöhet olyan esetben, ha az életminőség javításról van szó. Lehet, hogy olyan stádiumban van egy betegem, hogy a gyógyulását már nem feltétlenül tudjuk megcélozni, de nagyon fontos, hogy jó életminőséget tudjunk biztosítani. Az is lehet a cél, hogy a sugárkezeléssel további más kezelések feltételét biztosítsuk, ha például valamilyen távoli, esetleg agyi áttét, csontfájdalom vagy bármilyen egyéb terület van, ami jól elérhető a sugárkezeléssel. Ilyenkor már nem csak egy-egy tünetet és területet, hanem az egész szervezetet próbáljuk kezelni, ezáltal biztosítva a jobb életminőséget. Ez egy nagyon szerteágazó téma, és kicsit talán kevéssé ismert, így szívesen állok bárki rendelkezésére a további kérdésekkel kapcsolatban.

* * *

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló