Mióma embolizáció - műtét nélkül is kezelhető a méh jóindulatú daganata

Mióma embolizáció előtt és után. Forrás: RadiologyMióma embolizáció előtt és után. Forrás: Radiology
Daganatok.hu 2010. október 20.
  e-mail nyomtatás

A mióma a méh döntően simaizomból felépülő jóindulatú daganata, ami a fogamzóképes korban lévő nők mintegy 20-25 százalékánál fordul elő. Az elváltozások ugyan csak az esetek 5-10 százalékában okoznak krónikus panaszokat, de meddőség is kialakulhat, emellett a spontán vetélések száma is nőhet. A miómák kezelése korábban csak altatásos műtéttel, a has felnyitásával volt lehetséges, jelenleg viszont már hazánk két kórházában is megoldható a miómákhoz vezető artériák szemcsékkel történő elzárása (mióma embolizáció). A katéterrel végzett eljárás a műtétnél sokkal kíméletesebb beavatkozás, amely után akár a gyermekvállalás is lehetséges.

A méh jóindulatú daganatai viszonylag ritkán okoznak komoly panaszokat, ennek ellenére előfordulhat alhasi fájdalom, székelési vagy vizelési problémák, a leggyakrabban pedig rendellenes erősségű vagy idejű menstruációs vérzés. Az Amerikai Nőgyógyász Társaság adatai szerint a meddőségnél akár 20%-ban is jelen lehet mióma, de az alaposabb vizsgálat után csak a nők mintegy 1%-ánál valószínűsíthető, hogy a jóindulatú méhdaganat nagy valószínűséggel oka is a meddőségnek. A mióma diagnosztizálására többnyire ultrahangvizsgálattal kerül sor.

A jóindulatú daganatos elváltozások legnagyobb csoportját alkotó miómák mérete változó lehet: előfordulhat néhány centiméteres, tüneteket nem okozó daganat, de a mióma akár a hasüreg nagy részét is kitöltheti - ebben az esetben már komoly és azonnali kezelést igénylő tünetek jelentkezése várható. A miómák kialakulásának pontos mechanizmusa és a növekedés ütemét befolyásoló tényezők ma még tisztázatlanok. Ami biztosan ismert, hogy minden egyes miómagöb egy simaizomsejt elfajulásából és kontrollálatlan osztódásából ered. A göbök mérete igen változó, egyes esetekben csak néhány milliméteresek, máskor azonban akár 20 centiméteresek is lehetnek.

A felismert és panaszokat okozó méhmiómák kezelésére korábban műtéti és hormonális megoldások álltak rendelkezésre Magyarországon. A műtéti beavatkozások azonban kevéssé vonzóak azok számára, akik a jövőben még gyermeket szeretnének vállalni. Ennek fő oka, hogy még abban az esetben is sor kerülhet a teljes méh eltávolítására, ha korábban kizárólag a mióma eltávolítását tervezték az orvosok. A hormonális kezeléseknek is vannak hátrányai: egyrészt igen költségesek, másrészt csak az alkalmazás ideje alatt csökkentik a miómák méretét. Hormonkezelést emiatt csak ritkán alkalmaznak a miómák kezelésére - ilyen lehet például a tervezett műtéti beavatkozás megkönnyítése.

Hazánkban három kórházban végeznek mióma embolizációt

A műtéti és hormonális kezeléseknek 2007 óta Magyarországon is elérhető egy vonzóbb alternatívája. Az úgynevezett mióma embolizáció nem igényli a has felnyitását, és altatás sem szükséges a beavatkozás elvégzéséhez. A beavatkozás során a méhdaganathoz vezető vérereket (artériákat) szemcsékkel zárják el, amely jelentősen csökkenti a mióma vér- és oxigénellátottságát. Az apró, mindössze 0,5 milliméter átmérőjű szemcséket egy katéter segítségével juttatják a méh vérellátását biztosító két artériába - a katétert az egyik lágyéki artérián keresztül vezetik fel. A mikroszemcsék ezt követően eltömítik a kisartériákat, ami a daganat szöveteiben egy "mesterséges infarktust" idéz elő. A mióma ezt követően nem lesz képes további növekedésre, sőt a szövetelhalás miatt jelentősen - átlagosan 50%-ban - veszít térfogatából.

A méh érhálózata a beavatkozás előtt és után

A méh érhálózata a beavatkozás előtt és után

A Pécsi Tudományegyetem Radiológiai Klinikáján 2007-ben végezték el az első mióma embolizációt, 2008 óta pedig a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján is elérhető a beavatkozás. A Péterfy Sándor utcai Kórház Szülészeti, Nőgyógyászati és Radiológiai Osztályán 2010. április elsejétől szintén elkezdték a méhet ellátó artéria embolizációs kezelését.

A módszer klinikai hatékonysága mintegy 80 százalékos, vagyis a betegek panaszai 10-ből 8 esetben mérséklődnek, illetve megszűnnek. Az összezsugorodott mióma - amennyiben a továbbiakban nem okoz panaszokat - a helyén marad, és nincs szükség a daganat műtéti eltávolítására.

Az embolizációt követően a gyermekvállalás is lehetséges

A miómával diagnosztizált nők egy része később még gyermeket is szeretne vállalni, így az ő számukra egyáltalán nem mindegy, hogy adott esetben el kell-e távolítani a méhüket, vagy sem. (Megjegyzendő, hogy a kisebb méretű miomák esetén a szakirodalom által elsődleges kezelésként ajánlott göbkivétel-műtétnél is csökkenni fog annak a kockázata, hogy a göbbel együtt a méhet is el kell távolítani.)

A külföldi szakirodalom számos olyan példát említ, amikor az embolizációt követően sikeres volt a terhesség, és hazánkban is született már olyan csecsemő, akinek anyja a teherbeesés előtt átesett ezen a beavatkozáson (a pécsi klinikán). "A nálunk végzett 100 feletti embolizációs műtétet követően nem tudok egyelőre születésről. Azonban többnyire a panaszok csökkentésére végeztük a beavatkozást, így a nők többsége nem is tervezett már gyermeket" - mondta a Daganatok.hu kérdésére dr. Bérczi Viktor, a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikájának igazgatója.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az embolizáció során leginkább a méhartéria azon ágai záródnak el, amelyek a daganat vérellátásáért felelősek. A miómába futó véráramlás ezekben az ágakban jóval erősebb, így a beadott embolizációs szemcsék főleg a daganatot ellátó artériaágakba kerülnek. Az eddigi nemzetközi publikációk alapján irodalmi ritkaság a méh embolizációt követő elsorvadása, így megmaradhat az esély a későbbi teherbeesésre. Arra azonban még a nemzetközi irodalomban sincsenek végleges adatok, hogy a beavatkozás milyen mértékben javítja a betegek teherbe esési esélyeit.

A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján nemrég végezték el a századik műtétet, Pécsett pedig már 2009 elején is 105 volt az addig kezelt betegek száma.

Hogyan zajlik az embolizáció?

A beavatkozás átlagosan egynapos kórházi benntartózkodást igényel. Ezt megelőzően egy MR-vizsgálatot végeznek a betegen, amely alapján eldöntik, hogy az embolizációt vagy a hagyományos műtétet javasolják-e. Budapesten általában 2 hónapon belül végzik el a beavatkozást, de súlyos vérzési panaszok miatti sürgős esetben ezt az időt le lehet rövidíteni.

A beavatkozás előtt nem szabad enni. A beteg először helyi érzéstelenítést kap, majd bevezetik a katétert az egyik lágyéki artériába. Az eljárás maga mindössze egy órát vesz igénybe, ahol a beteg - saját kérésére - egy monitoron akár végig is nézheti a beavatkozást. Az embolizációs szemcsék bejuttatását erős fájdalom kísérheti, de ez fájdalomcsillapítókkal kielégítő mértékben csökkenthető. Az utólagos fájdalmak miatt ezeket a gyógyszereket még másnap is igényelheti a beteg.

A panaszok ezt követően többnyire megszűnnek, és a beteg többnyire másnap elhagyhatja a kórházat. A beavatkozást az esetek jelentős hányadában teljes gyógyulás követi, vagyis végleg elmúlnak a menstruációt kísérő hasi görcsök, az alhasi panaszok, vagy a vizelési, székelési problémák. Ha a korábbi spontán vetélések oka a mióma volt, akkor itt is van esély arra, hogy a kezelést követően végre létrejöjjön a kívánt terhesség.

A beavatkozással összefüggő szövődmények száma alacsony, emellett nincsenek műtéti hegek sem. Súlyos szövődmény elsősorban fertőzés miatt alakulhat ki hetekkel később, ennek előfordulása azonban csupán egy-két százalék. A felépülés is gyorsabb, mint a hagyományos műtétet követően: a páciens egy hét elteltével többnyire újra munkaképes.

e-mail nyomtatás

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló