Az érzelmek megfelelő kezelését kell megtanulni - interjú Rohánszky Magdával

Hogyan lett Önből onkopszichológus? Pontosan mivel foglalkozik ez a tudományág?

Az onkopszichológusok nem onkológus, hanem pszichológus végzettségű szakemberek. A daganatos betegek lelki problémáival, stressz- és krízishelyzeteivel foglalkoznak, és sokszor nem is csak a beteggel, hanem a hozzátartozókkal, a szűkebb vagy a tágabb családdal. Az onkopszichológia egyébként fiatal tudományterület, megalapítása egy amerikai pszichiáter, Jimmie Holland nevéhez köthető a 1970-es években. A rákbetegség lelki oldalával foglalkozó kutatásokban két fő megközelítési módot, a pszichobiológiai és a pszichoszociális aspektust lehet elkülöníteni.

A pszichobiológiai irányzat azt vizsgálja, hogy milyen lelki tényezők vezethettek a rákbetegség kialakulásához, vagyis hogy milyen traumák, veszteségek érték a személyt, milyen, a későbbiekben fel nem dolgozott érzelmi történések zajlottak benne a rák kialakulását megelőzően. A pszichoszociális kutatások ezzel szemben azt vizsgálják, hogy a betegség megjelenése milyen lelki, egzisztenciális és szociális terheket ró a betegre. Az elmúlt negyven évben többségében azok a problémák álltak a fő fókuszban, amelyek a daganatos betegség jelenlétéhez köthetőek.

Az én esetemben nem egy tudatos döntés eredménye volt, hogy rákbetegekkel kezdtem foglalkozni. Egyszerűen pszichológusként dolgoztam, és a rendeléseimen egyre több daganatos beteg jelent meg. Később olyan civil szervezetekkel kerültem munkakapcsolatba, ahol kifejezetten rákbetegekkel foglalkoztak. Talán már 15 éve is van, hogy a Varázsvölgy Holisztikus Gyógyító Központba hívtak dolgozni. Tudomásom szerint ez volt az első olyan intézmény Magyarországon, ahol a rákbetegekre "teljes egészként" tekintettek, tehát nemcsak a fizikai, élettani folyamataikra, hanem a lelki és szociális problémáikra is odafigyeltek.

Az igazi nagy kihívás aztán a kórházi munka lett, a László Kórház onkológiai osztályán. Nem sokkal később néhány kollégámmal együtt megalakítottuk a Magyar Pszichoonkológiai Társaságot, az elmúlt 5-6 évben pedig megszületett a Tűzmadár Ház, amelynek célja a rákbetegek komplex pszichoszociális támogatása. A központ az onkológiai szakirodalomban már igazolt, tudományos tények alapján kezdte meg működését.

A kutatások többségének eredményei szerint a túlélési időt befolyásolhatja a rákbetegek depressziószintje. Szoros kapcsolat van a betegek pszichés állapota és a daganatok növekedési üteme között, a fokozott fizikai aktivitás pedig csökkentheti a rákbetegség kiújulásának esélyét. Fejlesztő és terápiás munkánkat az érzelmi egyensúly létrehozására, a stressz kezelésére, az önérvényesítő kommunikáció tanítására, illetve az egészségben maradás életmódi összetevőinek - például egészséges táplálkozás, rendszeres testmozgás és az élet értelmes élésének igénye - megjelenítésére építettük.

Mi a magyarázata annak, hogy bizonyos embereknél a nehéz körülmények és a lelki megpróbáltatások ellenére sem alakul ki daganatos betegség, míg másoknál éppen a lelki folyamatoknak tulajdonítanak meghatározó szerepet a rák kialakulásában?

Érdekes és fontos kérdés, hogy mi az, amitől az egyik ember a nehéz körülmények ellenére sem betegszik meg, és mi az, amitől másvalaki igen. Természetesen ott vannak a genetikai faktorok és az életmódbeli tényezők, amelyeket most figyelmen kívül hagynék. Kifejezetten a lelki folyamatokra koncentrálva, a következőket gondolom: a rák megjelenését elsősorban olyan érzelmi és mentális működésformák segíthetik elő, mint az érzelmek elfojtása, a saját igények háttérbe szorítása, az állandó alkalmazkodás és megfelelés igénye, a hibás mentális minták és gondolattorzítások, melyek újból és újból táplálják a negatív érzelmeket.

Aztán itt vannak még az önértékelési problémák, a kilátástalanság és a hiábavalóság hosszú időn át kísértő érzete vagy a nagyobb lelki megrázkódtatások és traumák nyomasztó, elfojtott élményei. Önmagában tehát nem a trauma vagy veszteségélmény miatt lesz valaki beteg, hanem inkább az a döntő, hogy mit kezdünk ezekkel az érzelmekkel, hogyan dolgozzuk fel őket, mit gondolunk róluk.

Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az emberek ne csak akkor ismerjék fel hibás érzelmi működésüket, amikor már daganat alakult ki náluk? Többen csak a Tűzmadár Házban jönnek rá, hogy mit kellett volna máshogyan csinálniuk, de ekkorra már megbetegedtek.

Szerencsére nagyon sok olyan program működik már, melybe egészséges embereket vonnak be azzal a céllal, hogy javítsák érzelmi működésüket, problémamegoldó, stresszkezelő képességüket. Külön kiemelném azokat a kommunikációs tréningeket, amelyekben önképviseletet, idegen szóval asszertivitást tanítanak. Népszerűek továbbá a pszichodráma csoportok is, melyek nem egyéni, hanem csoportos formában segítik az érzelmek valódi megélését és feldolgozását. Az persze mindenkinek a saját döntése kell legyen, hogy elmegy-e ezekre a tréningekre, csoportokra, de a lehetőségek ma már mindenképpen adottak az önfejlesztésre.

Sajnos azonban azt is meg kell említenem, hogy gyakran még akkor sem vagyunk elég tudatosak, amikor már megjelent a betegség. Az újonnan diagnosztizált rákbetegek legalább felének lenne szüksége pszichológiai, illetve szociális támogatásra, a betegségfolyamatában. A betegeknek azonban mégis csak a töredéke keresi ezeket a lehetőségeket. A páciensek egy részénél erős ellenállás tapasztalható a segítség elfogadásával kapcsolatban, mondván, ők elég erősek, és mint minden mást is az életükben, ezt is meg tudják oldani egyedül.

Magyarországon ezen kívül általánosságban is fejlesztésre szorul a pszichológiai kultúra. Főként abban kellene előre lépni, hogy az emberek tudják, mi az, amiben valóban képesek befolyásolni a saját sorsuk alakulását, és mi az, amin nem tudnak változtatni. A hagyományos gyógyító-beteg kapcsolatban a betegek többsége passzívan vesz részt saját gyógyítási folyamatában. Sokan nem is gondolják, hogy aktív részesei lehetnének gyógyulásuknak, illetve nem tudják, hogyan tehetnének ők is valamit állapotuk változásáért. Nagy szerepe van ezért a tájékoztatásnak és a betegek számára könnyen hozzáférhető, megbízható információknak. Ennek segítésére terveztük a megküzdést segítő, betegoktató programjainkat.

A Tűzmadár Ház elérhetőségei: Szent László Kórház 1-es pavilon; Budapest, IX. kerület, Gyáli út 5-7. Tömegközlekedéssel a metró Nagyvárad téri megállójától néhány perc séta. Telefonszámok: (1) 455-8607, 455-8237, (30) 478-2958.

Az interjú a Rák Volt magazin 2012 szeptemberi számában jelent meg.