Dr. Gulyás Gusztáv: Plasztikai sebészeti lehetőségek az emlő helyreállítására

Illyés András 2012. november 15.
Megosztás:

Az Országos Onkológiai Intézet 2012. október 26-án tartotta hagyományos nyílt napját az Aesculap Akadémián. Az eseményen - amely a Kor Kontroll Társaság szervezésében zajlott - sok más téma mellett az onkoplasztikáról is szó esett. Prof. Dr. Gulyás Gusztáv plasztikai sebész, a Rekonstruktív Sebészeti Részleg vezetője arról beszélt, hogy milyen lehetőségeket kínál az intézet az emlő helyreállítására.

"Mellsebészet vagy emlősebészet?" -indította a beszélgetést Bulla Bianka újságíró, a rendezvény egyik moderátora. "Mi orvosok inkább az emlősebészet szót használjuk. Ez az elnevezése az Országos Onkológiai Intézet nemrég átadott új központjának, az Emlősebészeti Centrumnak is. Használhatjuk a mellsebészet szót is, a lényeg nem ez. Sokkal inkább az, hogy a női szépség egy hihetetlenül fontos dolog" - kezdte a választ Gulyás Gusztáv professzor (Rekonstruktív sebészeti részleg, Onkológiai helyreállító plasztikai sebészet), plasztikai sebész szakorvos.

"Negyven év plasztikai sebészeti gyakorlattal a hátam mögött mondom ezt, és nem csak azért, mert férfi vagyok. Sebészként az a feladatunk, hogy azoknak is segítsünk megtartani ezt a szépséget, akiknél daganat miatt emlőműtétet kellett végrehajtani" - mondta Gulyás professzor.

Mindaz az új szemlélet, ami az emlősebészetben az utóbbi 15 évben megjelent, az onkoplasztika szóval foglalható össze legjobban. Az onko- előtag az onkológiai radikalitást - a daganat lehető legteljesebb eltávolítását - jelöli, a plasztika pedig értelemszerűen arra utal, hogy a szakemberek megpróbálják visszaadni azt, amit az emlőrák elvett.

Mikroszkóp alatt az egy milliméter átmérőjű erek is összevarrhatóak

"Emlőhelyreállító műtétek az 1900-as évek eleje óta léteznek. Ezt megelőzően a hölgypáciensek - más lehetőség híján - belenyugodtak abba a csonkolásba, amivel az emlődaganat eltávolítása járt. Én magam 1972-ben végeztem, és abban az időben már Magyarországon is alkalmaztak olyan plasztikai sebészeti eljárásokat, amelyek az emlő helyreállítására irányultak. Akkoriban azonban meg kellett elégedtünk annyival, hogy a páciens saját szöveteivel pótoltuk valamilyen mértékben az emlő hiányát" - folytatta Gulyás professzor.

"A saját szövettel történő plasztikai műtétre leginkább a hátizmot, illetve ritkábban a hasizmokat használtuk, az ezeket fedő bőrrel együtt. Az akkori eljárás hátrányai közé tartozott, hogy a helyreállított emlők nem lettek teljesen szimmetrikusak, és a műtét elég sok heggel is járt. Azonban, még így is örömet tudtunk okozni a hozzánk jelentkező emlőműtött hölgyeknek azzal, hogy valamilyen emlőformát azért ki tudtunk alakítani" - mondta Gulyás.

Ez az állapot körülbelül az 1980-as évekig volt érvényben. Ezt követően viszont robbanásszerű, erőteljes változások indultak be a plasztikai sebészetben. Megjelentek ugyanis az úgynevezett mikrosebészeti eljárások, ami azt jelenti, hogy már a gyufaszál méretű, egy milliméter átmérőjű ereket is össze lehetett varrni egymással. Ez kizárólag mikroszkóp alatt lehetséges, így viszont már biztosíthatóvá vált, hogy az erek összevarrását követően folyamatos maradjon a véráramlás, és az esetek döntő többségében ne alakuljon ki szövődmény.

A mikrosebészeti eljárások bevezetése hazánkban tehát az 1980-as évekre tehető, és ezzel vált tökéletessé a saját szövettel történő emlőpótlás műtéti technikája. Most azonban már 2012-t írunk: milyen az emlőhelyreállító plasztikai beavatkozások állapota ma?

Plasztikai sebészeti lehetőségek az emlő helyreállítására

"Az összes emlőhelyreállító műtéti módszer figyelembevételével jelenleg azt mondhatjuk, hogy a legtökéletesebb a saját szövettel történő emlőpótlás. Ez a műtét körülbelül hat órát vesz igénybe. A műtét altatásban történik, a felhasznált szövetek pedig leggyakrabban a hasfal, a szeméremdomb és a köldök közötti területekről származnak. Ezeken a területeken általában található egy kis zsírtöbblet, így a szövetek teljesen alkalmasak arra, hogy az operált emlő területeire ültessük át őket. A szöveteltávolítás egy emlőhelyreállító műtét esetében ugyanolyan, mintha valaki egy egyszerű hasplasztikát végeztetne el. A különbség annyi, hogy nem dobjuk el a kivett szövetet, hanem az emlőben használjuk fel újra" - mondta Gulyás.

A hasból - a szeméremdomb fölötti területről - vett szövetet megformálják, majd a műtött emlő eltávolított szöveteinek helyére ültetik. A beültetett szövet pici ereit - a fentebb már említett mikrosebészeti technikával - bekapcsolják a befogadó helyen található érhálózatba. A helyreállított emlő bőrszíne ezzel a módszerrel ugyanolyan marad, mint az ellenoldali emlőé. Az első műtét itt be is fejeződik. Ezt követően - rendszerint hat hónappal később - kerül sor a két emlő szimmetriájának helyreállítására. Ekkor adódik lehetőség a műtött mell térfogatának korrekciójára, majd az emlőbimbók magasságának azonossá tételére.

Meg kell említeni, hogy az imént ismertetett eljárás - az erek összevarrásával kísért, saját szövettel történő pótlás - sajnos nem mindenkinél alkalmazható. Ha valakinél - bizonyos kizáró okok miatt - nem hajtható végre ez a beavatkozás, akkor két másik módszer adódik. Kézenfekvő megoldás lehet a hátizom és az itt található bőr felhasználása. A műtéti metszést ilyenkor a melltartókapocs záródási helye mentén érdemes vezetni, hiszen a melltartó így éppen eltakarja majd a visszamaradó, cérnavékony heget. Ebben az esetben - mivel csak bőr- és izomszövetet vesznek át a hátból - a mell eredeti térfogatát egy szilikon-implantátummal (expander implantátum) kell helyreállítani. Ez a műtét körülbelül 2,5-3 órát vesz igénybe.

Létezik továbbá egy harmadik módszer is, amit akkor végeznek, ha a páciens állapota lehetővé teszi az úgynevezett azonnali emlőhelyreállító műtétet. Az onkológus sebész ilyenkor eltávolítja magát a daganatot (a szükséges szövetekkel együtt), a plasztikai sebész pedig ugyanabban a pillanatban, ugyanazon a műtőasztalon, azonnal pótolja a mellszövetek hiányát. Az expander implantátumot ilyenkor is a mellizomzat mögé helyezik, felette összevarrják a bőrt, majd az expandert akkorára tágítják, hogy a műtött mell térfogata elérje az ellenoldali emlő térfogatát. A már említett szimmetrizációs műtétet ilyenkor is hat hónappal később kell elvégezni.

* * *

Veszélyes-e a mammográfia során használt sugárdózis? Vannak-e olyan emlődaganatok, amelyek nem vehetőek észre ezzel a módszerrel? Mikor van értelme az országos szintű emlőrákszűrésnek? Egységes betegség-e az emlőrák? Mitől félnek a leginkább az emlőeltávolító műtét előtt álló nők? Ezekre a kérdésekre ad választ korábbi cikkünk, amelyben az onkoplasztika mellett az emlőterápiás nővér szerepe is szóba kerül. A cikk a következő címen érhető el: Dr. Mátrai Zoltán: nem egy emlődaganatot kell meggyógyítani, hanem egy nőt

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: