A gyógytorna szerepe a daganatos betegek rehabilitációjában

2005. augusztus 10.
  e-mail nyomtatás

Az onkológiai betegellátásban a rehabilitációs csoport tagja a gyógytornász is, aki ún. mozgás- és fizioterápiás módszerekkel, mindig a beteg aktuális állapotához alkalmazkodva segít, hogy a beteg el tudja érni testi-, lelki-, szociális- és foglalkozási funkcióinak maximumát azokon a kereteken belül, amelyeket állapota, betegsége, illetve annak kezelése megenged.

Az onkológiai mozgásterápiának/fizioterápiának a betegség bármely stádiumában létjogosultsága van, rögtön a diagnózis közlése után, a műtét előtti és utáni időszakban, illetve kemoterápia, sugárterápia és egyéb más terápiák idején - a még nem, illetve a már előrehaladott állapotúaknál egyaránt.

A mozgásterápia jellege a beteg aktuális állapotától, életkorától és a betegség stádiumától függően lehet:

  • megelőző (preventív): megakadályozza, vagy korlátozza a károsodás(ok) kialakulását

  • erősítő (restoratív): a betegnél a csak kismértékű károsodást enyhíti, rendezi

  • támogató (szupportív): a nem érintett funkciók fenntartása és fejlesztése, miközben a daganatos betegség jelen van és előrehaladása várható

  • tüneti (palliatív): az életminőség megtartását segíti a komfortérzet elérésével, a funkciók fenntartásával, miközben a betegségfolyamat előrehalad és a beteg a végállapota felé halad, vagy már abban van.

A mozgásterápia főbb sajátosságai

A daganatos betegeknél alkalmazott gyógytorna a komplex rehabilitáció szerves része, kedvező élettani, lelki és életminőséget javító hatásai miatt.

A gyógytorna a daganatos betegek számára egyénre szabottan, reális célkitűzéssel megtervezett mozgásprogram, amely figyelembe veszi a beteg aktuális (fizikai, lelki, szociális) állapotát, a beteg esetében felmerülő beavatkozásokat (pl. kemo-, sugárterápia stb.), a beteg onkológiai állapotát (státuszát), a társbetegségeket (pl. magasvérnyomás, depresszió, szívbetegségek), a családi és szociális hátteret (pl. családtagok együttműködése), a
mozgást akadályozó tényezőket (pl. reménytelenség-, értéktelenség-érzet, fokozott, tartós szorongás), és az aktivitáshoz szükséges segédeszközöket.

Az általános gyógytorna legfőbb jellemzője, hogy a beteget testi-lelki (pszichoszomatikus) egységnek tekinti, és a gyógytorna lazító, megéreztető, támogató elemeit alkalmazza. A speciális gyógytorna jellemzői: a beteg azon testtáján alkalmazott mozgásterápia, amely területen történt vagy történik a beavatkozás, és/vagy azon területeken, ahol a tünetek megjelentek (pl. tüdődaganat-műtét után mellkasi gyógytorna alkalmazása).

A mozgásterápia megfelelő körülmények között (kórteremben, tornateremben), gyógytornász segítségével és irányításával, egyéni és/vagy kiscsoportos formában történik. A gyakorlatokat a gyógytornász (fizioterapeuta) pontosan ismerteti, szükség esetén együtt mozog a beteggel, és számos módon (beszéddel, zeneválasztással, tornaeszközökkel stb.) segíti a megváltozott testkép elfogadását, a testtudat megerősítését.

Gyakran kerül sor a hozzátartozók bevonására, oktatására a beteg otthonában hosszan tartóan alkalmazandó kezelések esetén. Ilyen például a nyirokduzzanat (limfödéma) kezelése során a speciális kötés (bandázs) alkalmazásának betanítása.

A páciens minden esetben orvosi javaslatra, beutalóval érkezik a gyógytornászhoz, aki a páciens aktuális állapotának megfelelően javaslatot tesz az ellátás formájára. A gyógytornász tervezi meg és állítja össze a beteg rehabilitációs mozgásprogramját, amelyben a gyakorlatok fajtája, erőssége, gyakorisága, időtartama, eszközigénye is szerepel, a kezelés eredményének célkitűzése mellett. A megtervezett mozgásprogramot a gyógytornásznak szükség és igény szerint módosítania kell (pl. az orvosi kontrollvizsgálat eredményétől függően).

Az onkológiai gyógytorna alkalmazásának főbb céljai

  • mozgatás, erősítés

  • izom- és izületi mozgások helyreállítása

  • a mozgás tudatosítása és gyakoroltatása

  • a várható szövődmények megelőzése (légzőtorna, pangást gátló torna, értorna stb.)

  • a kóros, védekező testtartás kialakulásának megelőzése, illetve a már meglévő helytelen testtartás kijavítása

  • a megváltozott testkép elfogadásának elősegítése a szem-, és testkontroll igénybevételével, érzelmi támogatás nyújtásával, a mozgást nehezítő feszültségek oldásával

  • ellazulás (relaxáció) megtanítása, gyakoroltatása

  • koordinációs-, egyensúly-, mozgató (motoros) egységek működésének fenntartása, vagy javítása

  • a gyógytornával-fizioterápiával kapcsolatos tudnivalókat illető felvilágosítás és tanácsadás biztosítása betegeknek, hozzátartozóknak szóbeli, írásos és egyéb segédanyagok (videó, hangkazetta stb.) felhasználásával

  • a szükséges segédeszközigény felmérése (pl. járókeret, mankó, emlőprotézis stb.) és az ellátás megszervezése

  • pszichoszociális támogatás: a gyógytornász pszichológiai és szociológiai ismeretei alapján felméri, hogy a beteg lelki és szociális jellegű problémáin tud e saját hatáskörében segíteni, vagy más szakember közreműködését kéri.

Onkológiai gyógytorna-beavatkozás a következő tünetek, állapotok, következmények esetében javasolt:

  • operáció előtti és utáni állapotok (pl. csonkítás miatt)

  • csillapítandó fájdalom (fájdalomkontroll)

  • különböző végtagok, testrészek bénulása

  • nyiroködéma

  • ízületi beszűkülések

  • kóros (patológiás) törések

  • inaktivitás, gyengeség

Pszichoterápiás céllal végezett gyógytorna-relaxációt a következő esetekben alkalmaznak:

  • testképet (testsémát) és/vagy testfunkciót megváltoztató műtétek után

  • rossz közérzet, érzelmi labilitás, szorongás, depresszió, lelki (pszichogén) eredetű szexuális zavar/tünet kialakulása esetén

  • a valósághoz való alkalmazkodás támogatása érdekében

  • a kialakult szociális izoláltság csökkentése érdekében.

A gyógytorna/fizioterápia ellenjavallatának eldöntése gyakran a daganatos beteget ellátó csoport szakembereinek közös megbeszélését és megegyezését igényli. Alapelv, hogy az onkológiai betegség bármely szakaszában ellenjavallt a gyógytorna (mint terápiás beavatkozás), ha következményeként a beteg életminőségének romlása, állapotrosszabbodása, a betegség előrehaladása (progressziója) a közeli jövőben várható (pl. lázas állapot, akut gyulladás, súlyos vérképzőrendszeri eltérések, trombózis, embóliás állapot stb.).

 

A gyógytorna és a gyógyászati segédeszközök emlőrák esetén

Az emlőoperált betegek mozgásterápiás és gyógyászati segédeszközzel történő rehabilitációja egymást kiegészítve, egymással összhangban valósíthatja meg a beteg ideiglenesen megváltozott életminőségének helyreállítását.

1. Az emlőoperáció következményeként kialakuló aszimmetrikus testtartás megelőzésének eszközei

Az emlődaganat kezelésének leggyakrabban alkalmazott módja a sebészi beavatkozás, amely az emlő részleges vagy teljes eltávolítását jelenti. A műtét és következményei testileg és lelkileg egyaránt nagy terhet rónak a betegre, hiszen az anyaságot és a nőiességet jelképező emlő elvesztését nehéz elfogadni. Éppen ezért fontos, hogy a beteg ismerje a műtét utáni rehabilitációs lehetőségeit, beleértve a gyógyászati segédeszközök szükségességét és elérhetőségét is.

Ma már az orvosi-szakmai eljárások az emlő minél nagyobb területét megtartó műtéteket részesítik előnyben (a szövődmények csökkentése céljából), de a beavatkozás tényén - mely csonkolással járó műtétet jelent - ez nem változtat, így a rehabilitáció változatlanul nagy jelentőségű.

A csonkolással járó műtét után a megváltozott testkép elfogadtatására és a helyes testtartásra kell elsősorban összpontosítani, vagyis az aszimmetriát, a kóros (védekező) tartás kialakulását kell megelőzni.

Miben segít a gyógytornász?

  • a mozgás betanítása során a váll-, nyak-, hátizületek bemozgatása a mozgásbeszűkülés megelőzése érdekében

  • a helyes légzés tudatosítása, a vénás- és nyirokkeringés támogatása, légző- és pangásgátló gyakorlatokkal (trombózis, nyiroködéma megelőzés)

  • a test kétoldali szimmetriájának megtartása, a testtartás kontrolljának biztosítása, tükör előtt végzett helyes tartásra irányuló váll-, nyak- és törzsgyakorlatokkal a féloldali helytelen tartás megelőzése.

2. Az emlőprotézis

A rendszeresen alkalmazott, pontosan kivitelezett gyógytorna a test aszimmetriájának kialakulását megelőzheti és a statikai egyensúlyt átmenetileg fenntarthatja, de végleges megoldást a megfelelő - a statikai egyensúlyt visszaállító és az esztétikai problémát megoldó - gyógyászati segédeszközzel, azaz emlőprotézis használatával lehet elérni. Az emlőműtét után a külső megjelenés visszaszerzésének legegyszerűbb és legtermészetesebb módja egy megfelelő méretű és formájú külső, szilikon emlőprotézis kiválasztása.

Fontos az érintett beteg figyelmét felhívni arra a tényre, hogy nem csak a teljes emlő eltávolítása esetén szükséges a protézis alkalmazása, hanem részleges emlőcsonkolás következtében is, hiszen ez esetben szintén fennáll a statikai egyensúly megbomlása (ún. héjprotézis alkalmazása javasolt). Az emlőprotézis egy speciális protézistartó melltartóban viselhető.

Közvetlenül műtét után ideiglenes textilprotézis viselése ajánlott, amely optikailag kiegyenlítő képet nyújt anélkül, hogy a műtéti területet terhelné. Miután a műtéti heg begyógyult és az esetleges sugárterápia befejeződött, sor kerülhet a szilikon (végleges) protézis használatára.

A megfelelő méretű protézis kiválasztásában az emlőrehabilitált betegek gyógyászati segédeszköz mintaboltjában szakképzett tanácsadók állnak rendelkezésre. Fontos szempont, hogy az emlőprotézis az ép mell súlyával megegyező súlyú legyen, mivel így megelőzhető a rossz testtartás, a nyak- és váll környékén jelentkező feszülő érzés. Limfödémás kar, súlyosnak érzett mell, vagy igen érzékeny műtéti terület esetén könnyített emlőprotézis viselése ajánlott. Ezekre a speciális esetekre is van megoldás.

A protézistartó melltartók kiválasztása is kiemelt fontosságú. A speciális zsebbel ellátott melltartók biztosan tartják a protézist, és különböző funkciókat is ellátnak: például limfödémás kar esetén a széles vállpánttal ellátott termék ajánlott, mert a széles vállpántban teherelosztó betét is van, amely egyenletesen osztja el a mellek súlyát a vállakon, ezáltal megakadályozva, hogy a vállpánt bevágjon.

A torna mellett javasolt további mozgásformák: úszás, kocogás, dinamikus séta, kímélő túra és kirándulás. Mivel az operált oldalon a váll- és karmozgások valamennyire korlátozottá válnak, nagy jelentőséggel bír a mozgásterápia kiegészítéseképpen a megfelelő gyakorisággal és kímélettel végzett úszás (szabályos hát- és mellúszás). A protézistartó fürdőruhák megteremtik a lehetőséget arra, hogy a beteg tökéletes biztonságban, kényelemben érezhesse magát a mozgás során.

 

A daganatos betegek komplex nyiroködéma-kezelése

Daganatos betegek esetében a műtéti beavatkozás, vagy akár maga a betegség többnyire a nyirokrendszer közvetlen vagy közvetett érintettségét is jelenti, ezért az ebbe a betegségcsoportba tartozók egyben potenciális nyiroködémásnak (limfödémásnak) tekinthetők.

A nyiroködéma megelőzésében mind az egészségügyi személyzetnek, mind a betegnek fontos szerepe van. Az egészségügyi szakdolgozóknak (orvos, nővér, gyógytornász, diagnosztikus asszisztensek stb.) a különböző diagnosztikus és terápiás eljárások alkalmazásánál a nyiroködéma megelőzését szem előtt tartva kell az ellátást végezni. A gyógytornásznak a beteggel való személyes találkozása alkalmával fel kell hívnia a beteg figyelmét a nyiroködéma kialakulásának veszélyére, valamint a megelőzés lehetőségére, módjaira.

Mire figyeljenek a betegek a megelőzés érdekében?

  • Operált oldali végtagból vért venni, vérnyomást mérni, infúziót, illetve injekciót adni, a végtagot akupunktúrás, akupresszúrás kezelésben részesíteni, a végtagon vérbőséget előidéző kezelést alkalmazni (hagyományos masszázs, iszappakolás, elektroterápia) nem ajánlott.

  • Óvakodni kell a terhelésektől, nehéz tárgy emelésétől, fizikai túlerőltetéstől

  • Óvni kell a végtagot mindenfajta sérüléstől, amely fertőzés veszélyét rejti magában.

  • Óvni kell a végtagot a nagy hőhatásoktól (szauna, gyógyfürdőzés, forró vizes mosás, napoztatás).

  • Körültekintő manikűrözés, pedikűrözés javasolt.

  • A szoros ruhadarabok viselését kerülni kell.

  • A megerőltető sportágakat kerülni kell (tenisz, evezés, röplabda, kosárlabda, súlyemelés, aerobic stb.).

  • A gyógytornász segítségével összeállított mozgásprogramot tudatosan, rendszeresen kell végezni.

A nyiroködémás állapot kialakulását speciális tüneteinek megjelenése jelzi. Mivel ez az állapot a beteg életminőségének romlásához vezethet, az érintett terület kezelése, karbantartása komplex terápia segítségével történhet. A kezelést diplomás gyógytornász végezheti, aki rendelkezik az ehhez szükséges kiegészítő szakképesítéssel is (limfterapeuta).

A kezelés célja a nyiroködémás terület, illetve a végtagduzzanat csökkentése, kiürítése és az állapotromlás elkerülése.

A kezelés formái:

  • manuális (kézi) nyirokdrenázs (nem masszázs!); a manuális kezelés speciális fogásokkal történik, mely fogások iránya, ideje, ereje meghatározott (kb. 30-60 perc/alkalom)

  • kiegészítő gépi nyomáshullám-kezelés

  • kompressziós kötés (bandázs): speciális, kompressziós pólyákból, a végtagokra több rétegben felhelyezve kialakított kötés, amely segíti a nyiroknedvek visszaáramlását, elvezetését

  • speciális gyógytorna (amely az izompumpa tevékenységet segíti)

  • kompressziós kar- és lábharisnyák: a kezelés során elért eredmények megtartásában van szerepük (átlagos és egyéni méretekben kapható)

  • oktatás, tanácsadás: a hozzátartozóknak nagy szerepük van a terapeuta által vezetett és betanított bandázs-technika megtanulásában, alkalmazásában, amely nagy segítséget jelent mind a beteg, mind a szakgyógytornász számára. A hozzátartozó ily módon a kezelés aktív részesévé válik, és úgy érzi, hogy a családtag gyógyulása érdekében tett valamit

  • kontroll (rendszeres állapotellenőrzés): a kezelési tervet az ellenőrzés eredményei alapján folyamatosan - a beteg állapotától, betegsége stádiumától függően - módosítani szükséges

  • lelki támogatás: az eredményes kezelés érdekében - a daganatos betegek pszichés nehézségeit figyelembe véve - elengedhetetlen a harmonikus beteg-gyógytornász kapcsolat, ezért ennek kialakítására törekedni kell.

A nyirokdrenázs (limfdrenázs) mint speciális kezelés minden esetben orvosi javaslatra kezdhető el, és csak rendszeres, folyamatos orvosi ellenőrzés mellett végezhető, ugyanis a beteg állapota nagymértékben befolyásolja a kezelés indokoltságát.

 

Összefoglalás: a gyógytorna jelentősége a daganatos betegek számára

A gyógytorna segítséget nyújt az izmok letapadása, az izomgörcsök kialakulása, az ízületi mozgások beszűkülése, az izmok gyengülése, a szövődmények és a védekező (kóros) testtartás kialakulásának megelőzésében. A rendszeres kezelés szerepet játszik a már kialakult elváltozások javításában, helyreállításában.

Kiemelt jelentősége van a gyógytornász által betanított gyakorlatok, feladatsorok helyes elsajátításának, a torna rendszeres alkalmazásának, a megtervezett mozgásprogram végrehajtásának.

A gyógyulás folyamatában észlelhető állapotjavulás semmi esetre sem jelentheti a mozgásprogram félbeszakítását. A gyógytornászt a betegnek állapota változásáról tájékoztatnia kell. A fenti szabályok betartása, a mozgásprogram végzése hosszan tartó, kedvező életminőség változást szavatol a beteg számára. Mindez a gyógyulási esélyeket is fokozza.

 

e-mail nyomtatás

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló