A Magyar Rákellenes Liga szervezésében, a Limfóma Klub keretében február 16-án Dr. Mikala Gábor, a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház hematológiai és őssejt-transzplantációs osztályának hematológusa tartott előadást a mielóma multiplex betegségről az Országos Onkológiai Intézet Tükörtermében. Mint előadásában elmondta, a betegség lefolyása az új terápiás szereknek köszönhetően az utóbbi 20 évben alapvetően megváltozott.
Hírek, non-Hodgkin limfóma:
Új mutációs és lehetséges terápiás célpont follikuláris limfómában
A follikuláris limfóma újabb kezelési lehetőségei
A remény és a csoda kék golyója - egy gyógyulás története
Háttéranyagaink:
Míg a 90-es években a mielóma multiplexszel diagnosztizált betegek átlagos túlélési ideje a diagnózistól számított 3 év volt, ma az új gyógyszeres kezelési lehetőségeknek köszönhetően a betegek mintegy 30 százalékában a daganat teljesen visszaszorítható, a túlélés évtizedesre nyújtható. "Egy 2010-ben átlagos mielóma multiplexszel diagnosztizált beteg jó eséllyel 2020-ban is köztünk lehet" - mondta előadásában Mikala.
A mielóma multiplex a nyirokrendszer úgynevezett plazmasejtjeinek betegsége. A csontvelőben termelődő plazmasejtek a nyirokcsomókban találkoznak a környezeti antigénekkel (ellenanyagokkal) majd visszavándorolnak a csontvelőbe és ott megkezdik az immunrendszeri védekezéshez szükséges immunglobulinok(fehérjék, antitestek) termelését. A mielóma multiplexre nem annyira a daganatos sejtek kóros szaporodása - mint sok más ráktípusban - a jellemző, hanem az, hogy ezek a sejtek mintegy "elfelejtenek" elpusztulni, és így folyamatosan nagy mennyiségben termelnek bizonyos immunglobulinokat. Ez egyrészt elnyomja az egyéb normális, és a védekezőképesség fenntartásához szükséges antitestek termelését, másrészt pedig a csontvelőben gátolja a vér alakos elemeinek - a fehérvérsejteknek, a vörösvértesteknek és a vérlemezkéknek - a képződését. Ezenkívül a daganatos plazmasejtek mintegy "átalakítják" környezetüket: csontpusztító sejtekké alakítják környezetük sejtjeit. Az így keletkezett "új" teret pedig ugyancsak a daganatos sejtek töltik ki. Maguk a plazmasejtek egy idő után már nem szaporodnak, a betegség azonban mégis előrehalad, mégpedig azért, mert a háttérben lapuló mielómás őssejtek folyamatosan újratermelik a daganatos plazmasejteket.
"A mielóma multiplex kialakulása hosszú folyamat, ezért mindig lehet esély a betegség visszafordítására" - hangsúlyozta Mikala. A betegséget éppen annak elhúzódó kialakulása és a korai tünetek - fáradtság, gyengeség, vérszegénység, csontfájdalmak, ismétlődő fertőzések - általános jellege miatt is nehéz felismerni. Amennyiben a csontpusztító sejtek annyira meggyengítettek egy csontot, hogy az eltörik, a röntgenképen látható csonthiányból következtetni lehet a csonttörés hátterében álló mielóma multiplex betegségre, ugyanakkor az esetek 10-15 százalékában nem jellemző a csontok leépülése, így törése sem.
A mielóma multiplex kezelése
Kezelni az aktív betegséget kell, sokszor a diagnózis után is elegendő az úgynevezett "várakozz és figyelj" stratégia. A jelenlegi egyik legjobb kezelési módszer a nagydózisú kemoterápiát követő saját őssejt-átültetés, vagyis az autológ őssejt-transzplantáció. Magyarországon a transzplantációs bizottság a saját őssejtes transzplantációt ajánlja, annál is inkább, mert ennél a beavatkozásnál nem kell számolni halálos kimenettel, míg az idegen donoros (allogén) őssejt-transzplantáció esetén az egy éven belüli halálozás kockázata 25-30 százalék. Ezért az allogén őssejt-transzplantáció csak nagyon jó állapotú betegek esetén alkalmazható, akkor is csak maximum 55 éves korig.
Az őssejt-átültetést megelőzően nagy dózisban alkalmazzák az úgynevezett alkilezőszereket, melyek mielóma multiplexben való alkalmazásáról már mintegy 50 évre nyúlnak vissza a tapasztalatok. A viszonylag kevés mellékhatással járó alkilezőszerek sajnálatos módon csak a páciensek felében hatásosak, ezért általában kombinációs kezelésben kerülnek bevetésre. Gyorsabban szaporodó mielómában a transzplantáció előtt egyéb klasszikus citosztatikumokat (sejtosztódást gátló kemoterápiás szereket) is alkalmaznak, melyek - a klasszikus kemoterápiás mellékhatások mellett - az őssejtek megkímélésével pusztítják a daganatos sejteket.
Az autológ őssejt-transzplantációval kapcsolatban Mikala rámutatott, hogy az őssejt-transzplantációt megfelelő időben, nem pedig utolsó esélyként kell alkalmazni. Hazánkban mintegy 2-3000 mielóma multiplexes beteg él, évente mintegy 3-400 beteget diagnosztizálnak újonnan, és mintegy 320 őssejt-transzplantációt végeznek a különböző centrumokban. A mielóma multiplex az idősebb korosztályok betegsége: 65 év felett jóval gyakoribb, de az utóbbi időben csökken a diagnosztizált betegek átlagéletkora. Az őssejt-átültetés hatásossága függ attól, hogy mennyire agresszív a betegség: a sikeres transzplantáció után átlagosan két évre tehető a panaszmentes időszak hossza, egyes betegek azonban akár 5 évig is panaszmentesen élhetnek. Az őssejt-transzplantációt általában második kezelési módozatként alkalmazzák: ma már a kemoterápia és a csonterősítő készítmények mellett a hagyományos kezelési út része.
Új biológiai terápiák a mielóma multiplex kezelésében
"Az új hatásmechanizmusú gyógyszerek egyik első képviselői a mielóma multiplex kezelésében a thalidomid hatóanyagú készítmények. A thalidomid az esetek egyharmadában önmagában adva is hatékony, és mintegy két évvel növelte meg a betegek átlagos túlélési idejét" - fogalmazott Mikala. A thalidomidot korábban altatószerként és lepra-ellenes szerként törzskönyvezték, csak a véletlenen múlott annak felfedezése, hogy mielóma multiplex kezelésére is alkalmas lehet. A készítmény hátránya, amellett, hogy altat és székrekedéssel jár, az hogy, a láb zsibbadását okozza, ami gyakran visszafordíthatatlan idegrendszeri szövődmény.
A legújabb, ugyancsak az esetek egyharmadában önmagában is hatékony szerek a bortezomib hatóanyagú készítmények, melyek a legagresszívabb mielómák kezelésében is hatékonynak bizonyultak. A bortezomib olyan célzott daganatterápia, mely a sejten belüli fehérjebontást gátolva okozza a daganatsejtek pusztulását. Erre azért van lehetőség, mert a fokozott fehérjeszintézist végző daganatos plazmasejtekben rengeteg hibás fehérjemolekula is képződik, melyek lebontása elengedhetetlen lenne a sejt további életműködéséhez. A fehérjelebontás gátlásával a daganatos sejt gyakorlatilag "belefullad" a saját maga termelte hibás fehérjehalmazba. "Fontos megjegyezni, hogy a bortezomib hatóanyagú készítmények hatását például a nagydózisú C-vitamin tönkreteszi, ezért kell különös figyelmet fordítani arra, hogy a páciensek a terápiájuk során kezelőorvosukkal egyeztessék, hogy milyen alternatív terápiákat alkalmaznak kiegészítésképpen, még ha csak egy egyszerű C-vitamin szedésről van is szó" - emelte ki a beteg-orvos kommunikáció szükségességét Mikala.
Február 1-től az OEP támogatja a bortezomib elsővonalbeli alkalmazását (egyedi méltányosság nélkül, receptre felírással), szteroiddal (prednisolon) és alkilezőszerrel (melfalán) hármas kombinációban alkalmazás esetén, amennyiben a beteg nem alkalmas autológ őssejt-átültetésre.
A mielóma multiplex a nyirokrendszer úgynevezett plazmasejtjeinek betegsége. A csontvelőben termelődő plazmasejtek a nyirokcsomókban találkoznak a környezeti antigénekkel (ellenanyagokkal) majd visszavándorolnak a csontvelőbe és ott megkezdik az immunrendszeri védekezéshez szükséges immunglobulinok(fehérjék, antitestek) termelését. A mielóma multiplexre nem annyira a daganatos sejtek kóros szaporodása - mint sok más ráktípusban - a jellemző, hanem az, hogy ezek a sejtek mintegy "elfelejtenek" elpusztulni, és így folyamatosan nagy mennyiségben termelnek bizonyos immunglobulinokat. Ez egyrészt elnyomja az egyéb normális, és a védekezőképesség fenntartásához szükséges antitestek termelését, másrészt pedig a csontvelőben gátolja a vér alakos elemeinek - a fehérvérsejteknek, a vörösvértesteknek és a vérlemezkéknek - a képződését. Ezenkívül a daganatos plazmasejtek mintegy "átalakítják" környezetüket: csontpusztító sejtekké alakítják környezetük sejtjeit. Az így keletkezett "új" teret pedig ugyancsak a daganatos sejtek töltik ki. Maguk a plazmasejtek egy idő után már nem szaporodnak, a betegség azonban mégis előrehalad, mégpedig azért, mert a háttérben lapuló mielómás őssejtek folyamatosan újratermelik a daganatos plazmasejteket.
"A mielóma multiplex kialakulása hosszú folyamat, ezért mindig lehet esély a betegség visszafordítására" - hangsúlyozta Mikala. A betegséget éppen annak elhúzódó kialakulása és a korai tünetek - fáradtság, gyengeség, vérszegénység, csontfájdalmak, ismétlődő fertőzések - általános jellege miatt is nehéz felismerni. Amennyiben a csontpusztító sejtek annyira meggyengítettek egy csontot, hogy az eltörik, a röntgenképen látható csonthiányból következtetni lehet a csonttörés hátterében álló mielóma multiplex betegségre, ugyanakkor az esetek 10-15 százalékában nem jellemző a csontok leépülése, így törése sem.
A mielóma multiplex kezelése
Kezelni az aktív betegséget kell, sokszor a diagnózis után is elegendő az úgynevezett "várakozz és figyelj" stratégia. A jelenlegi egyik legjobb kezelési módszer a nagydózisú kemoterápiát követő saját őssejt-átültetés, vagyis az autológ őssejt-transzplantáció. Magyarországon a transzplantációs bizottság a saját őssejtes transzplantációt ajánlja, annál is inkább, mert ennél a beavatkozásnál nem kell számolni halálos kimenettel, míg az idegen donoros (allogén) őssejt-transzplantáció esetén az egy éven belüli halálozás kockázata 25-30 százalék. Ezért az allogén őssejt-transzplantáció csak nagyon jó állapotú betegek esetén alkalmazható, akkor is csak maximum 55 éves korig.
Az őssejt-átültetést megelőzően nagy dózisban alkalmazzák az úgynevezett alkilezőszereket, melyek mielóma multiplexben való alkalmazásáról már mintegy 50 évre nyúlnak vissza a tapasztalatok. A viszonylag kevés mellékhatással járó alkilezőszerek sajnálatos módon csak a páciensek felében hatásosak, ezért általában kombinációs kezelésben kerülnek bevetésre. Gyorsabban szaporodó mielómában a transzplantáció előtt egyéb klasszikus citosztatikumokat (sejtosztódást gátló kemoterápiás szereket) is alkalmaznak, melyek - a klasszikus kemoterápiás mellékhatások mellett - az őssejtek megkímélésével pusztítják a daganatos sejteket.
Az autológ őssejt-transzplantációval kapcsolatban Mikala rámutatott, hogy az őssejt-transzplantációt megfelelő időben, nem pedig utolsó esélyként kell alkalmazni. Hazánkban mintegy 2-3000 mielóma multiplexes beteg él, évente mintegy 3-400 beteget diagnosztizálnak újonnan, és mintegy 320 őssejt-transzplantációt végeznek a különböző centrumokban. A mielóma multiplex az idősebb korosztályok betegsége: 65 év felett jóval gyakoribb, de az utóbbi időben csökken a diagnosztizált betegek átlagéletkora. Az őssejt-átültetés hatásossága függ attól, hogy mennyire agresszív a betegség: a sikeres transzplantáció után átlagosan két évre tehető a panaszmentes időszak hossza, egyes betegek azonban akár 5 évig is panaszmentesen élhetnek. Az őssejt-transzplantációt általában második kezelési módozatként alkalmazzák: ma már a kemoterápia és a csonterősítő készítmények mellett a hagyományos kezelési út része.
Új biológiai terápiák a mielóma multiplex kezelésében
"Az új hatásmechanizmusú gyógyszerek egyik első képviselői a mielóma multiplex kezelésében a thalidomid hatóanyagú készítmények. A thalidomid az esetek egyharmadában önmagában adva is hatékony, és mintegy két évvel növelte meg a betegek átlagos túlélési idejét" - fogalmazott Mikala. A thalidomidot korábban altatószerként és lepra-ellenes szerként törzskönyvezték, csak a véletlenen múlott annak felfedezése, hogy mielóma multiplex kezelésére is alkalmas lehet. A készítmény hátránya, amellett, hogy altat és székrekedéssel jár, az hogy, a láb zsibbadását okozza, ami gyakran visszafordíthatatlan idegrendszeri szövődmény.
A legújabb, ugyancsak az esetek egyharmadában önmagában is hatékony szerek a bortezomib hatóanyagú készítmények, melyek a legagresszívabb mielómák kezelésében is hatékonynak bizonyultak. A bortezomib olyan célzott daganatterápia, mely a sejten belüli fehérjebontást gátolva okozza a daganatsejtek pusztulását. Erre azért van lehetőség, mert a fokozott fehérjeszintézist végző daganatos plazmasejtekben rengeteg hibás fehérjemolekula is képződik, melyek lebontása elengedhetetlen lenne a sejt további életműködéséhez. A fehérjelebontás gátlásával a daganatos sejt gyakorlatilag "belefullad" a saját maga termelte hibás fehérjehalmazba. "Fontos megjegyezni, hogy a bortezomib hatóanyagú készítmények hatását például a nagydózisú C-vitamin tönkreteszi, ezért kell különös figyelmet fordítani arra, hogy a páciensek a terápiájuk során kezelőorvosukkal egyeztessék, hogy milyen alternatív terápiákat alkalmaznak kiegészítésképpen, még ha csak egy egyszerű C-vitamin szedésről van is szó" - emelte ki a beteg-orvos kommunikáció szükségességét Mikala.
Február 1-től az OEP támogatja a bortezomib elsővonalbeli alkalmazását (egyedi méltányosság nélkül, receptre felírással), szteroiddal (prednisolon) és alkilezőszerrel (melfalán) hármas kombinációban alkalmazás esetén, amennyiben a beteg nem alkalmas autológ őssejt-átültetésre.
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
