Az indolens non-Hodgkin limfóma kezelése

Megosztás:

Az indolens szó azt jelenti, hogy lassú növekedésű limfómáról van szó. Bár a kezelés tünetmentességet eredményezhet, az indolens non-Hodgkin limfóma esetében gyakori a kiújulás.

Az indolens non-Hodgkin limfómákat hívják "lassú-növekedésű", vagy "kis malignitású" non-Hodgkin limfómáknak is.

Az indolens non-Hodgkin limfómák nagyon lassan nőnek. Kezdetben nem okoznak tüneteket, ezért egy ideig rejtve maradhatnak. Sok esetben felfedezésük a véletlenen múlik, például amikor a beteg más panasszal orvoshoz megy. A nehéz felismerhetőség miatt a diagnózis felállításakor e betegségek többsége már erősen kiterjedt stádiumban van.

A non-Hodgkin limfóma összes formája kezelhető. Bár teljes gyógyulás nem mindig érhető el, az indolens non-Hodgkin limfóma esetén a kezelés tünetmentességet ("remissziót") eredményezhet, de legalábbis annyira összezsugoríthatja a daganatot, hogy az már nem okoz tüneteket. Néhány esetben a remisszió, vagyis a tünetmentes időszak évekig eltarthat.

Bár a kezelés tünetmentességet eredményezhet, az indolens non-Hodgkin limfóma esetében gyakori a kiújulás ("relapszus"), amely általában a kezelés után 1,5-4 évvel jelentkezik. Néha az indolens non-Hodgkin limfóma agresszív limfómaként újul ki. Ezért nagyon fontos, hogy azok a betegek, akiket indolens non-Hodgkin limfómával kezeltek, rendszeresen jelenjenek meg az orvossal megbeszélt időben kontrollvizsgálatokon, vagy más vizsgálatokon, még akkor is, ha teljesen jól érzik magukat.

Ha az indolens non-Hodgkin limfóma korai stádiumban kerül felismerésre (ez meglehetősen ritka), amikor még csak egy-két nyirokcsomó beteg, az érintett nyirokcsomó besugárzása jelenti a kezelést. A sugárkezelés gyakran gyógyulást eredményez.

Az indolens non-Hodgkin limfóma késői stádiumában, ha a diagnózis idején nincsenek tünetek, a betegek rendszerint nem igényelnek azonnali kezelést, számukra a "várakozz és figyelj" taktika ajánlott. Amint megjelennek a tünetek, illetve ha már vannak tünetek a diagnózis idején, szükségessé válik a kezelés. A leggyakoribb kezelés a kemoterápia, amit gyakran monoklonális antitesttel kombinálnak. Alkalmazzák még a monoklonális antitest kezelést önmagában, a nagydózisú kemoterápiát, ami után csontvevő transzplantációt végeznek.

Bár nem lehet megjósolni, hogy az egyes betegek hogyan fognak reagálni a kezelésre, az indolens non-Hodgkin limfóma késői stádiumában lévő betegek 75 százaléka tünetmentessé válik. A betegségnek ebben a formájában a kezelés dacára sok beteg visszaesik. A kezelés és a relapszus között eltelt idő változó, általában 1,5-4 év.

Ha a non-Hodgkin limfóma nem reagál az első vonalbeli kezelésre, vagy ha a limfóma kiújult, különböző kezelések, vagy azok kombinációi jöhetnek szóba.

A kiújult betegség legjobb kezelése sok tényezőtől függ. Idősebb betegeknek a "várakozz és figyelj" taktikát javasolják, ha nincsenek zavaró tüneteik. A legtöbb ilyen beteg azonban kombinált kemoterápiát kap, gyakran monoklonális antitest terápiával kiegészítve.

Ha az indolens non-Hodgkin limfóma agresszív formában újul ki, intenzív kemoterápiát alkalmaznak őssejt transzplantációval, vagy anélkül. Amennyiben az intenzív kemoterápia nem lehetséges, a beteg orvosi ellátása csupán palliatív (tüneti kezelés) lehet.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló