Kezelés

Megosztás:

A non-Hodgkin limfómák kezelése attól függ, hogy milyen típusú a betegség, milyen stádiumban van, hány éves a beteg és milyen az általános állapota. Milyen mellékhatásokkal jár a kezelés és mit tehetünk a mellékhatások enyhítése érdekében?

A tudomány fejlődésének köszönhetően, a kemoterápia, a sugárterápia és az immunterápia együttes alkalmazásának kedvező hatásai miatt a non-Hodgkin limfómás betegek gyógyulási aránya napjainkban jóval kedvezőbb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ahogyan a kutatók újabb, még hatékonyabb kezeléseket találnak ki, úgy a felépülés lehetőségei bővülnek.

A non-Hodgkin limfómák kezelésének tervezése összetett folyamat. A kezelés megkezdése előtt a beteg másik orvos véleményét is kérheti a diagnózisról és a kezelési tervről.

Kezelési módszerek

A kezelés megtervezéséhez figyelembe veszik a limfóma típusát, a betegség stádiumát, a beteg általános állapotát és az életkorát.

Lassú növekedésű, kevés tünetet okozó limfóma esetén az orvos dönthet úgy, hogy várakozik a kezelés elkezdésével mindaddig, amíg a betegség terjedésének tünetei nem jelentkeznek.

Közepes és gyors növekedésű limfómák eseten kemoterápiás kezelést rendel el az orvos (esetleg kiegészítve sugárterápiával, vagy anélkül).

Non-Hodgkin limfómás betegek esetében általában gyógyszer-kombinációkat alkalmaznak. Néhány gyógyszer szájon át szedhető, más gyógyszereket injekció formájában juttatnak a vérkeringésbe, illetve az izomszövetbe. A gyógyszerek a vérkeringés segítségével szinte a test minden részébe eljutnak. A kemoterápiás kezelés általában periodikus, a kezelési időszak után pihenési/regenerálódási (megújulási) periódus következik, majd újra a kezelés.

A sugárterápia során ionizáló sugárzásokat alkalmaznak sejtpusztító és sejtnövekedést gátló hatásuk miatt. A sugárterápia leggyakrabban heti 5 alkalommal, 3-4 héten keresztül tart, amelyen a beteg lehetőség szerint járóbetegként vesz részt.

A kezelések mellékhatásai

A limfómák terápiájaként alkalmazott gyógyszerek korai és késői mellékhatásokat okozhatnak.

A mellékhatások az alkalmazott kezeléstől és a beteg egyéni reakcióitól függenek. A betegek különböző módon reagálnak a kezelésekre. A kezelést végzők mindent megtesznek az esetleges mellékhatások megelőzése és enyhítése érdekében.

Sugárterápia esetén a kezelések előrehaladtával a betegek szokatlan fáradtságot tapasztalhatnak. Ebben az időszakban a lehető legtöbb pihenés javasolt. A sugárterápiával kezelt területen bőrreakciók (kipirulás vagy bőrkiszáradás) jelentkezhetnek. A betegeknek óvatosan kell bánniuk a kezelt bőrfelületükkel. Az orvos megkérdezése nélkül nem tanácsos bőrápolószereket (folyadék, krém) alkalmazniuk. Ha a mellkas területén történik a sugárterápia, akkor a betegek gyakran tapasztalhatnak torokszárazságot, torokfájást és nyelési panaszokat. Néha a légzésük megnehezülhet, vagy száraz köhögés alakulhat ki.

A hasi terület sugárkezelése hányingert, hányást, hasmenést válthat ki. Előfordulhat még kézremegés, zsibbadás a végtagokban és/vagy a háton.

A sugárterápia befejezésével az említett tünetek fokozatosan megszűnnek.

A kemoterápia mellékhatásai leginkább az adott gyógyszerektől függenek. A kemoterápia általában a gyorsan osztódó sejtekre hat, így a csontvelőre, az emésztőrendszer felszínét alkotó sejtekre és a hajhagymákra. Mindezek következtében a vér alakos elemeinek száma csökkenhet, hányinger, hányás, hasmenés és hajhullás fordulhat elő. Székrekedés is kialakulhat.

Mivel ebben az időszakban az ellenállóképesség is kisebb mértékű, a fertőzésveszély is fokozottabb.

A szintén lehetséges vérzésveszély is a vér alakos elemeinek változásaival függ össze. További lehetséges mellékhatás az ujjak zsibbadása.

A mellékhatások általában megszűnnek a kemoterápia befejeztével.

Étvágytalanság a kemoterápiás és a sugárkezelés alatt egyaránt előfordulhat. Tapasztalatok alapján a jól táplálkozó betegek jobban viselik el a kezelések mellékhatásait. Éppen ezért a táplálkozás minősége és mennyisége a kezelések alatt igen fontos.

A megfelelő táplálkozás kellő kalóriabevitelt jelent a fogyás megelőzése érdekében, valamint elegendő fehérjefogyasztást a bőr, a haj, az izomzat és a belső szervek megújítása érdekében. Kedvezőbb többször kis mennyiséget fogyasztani, mint naponta háromszor, egyszerre nagyobb mennyiséget. Ugyanakkor vigyázni kell, hogy a javuló étvágy következményeként ne alakuljon ki jelentősebb testsúlynövekedés. A folyadékbevitel is figyelmet érdemel. Általában napi két liter folyadék fogyasztása ajánlott.

Azoknál a nőbetegeknél, akiknél a kezelés alatt terhesség következhet be, hatékony fogamzásgátlás szükséges. Ennek módja egyéni megbeszélést igényel a kezelőorvossal. A non-Hodgkin limfóma kezelése termékenységi problémákat okozhat. A nők havi vérzése megszűnhet. Fiatalabbakban nagyobb esélye van a havi vérzés újraindulásának.

Férfiak esetében a kezelések potenciazavart általában nem okoznak. Mind a non-Hodgkin limfóma, mind kezelése érintheti azonban a termékenységet (nemzőképességet). Választható megoldás az ún. spermabank igénybevétele a kezelés előtt.

Az onkológiai kezelésekkel együtt járó mellékhatások személyenként és kezelésről kezelésre is változnak. Az orvosok a kezelések megtervezésekor arra is gondolnak, hogy a lehetséges problémákat a minimumra csökkentsék. Az onkológusok és a szaknővérek elmondják a mellékhatásokat és tanácsokat adnak leküzdésükre is.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló