Új frontvonalak a mellrák elleni háborúban: PARP- és mTOR-gátlók, újabb HER2-ellenes és hormonterápiás gyógyszerek

Daganatok.hu 2012. január 4.
Megosztás:

Az utóbbi évtizedek jelentős előrelépést hoztak a mellrák kezelésében. Míg az 1970-es évek elején a mellrákkal diagnosztizált nők alig több mint fele reménykedhetett ötéves túlélésben, ma ennek aránya 80 százalék fölötti. Ebben a fejlődésben - a betegség korai felismerését célzó szűrőprogramok, illetve a sebészi és a sugárterápiás technika fejlődése mellett - óriási szerep jutott az újonnan bevezetett rákellenes gyógyszereknek. Az [origo] Egészség rovatának cikke olyan új vagy újszerűen alkalmazott szerekről számol be, amelyekhez a szakemberek nagy reményeket fűznek a mellrák elleni küzdelemben. Az alábbiakban az eredeti cikk rövidített, szerkesztett változatát olvashatják.

A legújabb remény: PARP-gátlók

Az emlőrák ellen fejlesztett gyógyszerek e csoportja annyira új, hogy a tesztelt vegyületeket még el sem keresztelték. A célpontul szolgáló molekula, a PARP neve maga is rövidítés: a poli-ADP-ribóz polimeráz enzimet takarja. A PARP egyike a DNS épsége fölött őrködő molekuláris rendfenntartóknak: ha a PARP-ot működésképtelenné teszik, a DNS-en apró törések keletkeznek, amelyeket egy normális sejt játszi könnyedséggel be tud foltozni. Azok a sejtek azonban, amelyekből a DNS-javító gépezet más tagjai is hiányoznak, a PARP gátlása esetén végzetesen nagyszámú DNS-károsodást szednek össze, és menthetetlenül elpusztulnak.

Épp ilyenek a BRCA1 és a BRCA2 génmutációit hordozó emlőráksejtek: a két gén működése pont az imént említett DNS-törések javításában nélkülözhetetlen. A népesség egy része a BRCA-géneknek eleve olyan mutáns változatát hordozza, amely nem képes ellátni a feladatát, a BRCA-mutációkat azonban életünk során is beszerezhetjük. A megfelelő BRCA-funkció hiányában a DNS-en időről időre kialakuló törések nem forrnak össze hibátlanul, a BRCA-hiány így fokozatosan felhalmozódó genetikai elváltozásokhoz, végső soron pedig mellrák kialakulásához vezethet. (A BRCA1 és BRCA2 örökölt mutációit hordozó nők éppen emiatt vannak kitéve a mellrák fokozott - akár 80%-os - veszélyének, amely különösen a fiatal hölgyek esetében magas. Petefészekrák esetében a rákkockázat 40% körül mozog, bővebben lásd korábbi cikkünket: Genetikai szűrés lehetősége az Országos Onkológiai Intézetben).

A kutatók azt remélik - s feltételezéseiket már komoly klinikai tapasztalatok is alátámasztják -hogy a PARP gátlása, amely nem jelent akadályt a normális sejtek számára, a BRCA-működést nélkülöző mellrák-sejteket halálba kergeti, mert pozdorjává zúzza a DNS-üket - írja az [origo] Egészség rovata.

Rövidesen egy mTOR-gátló is alkalmazhatóvá válhat a mellrák kezelésében

Az mTOR egy sejten belüli jelfeldolgozó-jeltovábbító molekula, amely számos, a sejt szempontjából létfontosságú információt összegez, hatása pedig rendkívül szerteágazó. Az mTOR egyszerre figyeli a növekedést irányító külső jelzéseket, a sejt tápanyag-ellátottságát, valamint a sejtet érő stresszhatásokat, és mindeme körülményeknek megfelelően szabályozza a fehérjetermelés folyamatát. Mivel fehérjék a sejt valamennyi életműködéséhez szükségesek, az mTOR-nak lényegében mindenbe beleszólása van, ami odabent történik.

Az mTOR gátlásával súlyosan megzavarható a gördülékeny sejtműködés, és mivel az élénken szaporodó sejtek erősebben függenek a gyors és zökkenőmentes fehérjetermeléstől, mint lassabban osztódó társaik, az mTOR blokkolására is érzékenyebben reagálnak. Az everolimus nevű mTOR-gátló már előrehaladott veserákban, illetve az idegrendszeri és neuroendokrin daganatok egyes fajtáiban is törzskönyvezett, a mellrákkal folyó klinikai kísérletek pedig annyira ontják a biztató eredményeket, hogy alkalmazása - az exemesztánnal kombinálva - várhatóan gyorsított eljárásban kerül majd engedélyezésre - írja az [origo].

Két további HER2-ellenes szer: pertuzumab és neratinib

Az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb daganatterápiás sikertörténete éppen a mellrákhoz kapcsolódik: a trastuzumab nevű célzott terápiás szer forradalmasította a HER2-pozitív, korábban kifejezetten rossz kórjóslatúnak tartott emlődaganatok kezelését. (Bővebben: Beszélgetés dr. Hodossy Lajossal a HER2-ellenes kezelésről és a rákdiagnosztika fejlődéséről).

A trastuzumab 2006-os törzskönyvezése után 2010-ben egy újabb HER2-ellenes szer, a lapatinib kapott zöld utat az USA gyógyszerengedélyező hatóságától, az FDA-től. Míg a terjedelmes trastuzumab a sejt külső oldalán kapcsolódik a HER2-höz, a lapatinib - a trastuzumab-nál jóval kisebb molekula - a sejt belsejébe jutva gátolja a HER2 jelkibocsátásáért felelős szerkezeti elemét. Az ily módon elnémított HER2 már nem képes a sejtosztódás lendületét táplálni, a lefékezett daganatsejtek így az öngyilkosság felé sodródnak.

A jelenleg is zajló klinikai kísérletekben két további HER2-ellenes szer (még egy ellenanyag és egy újabb kismolekulájú jelátadás-gátló, a pertuzumab és a neratinib) várja a gyógyszerkönyvbe való bebocsáttatást. A pertuzumab a kutatások szerint a HER2-receptorok párba állását akadályozza a sejtfelszínen, a neratinib pedig - a lapatinibhoz hasonlóan - a HER2, valamint az EGFR-család fehérjéinek jelkibocsátó egységeit bénítja.

Az EGFR fokozott működése - a HER2-höz hasonlóan - "túlpörgeti" a daganatsejteket, így gátlása ugyancsak tumorölő hatású. A tüdő- és a vastagbélrákban már bevált EGFR-gátló szerek emlőrákkal szembeni hatékonyságának tesztelése szintén nagy erőkkel folyik. (A témáról itt olvashat bővebben: Az EGFR mutáció vizsgálata és kezelése, Az EGFR gátlásával kezelhető daganatok (vastagbélrák, tüdőrák) célzott terápiája).

Újabb lehetőségek az emlőrák hormonterápiájában: raloxifen és anasztrozol

A mellrák elleni ösztrogénellenes gyógyszeres beavatkozásra alapvetően két mód kínálkozik: az előhormonokat hatásos ösztrogénekké alakító enzim, az aromatáz gátlása (ez kimenetelében a petefészek-eltávolításhoz hasonló), illetve az ösztrogénekkel szerkezetileg rokon, ám a mellben azokkal mégis ellentétes hatást kifejtő "mimikri-vegyületek" bevetése.

Mindkét stratégia képviselői között akadnak sokat bizonyított öregek és feltörekvő ifjoncok is. Az ösztrogénhatás-módosító gyógyszercsalád nagy klasszikusának, a tamoxifennek a története az 1970-es évekig nyúlik vissza. A tamoxifen szabadalma 2001-ben lejárt, így immár generikus gyógyszerként árulják, de még ma is a mellrák kezelésének egyik fő tartóoszlopa.

A változókor utáni mellrákot hatékonyan megelőző, a tamoxifennel rokon raloxifent viszont csak 2007-ben, az aromatáz-gátló anasztrozolt pedig 2010-ben vezették be a klinikai gyakorlatba, s mindkét gyógyszercsoport további tagokkal bővülhet a közeljövőben.

A cikk az [origo] Egészség rovatában olvasható teljes terjedelmében: Új frontvonalak a mellrák elleni háborúban 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló