A terápia mellékhatásai

Megosztás:

Az alkalmazott kezelésmódoknak hosszabb-rövidebb ideig fennmaradó kellemetlen, esetenként káros mellékhatásai is vannak.

Nagyobb, kiterjedtebb szájüregi daganat kezelése során a sebész a szájpad, a nyelv, vagy az állkapocs egy részének eltávolítására is kényszerülhet, ami sajnos, jelentősen ronthatja a beteg rágási-, nyelési- és beszédképességét és arcának megváltozását eredményezi. A műtét nagyobb, csonkító beavatkozások nélkül is vezethet az arc duzzanatához. Különösen a nyaki nyirokcsomók eltávolítása esetén, a nyirokelfolyás károsodása miatt tartósan fennálló arc- és nyaki duzzanat alakulhat ki.

A sugárkezelés is részint heveny, átmeneti, másrészt hosszan tartó mellékhatásokkal jár. A sugárkezelés elkerülhetetlen velejárói a bőrreakciók, valamint a nyálkahártya gyulladása. A besugárzás mellékhatása a bőrön erős, tartós bőrpír kialakulásában, valamint száraz és nedves hámlás formájában nyilvánulhat meg. A szájüregi daganatok sugárkezelésének a nyálkahártya-gyulladás mellett igen kellemetlen, sokszor tartóssá váló mellékhatása a szájszárazság és az ízérzés elvesztése. A nyálkahártya-gyulladás gondos szájápolással enyhíthető. A szájszárazság csökkentésére, a nyálkahártya nedvesen tartására a Nemzetközi Rákellenes Unió azt javasolja, hogy a betegek sós szódabikarbóna-oldattal öblögessenek, amely csökkenti a szájüreg savasságát és a társuló szájszárazságot.

A gyulladt, érzékeny szájnyálkahártya miatt a beteg étrendjében is jelentős változásokat kell eszközölni. Kerülni kell a savanyú, forró, fűszeres és csípős ételeket. Még a szájhigiénia fenntartása céljából alkalmazott szájvizet is gondosan meg kell választani. Nem alkalmazhatók például a kereskedelemben kapható alkoholtartalmú szájvizek.

Sugárkezelés kapcsán az ajkakon is fekélyek, bevérzések és tartós hámlás alakulhatnak ki. A sugárkezelés alatt a protézist a betegek nemigen tudják viselni. A kezelés befejezése után a szájüreg tartószöveteiben a sugárkezelés hatására beálló változások miatt rendszerint új protézis készíttetésére van szükség.

A szájüregi rák miatt kezelt betegnél a táplálkozási nehézségek miatt rendszerint jelentős testsúlyvesztés következik be. A beteg leromlásának megakadályozása pedig alapvetően fontos, éppen ezért kis volumenű, magas kalóriát tartalmazó táplálék fogyasztása kívánatos, pépes vagy folyékony formában. Szükségessé válhat magas kalóriatartalmú folyékony gyógytápszerek alkalmazása is.

Nagyon fontos, hogy a beteg nagyon sok folyadékot fogyasszon, mert az is segít a szájüreg nedvesen tartásában és megkönnyíti az étkezést.

Sugárkezelés kapcsán a heveny bőrreakciók elmúlása után később állandó bőrelváltozások alakulhatnak ki: a bőr szárazzá, érzékennyé válik, ég és viszket, máskor viszont nedvedzik és tartósan bronzbarnán elszíneződik a kezelés területén. Az ilyen sugárkárosodott bőrt a napsugár behatásától védeni kell. Fontos az is, hogy a beteg csak az orvos által ajánlott krémeket használjon. A sugárkárosodott bőr fokozottan sérülékeny és fertőzésekre hajlamos, éppen ezért a sérülések, vágások, fertőzések elkerülése érdekében célszerű, ha a beteg csak elektromos borotvakészüléket használ.

Bizonyos helyzetű szájüregi daganat esetén elkerülhetetlen, hogy a besugárzás kapcsán a sugárzás ne érje az állkapocs-csontot. Ez sajnos esetenként a csont körülírt elhalását eredményezheti, mely később esetleg műtéti beavatkozást is szükségessé tehet. Hasonlóan, igen érzékeny a sugárzás iránt a gégeporc is. A besugárzás mellékhatásaként a beteg légzését akadályozó gégevizenyő, nagy dózisú besugárzás után pedig a gégeporc nagy fájdalommal járó elhalása is kialakulhat. A kezelés kapcsán az esetleg a pajzsmirigyet is érő besugárzás pedig akár évekkel később megnyilvánuló pajzsmirigy-működési zavarokat eredményezhet.

A kemoterápiás kezelés mellékhatása az alkalmazott szertől és annak dózisától függ. A mellékhatás elsősorban a szervezet gyorsan szaporodó sejtcsoportjait, így a vérképző szervet, a csontvelőt, valamint a gyomor-béltraktus nyálkahártyájának hámsejtjeit, a szőrtüszőket és a hajhagymákat érinti, melyekre a sejtek gyors szaporodása jellemző. Következményesen mellékhatásként a szervezet fertőzések iránti ellenállásának csökkenése, étvágyvesztés, hányinger, hányás, szájszárazság, hajhullás és gyengeség jelentkeznek. A mellékhatások jellegében és súlyosságában egyéni különbségek mutatkoznak. A kezelőorvos e mellékhatások kivédésére, enyhítésre irányuló kezelésről gondoskodik, de a nővértől is hasznos felvilágosítást kaphat a beteg, hogy mi módon enyhítheti panaszait.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló