Tájékoztatáshoz való jog

  e-mail nyomtatás

A tájékozott beteg joga két oldalról közelítendő meg. Ami az egyik oldalon jogként jelenik meg, az a másik oldalon, vagyis az orvos oldalán, kötelezettségként szerepel. Míg a betegnek joga van ahhoz, hogy egyéniesített formában - a beteg értelmi szintjének, korának, állapotának, iskolázottságának figyelembe vételével - részletes tájékoztatást kapjon az egészségi állapotát érintő kérdésekben, addig az orvos tájékoztatási kötelezettsége azzal a korláttal érvényesül, hogy a tőle elvárható ismereteknek megfelelően és legjobb tudása szerint tájékoztassa a beteget annak egészségi állapotáról.

Az egészségi állapottal és betegséggel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség a beteget is terheli. A beteg köteles tájékoztatni az ellátásában részt vevő egészségügyi dolgozókat mindarról, ami szükséges a kórisme megállapításához, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, így különösen minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről, gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény szedéséről, egészségkárosító kockázati tényezőiről. A beteg köteles továbbá tájékoztatni őket - saját betegségével összefüggésben - mindarról, amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertőző betegségekről és a foglalkozás végzését kizáró megbetegedésekről és állapotokról.

A tájékoztatásról a cselekvőképes beteg le is mondhat, kivéve azt az esetet, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse (pl. fertőző megbetegedés). Amikor a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére nem terápiás célból kerül sor (esztétikai műtét, sterilizációs műtét), a tájékoztatásról való lemondás csak írásban érvényes. Ezek a jogok a l6. életévét betöltött kiskorú személyt is megilletik. Bár a jogszabály a tájékoztatásról történő lemondást nem köti írásos formához, mégis tanácsos, hogy a beteg ez irányú döntését írásban rögzítsék, és ezt a dokumentációhoz kell csatolni, különös tekintettel az invazív (belsőleges) beavatkozások beleegyező nyilatkozatára.

A műtéti kockázat körében 5-20% és ezen mérték feletti gyakorisággal együtt járó szövődmény lehetőségéről a beteget műtét előtt tájékoztatni kell. Nem feltétlenül szükséges tájékoztatni a beteget a műtét során esetlegesen, véletlenszerűen előforduló kockázat lehetőségeiről, amelyek nem tartoznak a műtéttel viszonylag nagy gyakorisággal együtt járó szövődmények körébe. Adott esetben a minimális kockázatokról is kell és lehet tájékoztatni az érintettet. A betegnek ismernie kell a műtét elmaradása esetén várható következményeket, és tudnia kell, hogy a műtéttel milyen kockázatot vállal. Ahhoz, hogy a beteg egy adott beavatkozáshoz hozzájárulását adja, megfelelő ismeretanyaggal kell rendelkeznie, amit tájékoztatás útján szerez meg. A beavatkozás elvégzéséhez nem elegendő a megfelelő tájékoztatás, a betegnek írásos beleegyezését is kell adnia.

A tájékoztatás joga a beteget akkor is megilleti, ha beleegyezése egyébként nem feltétele a gyógykezelés megkezdésének (pl. kötelező gyógykezelés fertőző betegség esetén). Cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes beteg esetében a kezelőorvos a beteg pszichés állapotának, korának megfelelően köteles felvilágosítást adni. A teljes tájékoztatást a törvényes képviselő kapja meg.

A továbbiakban tételesen felsoroljuk azokat a kérdéseket, amelyekről teljes körűen tájékoztatni kell az érintettet. A betegnek joga van ahhoz, hogy részletes, egyéni, "testre szabott" tájékoztatást kapjon:

  • egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,

  • a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,

  • a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,

  • a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,

  • döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,

  • a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről,

  • az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről,

  • a további ellátásokról, valamint

  • a javasolt életmódról.

A tájékoztatás során a beteget megilleti a kérdezés joga. Bármilyen, számára nem érthető információról kérdezhet a kezeléssel, vizsgálattal és betegségével összefüggésben, és aggályainak is hangot adhat. A kérdezési jog a kezelés egész időtartama alatt és azt követően is fennáll. A tájékozódáshoz való jogot az orvos tájékoztatási kötelezettségével együtt ismertetjük, hiszen a kettő együtt alkot komplex egészet. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a beteg-orvos viszonyában az orvos tájékoztatási kötelezettsége megelőzi a beteg jogát a tájékoztatáshoz. Kerülni kell az idegen nyelvű szavak, kifejezések használatát. Nem szabad abba a hibába esni, hogy a betegről feltételezzük a latin elnevezések ismeretét. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tájékoztatás során sokszor, akár ha a beteg is orvos, pontosan ugyanúgy viselkedhet, mint egy laikus. Ez a beteg lelkiállapotával áll szoros összefüggésben, hiszen az orvos is lehet beteg! Csak azért, mert valaki végzettségénél fogva egészségügyi ismeretekkel rendelkezik, nem jogosítja fel az ellátó személyzetet arra, hogy a tájékoztatást elmulassza, kivéve, ha az a beteg kérésére marad el.

A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített, általános ismertető segédanyagok átadásával.

A kezelőorvos a beteg tájékoztatását körültekintően, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel, szükség szerint fokozatosan végzi. Minden újabb tény, körülmény felmerülésekor a beteget ismételten tájékoztatni kell.

A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre és a beavatkozások lehetséges következményeire, azok előfordulási gyakoriságára. Elvárható, hogy a beteg kielégítő információt kapjon az alkalmazott gyógyszer hatásáról, mellékhatásáról és alkalmazási módjáról, idejéről. Az alkalmazott terápia vonatkozásában pontos utasítást és tájékoztatást kell adni a betegnek. Szabályellenes, sajnos, azonban ma is előfordul, hogy a gyógyszerek felírása "utasítás szerint" jelzéssel történik.

A betegnek joga van tájékozódni arról is, hogy az adott beavatkozás elvégzésében az ellátó intézmény milyen tapasztalattal rendelkezik. Jogos igény, hogy a beteg az ellátó személyét, szakképesítését, tapasztalatát megismerje.

Az orvos tájékoztatási kötelezettsége a betegség diagnózisára is kiterjed. A beteg általában a kezelőorvos utasításait pontosan betartja, ezáltal a tájékoztatást nyújtó orvos felelőssége még nagyobb. A beteg tájékoztatása nem a nővér feladata, hanem az orvos kötelessége.

e-mail nyomtatás

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló