Az agydaganat sebészi kezelése

Dr. Lapis Károly 2011. március 29.
Megosztás:

Hogyan zajlik az agydaganatok sebészi kezelése? Mi dönti el, hogy mekkora mértékű beavatkozásra van szükség? Milyen mellékhatások jelentkezhetnek?

A műtéti beavatkozás célja a daganat egészben történő kivétele, ha pedig ez nem lehetséges, akkor annak minél nagyobb részének eltávolítása. E tekintetben a betegek között igen jelentős különbségek vannak. Egyik fontos és meghatározó tényező a daganat elhelyezkedése. Az idegsebész a vizsgálati eredmények birtokában - az előnyök és kockázatok mérlegelésével - dönti el a műtét kiterjesztését.

Vezérelv, hogy a műtét semmiképpen ne rontsa, hanem javítsa a beteg általános állapotát és életminőségét. Csak gondoljunk a korábban tárgyalt gliomákra, amikor is - a daganat tulajdonságaiból eredően - annak teljes eltávolítása csak nagyon ritkán lehetséges. Napjaink modern neurológiai képalkotó technikái - mint az MRI-scan - nagyban segítik az idegsebész munkáját. Emellett műtét közben szövetmintát is vehet az operatőr.

A mintavétel azért történik, hogy megállapítsák, az adott terület daganattal beszűrt-e, vagy már daganatsejtektől mentes, ép szövetben jár a sebész. A kivett szövetmintát gyorsan lefagyasztják, és abból igen vékony metszeteket készítenek. Mikroszkópos vizsgálat során a patológus megállapítja, hogy a szövetminta tartalmaz-e daganatsejteket vagy sem. Így a műtét közben nyert információ a sebész munkáját segíti, és a további kezelések megválasztásához is igen hasznos lehet. Itt kell megemlíteni, hogy korábban - sok helyen még ma is - ahhoz, hogy a sebész hozzáférjen az agydaganathoz, a csontos koponyán jókora nyílást készített, azaz "meglékelte" a koponyát. Ezt a szakirodalom craniotomianak
nevezi. Ez önmagában is komoly szövődmények forrása lehet.

Ma már elérhetők olyan, számítógépek által vezérelt ún. sebészi navigációs készülékek, amelyek pontos és megbízható információt nyújtanak a daganat helyéről, annak kiterjedéséről. Ezen információk segítséget adnak az idegsebésznek a műtét elvégzéséhez, így lényegesen kisebb nyíláson keresztül végezhető el a szükséges beavatkozás. Ezen eszközök azonban az információkat még a műtét előtt készült CT- és/vagy MRI-scan felvételek alapján adják, vagyis az agy műtét közbeni elmozdulásáról nem szolgálnak adatokkal. Újabban olyan speciális ultrahangkészüléket használnak erre a célra, amellyel a fent jelzett hiányosság kiküszöbölhető. Több helyen pedig a beavatkozásokat már ún. nyitott mágneses műtőkben végzik, ami azt jelenti, hogy MRI-vizsgálatra műtét közben
is bármikor lehetőség van. Így az újabb típusú navigációs készülék segítségével az operatőr folyamatos tájékoztatást kap a műtét közben bekövetkezett változásokról is. A kapott adatok meghatározzák a beavatkozást végző orvoscsoport további munkáját.

A sebészeti beavatkozás következtében jelentkező mellékhatások

A műtéttel kapcsolatban enyhébb és súlyosabb mellékhatások is felléphetnek. Ilyen a liquor vagy vér felgyülemlése, valamint az agyállomány vizenyős duzzanata (agyoedema). Az agyat és a gerincvelőt érintő beavatkozásoknál mindig fenyeget az ödéma veszélye. A kialakulását, illetve csökkentését szteroidok adagolásával igyekeznek elérni. A készítmény alkalmazása azonban nem kívánatos mellékhatásokkal is jár: fokozza a beteg étvágyát, súlygyarapodást, folyadékvisszatartást, arc-és láb-duzzanatot okoz. Idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek, jelesül: nyugtalanság, szélsőséges hangulatváltozás. Emellett enyhébb vagy súlyosabb gyomor-és bélpanaszokat, tartósabb adagolásuk csontritkulás (osteoporosis) kialakulását, illetve a már meglévő tünetek súlyosbodását idézheti elő, továbbá bőrelváltozásokat is okozhat. A felhalmozódott liquor (cerebrospinalis folyadék) olyan mértékben megnöveli a koponyaűri nyomást, hogy az már életveszélyes is lehet. Ennek elhárítása ún. sönt (shunt) kialakítását teszi szükségessé.

A beavatkozás célja és lényege az, hogy biztosítsák a koponyaűrből a felgyülemlő folyadék folyamatos elfolyását. Ezt rendszerint úgy oldják meg, hogy egy bőr alatt elhelyezett műanyag csövön keresztül a folyadékot a koponyaüregből a hasüregbe vezetik. A söntképzés maga veszélytelen beavatkozás. További műtéti szövődmény lehet a fertőzés (infekció), amelyet megfelelő antibiotikumok adásával igyekeznek leküzdeni.

Esetenként maradandó károsodások is kialakulhatnak a beavatkozások kapcsán. A műtét során sajnos a normál agyszövet is részleges károsodást szenvedhet, amelynek következményeként különböző működési zavarok alakulhatnak ki: gondolkodási, látási és beszédzavarok.

Személyiségváltozás és epilepszia jellegű tünetek is jelentkezhetnek. Idővel rendszerint enyhülnek a tünetek, de akár maradandóvá is válhatnak. A működési zavarok enyhítésére fizikoterápiát, beszédgyakorlatokat (logopédiai kezelés) és egyéb módszereket alkalmaznak a beteg életminőségének javítása érdekében.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló

Ajánló