A mai napig vidám természetű vagyok

2011. április 19.
Megosztás:

A szegedi asszony - aki mellrákban, méhdaganatban, majd csontáttétben betegedett meg - ízes tájszólással, szívvel-lélekkel meséli el az életét. Bár sok megpróbáltatáson ment keresztül, a mai napig vidám természetű maradt.

"Egy májusi napon voltam nőgyógyászati rákszűrésen, ahol tapintással mindent rendben találtak. Ehhez képest két hét múlva észrevettem, hogy a jobb mellem felső részében valami szívta befelé a bőrt. Furcsa érzés volt. Tudtam, hogy orvoshoz kellene fordulnom, de éppen akkor mentünk Orfűre üdülni. Ott voltunk 10 napig. Ez idő alatt is nőtt a mellemen a lyuk, de az üdülésből hazajövet sem mentem orvoshoz, mert elérkezett a sürgős mezőgazdasági betakarítás időszaka. Fűszerpaprikát szedtünk, ami nem könnyű munka! Október elején aztán elmentem dr. Tóth András nőgyógyász rendelőjébe. A doktor úr csak rám nézett, és máris írta a beutalót. Elvégezték az előzetes vizsgálatokat: a jobb emlő felső-külső részében diónyi fájdalmatlan csomót, az emlő belső részében pedig - a bimbó mögött - szilva nagyságú tumort találtak.

Még ugyanebben az évben, Márton napján eltávolították a jobb mellemet. Sose voltam kis mellű nő, de az egy őrület volt, amikor felébredtem, és nem volt mellem! A lelki fájdalom sokkal rosszabb volt, mint a fizikai. Elképzelheti! 42 éves, jó formájú nő voltam, és oda a mellem! Aztán 10 hónap alatt szépen lassan túl lettem a dolgokon.

Közben 24 dózis sugárkezelést is kaptam a mellem helyére. Nem volt semmi probléma. Meggyógyultam, és lelkileg is valahogy helyrebillentem. Így utólag úgy érzem, nagyon megerősödtem ez idő alatt: a férjem, a nővérem és a család sokat támogatott betegségem átvészelésében.

Aztán a következő év februárjában férfi ököl nagyságú daganatot találtak a méhemben. Azt mondták, hogy ez kapcsolatba hozható a mellműtétemmel, így a méhemet és a petefészkeket is eltávolították. Szeptemberben visszamentem dolgozni. A Tsz-ben voltam könyvelő, majd pénztáros, de közben jött a rendszerváltás, így munkahelyet változtattam: elhelyezkedtem egy magánvállalkozónál.

Mindnyájan tudjuk, hogy egy maszek munkáltató annyi bőrt akar lenyúzni egy dolgozóról, amennyit csak lehet. Minél kevesebb bérért, minél több munkát. Kegyetlen sokat dolgoztam: volt, hogy hajnali 4-re mentem és este hat óra tájban értem haza. Azon kívül, hogy pénztáros voltam, a megrendeléseket is összegyűjtöttem, illetve egyéb munkákat is kellett végezni. Egyszóval mindenes voltam, és ezt a hajszát hosszú évekig csináltam. Ez sem volt mindegy a szervezetemnek! Aztán 51 éves koromra úgy elfáradtam, hogy nem bírtam ezt a tempót, így leszázalékoltak. Ekkor esetileg ruhanemű-eladást vállaltam egy kiskereskedőknél. Ez a munka jó volt jövedelem-kiegészítésnek, meg azért is, mert emberek közt voltam. Borzasztóan szerettem jókat nevetni, és a mai napig vidám természetű vagyok.

Úgy gondolom, hogy ami a betegségemre kihatott, az a gyerekkorom volt. Az életünk nagyon korán kisiklott: anyukám 3 éves koromban elvált, mi pedig nála maradtunk a nővéremmel. A nevelőapám nem bánt jól velünk, hiszen csak érdekből vette el anyánkat: özvegyen maradt két gyerekkel, és kellett egy jó bolond asszony, aki felneveli őket. Így már négyen voltunk testvérek. Jól megvoltunk ugyan egymás között, de tudtuk, hogy ez egy hosszú évekig tartó helyzet, amit el kell viselnünk.

Visszatérve a három nagy betegségemre: ismét eltelt néhány év, és sajnos nagyon fáradékony lettem. Emellett iszonyatosan fájt a lábam. 14 évvel a mellműtétem után a bal combcsontomból távolítottak el egy másfél centis tumort. Utána belehúztak egy fémet - a térdemtől felfelé, a csípőmig - és három helyen megszögezték. Ezután hosszú ideig feküdtem, járókerettel, majd bottal közlekedtem. Körülbelül két év alatt épültem fel. A combműtét után sugárkezelést kaptam, kemoterápiát ellenben csak egy adagot adtak, mert nagyon felment tőle a lázam. (…)

Amikor megtudtam a csontáttétem tényét, azt mondta a kezelőorvosom, hogy 5-6 hónapom van hátra. Ehhez képest még most is élek, és kitűnő állapotban vagyok! A lányom persze nem akarta, hogy tudjak a helyzetem súlyosságáról, mert félt, hogy összeroppanok. A doktornő véleménye ezzel szemben az volt, hogy jogom van tudni, mire számíthatok. (…)

Szerencsére, ahogy múltak az évek, a rendszeres kontrolleredmények sem mutattak rosszabbodást, sőt. A doktornő csodálkozva észlelte állapotom stabilizálódását. (…) Jelenleg már csak egy év múlva kell jelentkeznem kontrollra, mert az állapotom nem romlik tovább."

* * *

A fenti történet főszereplője gyógykezelése alatt folyamatosan szedte az Avemart, ami meggyőződése szerint jelentősen hozzájárult a betegség elleni sikeres küzdelemhez, az erre vonatkozó gondolatok azonban reklámetikai megfontolásból eltávolításra kerültek.
Az Avemar nem gyógyszer. Az Avemar speciális - gyógyászati célra szánt - fermentált búzacsírakivonatot tartalmazó tápszer daganatos betegek részére. Szedése ajánlott rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők klinikai onkológiai kezelésének (műtét, radioterápia, kemoterápia, immunterápia stb.) kiegészítésére. További információkért olvassa el tájékoztatóinkat.
(hirdetés)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló