Gyermeket vállalni tumorral

2011. március 25.
Megosztás:

Törékeny, fekete, hullámos hajú, tengerkék szemű, bájos hölgy érkezik. Mintha Audrey Tautou ülne velem szemben. A betegség, amelynek pontos megnevezése a klinikai zárójelentések és ambuláns kezelőlapok szerint a bordák, a szegy- és a kulcscsont rosszindulatú daganata, 33 éves korában találta meg ezt a fiatal hölgyet, aki betegsége harmadik évében, dacolva a kórral, fiúgyermeknek adott életet.

- Az ön betegsége eléggé speciális. Milyen tünetet vett észre, hogyan kezdődött a betegség?
- Nyáron észleltem a két mellem között egy cseresznyemag méretű csomót. Mire kiderült, hogy mi is a betegségem, a csomó diónyi lett, és a műtét előtt már alma nagyságúra növekedett. Az elváltozás fokozatosan nőtt és fájdalmassá is vált, így nem húztam-halasztottam tovább a dolgot, orvoshoz fordultam. Mint utóbb kiderült, jól tettem, mert három műtét, kemoterápiás kezelések és sugárkezelés (…) kellett ahhoz, hogy viszonylag rendbe jöjjek! (…)

Két évvel később újabb műtét következett, és egy női ököl nagyságú, a négyes bordából kiinduló tumort távolítottak el. Bár áttétet nem észleltek, a visszaesés miatt 50 dózis sugárkezelést kaptam. A bőröm is kicsit bepirosodott, de nem voltak fájdalmaim, mint sok más embernek. Volt, akinél szüneteltetni kellett a kezelését, mert úgy kikészült a bőre. A sugárterápia során nem voltam beteg, nem gyöngültem le. (…)

- Ha jól számolok, akkor ön a második műtét után vállalt gyereket. Nem volt ez kockázatos döntés?
- Gyermekvállalásom története valóban a második műtétemhez kapcsolódik. Talán a tudatalattim működött, amikor megkerestem az onkológián egy doktornőt, és kérdeztem tőle, hogy ha egyszer úgy alakulna az életem, vállalhatnék-e gyermeket? Örökletes-e a daganatnak ez a típusa, és mennyi az esélyem arra, hogy fel tudom nevelni őt? A doktornő elmondta, hogy nem örökletes a betegségem, és a daganat kiújulására akkora az esélyem, mint bárki másnak, beleértve azokat is, akinek még nem volt ilyen betegsége. Hittem is, meg nem is a doktornő szavait, az esélyeimet illetően pedig inkább szkeptikus voltam. Később rájöttem, hogy a doktornő nem állított valótlant. Ismerek ugyanis egy, a kisfiammal egyidős kislányt, aki két éve elveszítette anyukáját, mert későn vették észre, hogy rákos, és a gyermekvállalás előtt nem volt ilyen problémája, mint nekem.

- A betegség azonban mégis erősebbnek bizonyult, mint gondolni lehetett: következett a harmadik műtét.
- A harmadik műtét (…) csak 5 év múlva következett be, amikor a mellkason kívüli tumort, valamint a jobb hónaljból a kórós nyirokcsomókat eltávolították. Persze a daganat kiújulásához hozzájárult a stresszes élet is, amelynek hatásait nem igazán tudjuk kivédeni. A harmadik műtét előtt és után is kaptam kemoterápiát. Az első adagtól kihullott a hajam és hánytam. A kemoterápiás folyadékot a combtőben vezették be abba az érbe, amely közvetlenül táplálta a daganatot, mintha katétereztek volna. Ez különösképpen megviseli a szervezetet. A harmadik műtét utáni kemoterápiát nehezen bírtam, akkorra, azt hiszem, elfogyott az erőm. Szerencsére, az orvosi zárójelentés szerint a csontvizsgálat eredményei mindhárom esetben jók voltak, és nem észleltek távolabbi áttétet.

- A családja hogyan viseli az ismétlődő kezeléseket?
- Igen összetartó családunk van. Szüleim, a négy testvérem és az ő családjuk kölcsönösen segítjük egymást. A családom nyilván nagyon aggódik értem, mégis gyakran én tartom bennük a lelket. Igyekeztem mindig pozitívan hozzáállni a betegségemhez, és meg akartam gyógyulni, ezért komolyabban soha nem foglalkoztam az állapotommal. Aztán az is nagyon sokat segített, hogy az orvosom őszintén elmondta, mire számíthatok jó és rossz esetben. Szerintem ez így a korrekt és megnyugtató a beteg számára, nem úgy, mint régen, hogy csak biztatgatták, szédítették a beteget, aztán egyszer csak meghalt. De én nem haltam meg, itt vagyok, és azt tervezem, hogy befejezem a tanulmányaimat, ugyanis leszázalékoltak, de az így keletkezett szabadidőmben egy főiskolát kezdtem el. Aztán, ha végeztem a főiskolán, szeretném, hogy találjak a szakképzettségemnek megfelelő jó munkahelyet, és persze nagyon akarom, hogy az egészségi állapotom ne romoljon. De mindenekelőtt azt, hogy nagyra nevelhessem kisfiamat.

* * *

A fenti történet főszereplője gyógykezelése alatt folyamatosan szedte az Avemart, ami meggyőződése szerint jelentősen hozzájárult a betegség elleni sikeres küzdelemhez, az erre vonatkozó gondolatok azonban reklámetikai megfontolásból eltávolításra kerültek.
Az Avemar nem gyógyszer. Az Avemar speciális - gyógyászati célra szánt - fermentált búzacsírakivonatot tartalmazó tápszer daganatos betegek részére. Szedése ajánlott rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők klinikai onkológiai kezelésének (műtét, radioterápia, kemoterápia, immunterápia stb.) kiegészítésére. További információkért olvassa el tájékoztatóinkat.
(hirdetés)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: