Megküzdési stratégiák

Szabados Enikő
Megosztás:

A daganatos betegséggel való szembesülés egy olyan hirtelen jövő és nagy mértékű krízishelyzetet jelent az egyénnek, melynek feldolgozása nem könnyű feladat. Az egész korábbi élet átértékelődik, és más megvilágításba kerül a jövő is. A pszichés egyensúly helyreállításában kiemelt szerepet kap, hogy az adott beteg hogyan értelmezi a vele történteket. Az, hogy milyen jelentést ad diagnózisának és az előtte álló megpróbáltatásoknak, nagy mértékben meghatározza mind érzelmei erősségét és minőségét, mind pedig a betegséggel való megküzdésének módját. Cikksorozatunk első cikke a különböző megküzdési módokat mutatja be.

Napjainkban nemcsak a rákos betegségekkel, de az élet nehéz helyzeteivel és általánosságban véve a stresszel kapcsolatban is sokszor halljuk emlegetni a megküzdési stratégiákat. De mit is jelent pontosan ez a kifejezés?
A definíció szerint minden olyan erőfeszítés “coping" stratégiának tekinthető, amelyet az egyén annak érdekében alkalmaz, hogy a számára kihívást jelentő belső vagy külső hatásokat kezelje, illetve ezek feszültségét megpróbálja feldolgozni.
A rákos betegek esetében különösen fontos, milyen megküzdési stratégiát használnak az őket ért érzelmi és fizikai megterheléssel szemben, hisz ez nagyban befolyásolja a betegséghez való hozzáállásukat, illetve a kezelési időszak alatti életminőségüket. 

A megküzdési stratégiák legalapvetőbb és leggyakrabban emlegetett osztályozása Selye Jánostól, a híres stresszkutatótól származik: rendszerében megkülönböztet problémaközpontú és érzelemközpontú megküzdési módokat.

A problémaorientált megküzdés jellemzője, hogy az egyén speciálisan az őt érintő problémára vagy helyzetre összpontosít, és mindent megtesz azért, hogy ezt elkerülje vagy megváltoztassa, vagyis aktív cselekvéssel rögtön a “tettek mezejére lép". Az a rákos beteg, aki ezzel a fajta stratégiával él, a diagnózissal való szembesülés után részletekbe menően tájékozódik az őt érintő ráktípusról, megismeri nemcsak a kórt, annak okát és lefolyását, hanem az alternatív gyógyulási lehetőségeket is, szakmai segítséggel alternatív terveket dolgoz ki a talpra állásra, illetve szembe néz a betegség lehetséges kimeneteleivel is.

Ezzel szemben az érzelemorientált megküzdés során az egyén inkább a saját lelki terhelését igyekszik csökkenteni: ebben az esetben nem magának a helyzetnek a megváltoztatásán van a hangsúly (ami sokszor lehetetlen is), sokkal inkább az egyén problémához való személyes hozzáállásán. Ez a viszonyulás tehát az előzőhöz képest cselekvésekben lényegesen passzívabb, érzelmekben viszont gazdagabb, sokrétűbb. Ezt a stratégiát alkalmazva a beteg hajlamos lehet szabadjára engedni érzelmeit (többek között az agresszivitását is), az érzések tagadásával vagy elkerülésével “struccpolitikát" folytathat, illetve akár olyan feszültségcsökkentő pótcselekvésekhez is nyúlhat, mint a gyógyszerek vagy az alkohol. Sokan megrekednek a negatív érzéseknél, a jövő pesszimista felfogásánál vagy az önsajnálatnál, viszont ezzel saját magukat zárják el a tevékenyebb, megoldásokra fókuszáló hozzáállástól, vagyis az első sokk utáni továbblépéstől. Ráadásul a pesszimizmus, az önhibáztatás, a dolgokon való rágódás és az izoláció (vagyis a környezettől való elzárkózás) együttesen lehangoltsághoz, sőt, akár depresszióhoz is vezethetnek.

Ez a két megküzdési mód kiegészíthető egy harmadik, úgynevezett segítségközpontú megküzdési stratégiával is, mely esetben a helyzet megoldására tett erőfeszítések az optimális külső segítség megtalálására irányulnak. Az ilyen beteg általában a legjobb orvost, a legjobb intézményt..., vagyis a legjobb támaszt szeretné megtalálni magának, és minden olyan szakmai és önkéntes segítséget igénybe vesz (pl. egyéni vagy csoportos beszélgetések, betegklubok, telefonos lelkisegély-szolgálatok, internetes honlapok...), ami előre mozdíthatja gyógyulását.

A betegségekkel kapcsolatos általános tapasztalat, hogy a korábban már vallásos emberek könnyebben adnak értelmet bármilyen őket ért csapásnak. Így nem csak a magunkkal hozott vallásosság, hanem a spiritualitás minden formájának fejlesztése segítheti a rákkal való megküzdést, hisz a gondolkodásbeli nyitás, a betegség új nézőpontból való szemlélése egy hatékonyabb copinghoz vezethetnek. 

Szakemberek támogatásával és az önismeret fejlesztésével elérhető, hogy a rákos betegek újradolgozzák megküzdési stratégiájukat, és a reaktív, tehát a múltra és a veszteségekre fókuszáló hozzáállás helyett egy úgy nevezett proaktív, vagyis a fejlődésre összpontosító magatartást tudjanak megvalósítani, mely mindenképpen előremozdítja mind a lelki teherbírást mind a fizikai gyógyulást. 

Cikksorozatunk következő részében arra keressük majd a választ, hogy mitől függ, ki melyik megküzdési módot választja, illetve hogy mely megküzdési stratégia a leghatékonyabb a betegséggel való megküzdés időszakában.

Kiegészítő terápiák alkalmazása

A rákkezelések mellékhatásait nem érdemes csendben tűrni, a legtöbb kellemetlen tünet ma már eredményesen csökkenthető vagy akár meg is szüntethető kiegészítő terápiák segítségével. A mellékhatások visszaszorítása, a jó életminőség fenntartása a tapasztalatok szerint a betegséggel való sikeres megküzdést is segíti.
Az Avemar speciális - gyógyászati célra szánt - tápszer daganatos betegek részére. Szedése ajánlott rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők klinikai onkológiai kezelésének (műtét, radioterápia, kemoterápia, immunterápia stb.) kiegészítésére. További információkért olvassa el tájékoztatóinkat.
(X)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló