A csontok és a csontrendszer anatómiája

Megosztás:

Milyen típusai vannak a csontoknak, és milyen részekből épülnek fel? Az alábbiakban a csöves és lapos csontok felépítését, fejlődésüket és egyéb tulajdonságaikat foglaljuk össze.

Főként csontokból, kisebbrészt porcokból álló belső vázrendszerünk összetett feladatot lát el: a vázizomrendszerrel együttműködésben lehetővé teszi az akaratlagos mozgásokat, mechanikai védelmet biztosít egyes testtájainknak, és vérképző rendszerünknek is otthont ad. Mind törzsfejlődési, mind egyedfejlődési szempontból a porc az elsődleges szilárdító szövetünk, azonban a magzati élet során a porcok jelentős része szinte teljes egészében elcsontosodik. Más csontok közvetlenül a magzati kötőszövetből alakulnak ki.

A hosszú csöves csontok - mint a combcsont vagy a felkarcsont - képezik a csont "archetípusát". Alakilag egy hosszú, hengeres középdarabra - a diafízisre - és a gömbölyded, ízületeket képző végdarabokra - az epifízisekre - oszthatók. A hosszú csöves csontok porcos előtelepből fejlődnek. A magzatban a csontosodási folyamat a diafízis és az epifízisek centrumaitól indulva minden irányban terjed, mígnem végül az eredeti porcszövet az epifízisek ízületi felszíneire és az epifízis-diafízis átmenetekre szorul vissza. Előbbi helyen a porcszövet ízületi porc formájában az egész élet során fennmarad, míg az utóbbi helyen az osztódásra képes epifízis-porcot alkotja, amely a csont hossznövekedéséért felelős, és csak a serdülőkor végén, a növekedés lezárultával csontosodik el. Az epifízis-porc régióját, a fiatalkori epifízis-diafízis átmenetet külön néven, metafízisként is említik.

A hosszú csöves csontokat kívülről egy erős, erekben és idegekben gazdag kötőszövetes tok, a csonthártya borítja, amely összenő a csont külső, kompakt kéregállományával. A kéregállomány alatt a diafízis területén egy összefüggő, nagy velőüreg, az epifízis területén pedig vékony csontgerendákból álló szivacsos, hálózatos csontállomány található. Az egységes, tág velőüreget a sárga csontvelőnek nevezett zsíros szövet tölti ki, a szivacsos állomány zegzugos üregrendszerét viszont szervezetünk egyik legaktívabb sejtállománya, a vörös csontvelő foglalja el, melyben a vér valamennyi alakos eleme képződik, az oxigént szállító vörösvértestektől az immunrendszer fehérvérsejtjein át a véralvadásért felelős vérlemezkékig. A vörös csontvelőt - már funkciójánál fogva is - gazdagon átjárja a vér, és a csont kompakt állománya is erekkel sűrűn behálózott (ellentétben a porcokkal, melyeknek belsejében egyáltalán nincsenek erek).

A lapos csontok (pl. mellcsont, lapocka, medence, koponyatető csontjai) és a köbös csontok (a csigolyák) ettől eltérően fejlődnek, és szerkezetük is némileg különböző. Ezek a csontok nem porcos előalakon át, hanem közvetlen csontosodás útján a magzati kötőszövetből (mezenchimából) keletkeznek. Velőüreg bennük nem található, a csonthártya és a kéreg alatt kizárólag vörös csontvelővel telt szivacsos csontállományt találunk. Ennélfogva felnőttekben ezek a csontok adják a vérképzés túlnyomó hányadát.
 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló