A csontrák kezelése

Megosztás:

Cikkünkben összefoglaljuk a csontrák jelenlegi kezelési lehetőségeit: a műtét mellett bemutatjuk az adjuváns és neoadjuváns kemoterápiát, és kitérünk arra is, hogy miért korlátozott a sugárterápia alkalmazása ennél a daganattípusnál.

Az elmúlt három-négy évtizedben a csontrák kezelése terén rendkívül látványos fejlődés zajlott le. Az 1970-es évekig a daganat műtéti eltávolítása volt az egyetlen terápiás lehetőség, amely szinte kivétel nélkül az érintett végtag teljes amputációját jelentette. Az 5 éves túlélés még ennek ellenére sem haladta meg a 20%-ot, ugyanis a sebészi kezelés semmit sem tudott tenni a diagnózis felállításakor rendszerint már jelen lévő, azonban még mikroszkopikus méretű áttétek ellen, amelyek néhány éven belül szinte elkerülhetetlenül a beteg halálához vezettek. A '70-es évektől tért hódító kemoterápia ugrásszerűen javított a csontrákban szenvedő betegek túlélési esélyein: ma a diagnózis pillanatában klinikailag áttétmentes (vagyis csak mikroszkopikus áttétekkel rendelkező) oszteoszarkóma és Ewing-szarkóma 5 éves túlélése 60-80%-os. A kondroszarkóma ellátását sajnos nem javította ez a forradalmi fejlődés, ez a daganattípus ugyanis nem érzékeny a kemoterápiára.

Az oszteoszarkóma és a Ewing-szarkóma kezelése tehát ma a kemoterápiára és a sebészetre egyaránt támaszkodik. A műtétet ún. preoperatív vagy neoadjuváns kemoterápia előzi meg, melynek fő célja a daganat megkisebbítése, hogy a műtét során minél kisebb kimetszéssel lehessen a teljes daganatot biztonságosan eltávolítani. Oszteoszarkómában a neoadjuváns kemoterápia sikere, melynek fokmérője a daganat elhalása, egyben a túlélés egyik legfontosabb előrejelzője: a 90%-nál nagyobb daganatpusztulás 90%-os valószínűségű 5 éves túléléssel jár. A műtét során a legfontosabb szempont a daganat teljes egészben történő kimetszése úgy, hogy a műtéti szélek mindenhol ép, daganatmentes szövetben, a tumortól biztonságos távolságra haladjanak. A műtéti technikák rohamos fejlődésének köszönhetően ma már ez a feltétel az esetek túlnyomó többségében végtagmegtartó műtéttel is teljesíthető. Amennyiben mód van rá, a műtéti terület rekonstrukciója - vagyis a hiányzó szövetek pótlása és a funkció lehetőség szerinti helyreállítása - a gyógyító célú műtéttel egy ülésben történik. A műtétet követő kb. 30-40 hetes időszakban a legtöbb beteg posztoperatív (más néven adjuváns) kemoterápiában részesül, amely optimális esetben a szervezetben maradt valamennyi daganatsejtet elpusztítja, így megakadályozza a daganat helyi kiújulását és a metasztázisok kifejlődését.

A sugárterápia alkalmazhatósága a csontrák gyógyításában igen korlátozott, mivel ezek a daganatok alig vagy egyáltalán nem reagálnak a besugárzásra. Rutinszerűen egyedül a Ewing-szarkóma azon eseteiben próbálják vele javítani a kezelés hatásfokát, amelyekben félő, hogy a daganatot nem sikerült helyileg maradéktalanul eltávolítani, vagy amelyek gyengén reagálnak a kemoterápiára. Sugárkezelés egyébként csak akkor kerül szóba, ha a beteg a műtétet elutasítja, vagy a daganat teljes műtéti eltávolítása annak kiterjedése, anatómiai helyzete miatt nem lehetséges.

A kezelés lezárulta után folyamatos ellenőrző vizsgálatokra van szükség, hogy a daganat esetleges kiújulását és/vagy az áttétek jelentkezését minél előbb felismerjék. A hazánkban elfogadott kontroll-séma szerint az első két évben 3 havonta, aztán az 5. évig félévente, onnantól pedig évente kell kontrollvizsgálatot végezni.
 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló