A csontok jóindulatú daganatai

Megosztás:

A csontok jóindulatú daganatai közé tartozik az oszteoid oszteóma, a jóindulatú oszteoblasztóma, a kondróma, a kondroblasztóma, valamint az óriássejtes tumor. Milyen tulajdonságokkal jellemezhetőek ezek a daganattípusok?

Oszteoid oszteóma

Főleg fiatal (4-25 éves) korban, inkább fiúkban-férfiakban (férfi-nő arány: 3:1) jelentkező, viszonylag gyakori jóindulatú csontdaganat. A csontok kéregállományában alakul ki, főleg hosszú csöves csontokban, de csigolyákban, kézcsontokban és a koponya-állkapocs területén is előfordul. Keletkezése nem köthető traumához. Vezető tünetei a duzzanat és az éjszaka intenzívebb csontfájdalom. A tünetek rosszindulatú daganat gyanúját kelthetik, azonban az elváltozás kicsi, kb. 1,5 cm átmérőjű, és képalkotó módszerekkel jellegzetes képet (központi fészek, "nidus", körülötte meszes tok) mutat. Előfordul, hogy spontán visszafejlődik; ha mégsem, terápiája a sebészi eltávolítás. Ha a kimetszés ép szélekkel történt, a daganat nem tér vissza, és nem alakul rosszindulatúvá. Újabb lehetőség a daganat fészkének "kiégetése" rádiófrekvenciás eszközzel, 90°C-on. Ez az eljárás is 95%-ban végleges gyógyuláshoz vezet, és járóbeteg-ellátás keretében elvégezhető.

Jóindulatú oszteoblasztóma

Az oszteoid oszteómához hasonló, de némileg nagyobb (2 cm), a csigolyákban, lapos csontokban előforduló szövetszaporulat. Sebészi kimetszéssel gyógyítható.

Kondróma

A porcszövet jóindulatú burjánzása kétféleképpen: oszteokondróma és enkondróma formájában jelentkezhet. Az oszteokondróma típusosan gomba alakú (bár előfordul lapos is), porcsapkával fedett nyeles csontkinövés a csont felszínén. Inkább fejlődési hibának, mint daganatnak tekintik. Az enkondrómák a csont belsejében alakulnak ki maradvány embrionális porctelepből vagy növekedési porcból. Bármelyik fajta kondróma előfordulhat genetikai rendellenesség nélkül is, de ezekben az esetekben a daganat rendszerint magányos, tünetmentes és nem hajlamos a rosszindulatú elfajulásra. Gyakoribb azonban, hogy a kondrómák valamilyen veleszületett szindróma részeként jelentkeznek; ilyenkor egy betegben több vagy számos daganat alakul ki, amelyek fájdalmasak lehetnek, és rosszindulatú átalakulásra hajlamosabbak. Az Ollier- és a Maffucci-szindróma veleszületett, de nem öröklött (a korai egyedfejlődés során szerzett génhiba okozta) tünetegyüttesek, melyeknek része az enkondrómák kialakulása. A többszörös exostosist (csontkinövést) ezzel ellentétben családilag örökölhető génhiba okozza; az érintettekben számos oszteokondróma növekszik főleg a hosszú csöves csontok metafízisein.

Kondroblasztóma

Fiatal felnőttek ritka daganata. Kiindulási helye az epifízis; ebben a pozícióban az óriássejtes tumor sokkal gyakoribb. A csontállományt nem termelő daganatot sebészileg kikaparják, az üreget csontcementtel feltöltik. Tökéletlen eltávolítás esetén a tumor visszatérhet, de rosszindulatúvá nem alakul.

Óriássejtes tumor

Ez az egyik leggyakoribb, többnyire jóindulatú, de helyileg agresszív és kiújulásra hajlamos csontdaganat. Ez a típus a primer csonttumorok 4-8%-át adja, és főleg a 20-40 év közötti nőkben alakul ki. A tumor a sebészi eltávolítást követő 2-3 éven belül az esetek 15-20%-ában visszatérhet. Többszörös kiújulás és távoli áttét jelentkezése esetén már rosszindulatú elfajulásról beszélünk, melynek esélye 5-10%, általában a primer tumor után 5-10 évvel. Az óriássejtes tumor szöveti eredete tisztázatlan: noha nevét a sokmagvú, összeolvadt falósejtekből származó óriássejtekről kapta, nem ezek, hanem a közöttük lévő ún. strómasejtek a valódi daganatsejtek. Fiatal felnőttekben, hosszú csöves csontok epifízisében szokott előfordulni, leginkább a csuklónál vagy a térd körül. Főbb tünetei: fájdalom, az ízület mozgásának korlátozódása. A képalkotó felvételeken a csontállományt lebontó, a kérget elpusztító, környezetétől rendszerint élesen elhatárolódó elváltozást látunk, amely a környező lágyrészekbe terjedhet. A terápia egészben történő (en bloc) kimetszés és/vagy kikaparás (curettage). A kiújulás veszélye miatt törekedni kell a teljes eltávolításra. Ha a tumor sebészileg nem megközelíthető, lehet besugárzással próbálkozni, de ez növeli a későbbi rosszindulatú elfajulás veszélyét. A daganat óriássejtjeinek csontállomány-bontó aktivitása gyógyszerekkel (biszfoszfonátokkal) gátolható, míg a valódi daganatsejtek ellen célzott molekuláris terápiával próbálkoznak.
 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló