A csontrák diagnózisának felállítása

Megosztás:

A csontrák pontos diagnózisának felállításához képalkotó és szövettani vizsgálatokra van szükség. Teljes biztonsággal minden esetben csak a szövettani minta birtokában jelenthető ki, hogy valakinek tényleg csontrákja van.

A csontrák diagnosztikája két fő pilléren, a képalkotó eljárásokon és a szövettani vizsgálaton nyugszik. A végleges diagnózist csak a pontos kórtörténetnek, valamint a daganat helyének, radiológiai képének és szövettani jellegzetességeinek ismeretében lehet kialakítani, ezért a csontdaganatok diagnosztikájában is kiemelkedően fontos a klinikus, a radiológus és a szövettani képet tanulmányozó patológus közötti együttműködés.

Az előző oldalon ismertetett tünetek bármelyikének tartós fennállása esetén az első vizsgálat az érintett terület kétirányú röntgenfelvétele. Ezeken a daganat által lebontott csontállomány mint csonthiány, a csont felszínén terjedő, sokszor elmeszesedő burjánzás pedig mint rendellenes növedék jelenik meg. A felszínen terjedő csontrák-típusok, elsősorban az oszteoszarkóma és a Ewing-szarkóma jellegzetes radiológiai képe a Codman-háromszög, mely a csonthártya alatt növekvő, azt a csonttól elemelő szövettömeget jelöl. A csont belsejéből induló, a kéregállományt maga körül lebontó daganatot ún. reaktív csontújdonképződés kísérheti. A daganat körül hagymahéjszerűen újabb és újabb csontos tokok jöhetnek létre, melyeket a tumor növekedése során rendre áttör.

A röntgenfelvétellel párhuzamosan vérvizsgálat is történik, amely tájékoztat egy esetleg fennálló gyulladásról, és a fokozott csontátépülést kísérő emelkedett szérum kalcium-, foszfát-, illetve alkalikus foszfatáz- (ALP-) szint kimutatására is alkalmas. Az ALP szintje megemelkedhet nem-rosszindulatú folyamatokban is, ám más erre utaló jelekkel együtt alátámaszthatja a csontrák gyanúját.

Amennyiben az eredmények alapján nem zárható ki, vagy éppen megerősödik a csontrák megléte, a pontos diagnózis felállításához szövettani mintát (biopsziát) kell venni az elváltozásból. A biopsziás mintavétel általában az utolsó lépés a daganatok diagnosztikájában, oszteoszarkóma és Ewing-szarkóma gyanúja esetén azonban előreveszik. Ennek oka, hogy a megerősítő szövettani eredmény birtokában hamarabb megkezdődhet a műtét előtti kemoterápia. Ha az elváltozás jól megközelíthető területen van, a mintavétel helyi érzéstelenítés mellett bőrön keresztül, tűvel történhet. Vékonytűvel sejtek szívhatók le az elváltozásból (aspirációs citológia), vastagabb tűvel pedig egy kis átmérőjű szövethenger emelhető ki. Ha a célterület ilyen módon nem megközelíthető, vagy a tűbiopsziás szövettan nem vezetett meggyőző eredményre, a mintavétel céljából kisebb műtétet végeznek, melynek során feltárják az érintett régiót.

A mintavétel során nyert szövetet patológus vizsgálja, hogy megállapítsa a daganat szövettani típusát, mikroszkopikus és molekuláris jellemzőit. Ezek az információk nélkülözhetetlenek a kezelési terv kidolgozásához és a prognózis meghatározásához.

Mágneses rezonanciavizsgálat (MR)

A diagnózis felállításához lényeges adatokat szolgáltathat a mágneses rezonanciás (MR) vizsgálat. Az MR adja a legpontosabb információt a daganat helyi kiterjedéséről - a csonton belüli növekedéséről és a környező lágyszövetek érintettségéről -, továbbá következtetni lehet belőle a daganat állományának jellegére és szerkezetére. Egyértelműen porcos jóindulatú növedék esetén MR-rel akár ki is lehet zárni a csontrák gyanúját. Az MR vizsgálat sugárterheléssel nem jár, viszont mivel a készülék erős mágneses teret kelt, beépített elektromos eszközzel élő betegnél és bizonyos testben lévő fémeknél nem alkalmazható; ilyenkor komputertomográfiával (CT) váltják ki. A vizsgálat időtartama átlagban fél óra, és mivel ez idő alatt mozdulatlanul kell feküdni, kisebb gyermekeknél nyugtató gyógyszer adása mellett vagy altatásban végezhető el biztonságosan.

Komputertomográfiás vizsgálat (CT)

A CT-vizsgálat szintén értékes képi információt nyújt a daganatról, és jól áttekinthetők vele nagy anatómiai területek is, így a csontdaganatok diagnosztikájában egyaránt használatos az elsődleges daganat vizsgálatára és a távoli áttétek kimutatására. Mivel a csontdaganatok leginkább a tüdőbe adnak áttétet, és a diagnózis felállításakor a betegek 10-20%-ánál a betegség már szóródott, a mellkasi CT a betegség előrehaladottságát jelző mutató, a stádium (stage) megállapításának alapvető eszköze. A CT-vizsgálat tulajdonképpen röntgenfelvételek sorozata, melyekből számítógép állítja elő a felvett terület térbeli képét. A vizsgálat időtartama a régebbi CT-berendezésekkel - az áttekintendő terület nagyságától függően - 15-45 perc volt. A napjainkban alkalmazott multidetektoros spirál-CT berendezés - amelyben a felvevőfej a test körül forogva folyamatosan készíti a felvételeket - ennél jóval gyorsabb: a legkorszerűbb gépek a teljes testről akár 20 másodperc alatt összegyűjtik az adatokat. A vizsgálatot megelőzően szükséges lehet kontrasztanyag beadása a véráramba.

Csont-scan (csontszcintigráfia)

A csont-scan vagy csontszcintigráfia segítségével a teljes csontrendszer daganatos érintettsége viszonylag rövid idő alatt ellenőrizhető. Ez az egész testet lefedő képalkotó vizsgálat egy gyorsan lebomló radioaktív izotóppal (ún. metastabilis technécium-99-cel) jelölt anyag eloszlását mutatja ki, amely néhány óra alatt felhalmozódik az aktív csontátépülés helyein. A halmozódás utalhat csontáttét jelenlétére, de nem-daganatos folyamatok is okozhatják. A csontdaganatok esetében nem csak a távoli csontáttétek, hanem az azonos csontba adott, az elsődleges daganattal nem érintkező ún. skip ("ugró") metasztázisok is kimutathatóak. Ezek szintén fontos információt hordoznak, ugyanis ezek jelenléte rosszabb prognózissal jár együtt.

A hasüregi és kismedencei szervek (máj, lép, nyirokcsomók) távoli áttétjeinek kizárására hasi ultrahang-vizsgálatot is végeznek. A daganat és környékének vérellátási viszonyait - különösen, ha gyanítható, hogy a tumor ráterjedt a környező erekre - érfestés (angiográfia) segítségével próbálják feltérképezni. Ez utóbbi vizsgálat egyben lehetőséget nyújt a daganatot ellátó erek szelektív elzárására (embolizációjára) is.
 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló