Hormonterápia prosztatarák kezelésére

Az androgének - tesztoszteron és a dihidrotesztoszteron (DHT) - serkentik a prosztataráksejtek növekedését. A legtöbb androgént a herék termelik, de a mellékvesék (amelyek a vesék felett helyezkednek el), valamint maga a prosztatarák is jelentős mennyiségben termelheti. Az androgénszint csökkentése vagy a prosztatarák sejtekbe való bejutásának megakadályozása gyakran a prosztatarák stagnálását vagy csökkenését eredményezi, de önmagában nem gyógyítja meg a prosztatarákot.

Mikor alkalmazzák a hormonterápiát?

A hormonterápia az alábbi esetekben alkalmazható:

• ha a rák túlságosan elterjedt ahhoz, hogy műtéttel vagy sugárzással gyógyítható legyen, vagy ha más okból nem kaphatja meg ezeket a kezeléseket
• ha a prosztatarák a műtét vagy a sugárkezelés után nem csökken vagy kiújul
• a kezdeti kezelésként alkalmazott sugárterápia mellett, ha nagyobb a kockázata annak, hogy a daganat kiújul a kezelést követően (a magas PSA-szint és/vagy a rák prosztatán kívüli növekedése alapján)
• a daganat méretének csökkentése a besugárzás előtt, hogy hatékonyabb legyen a kezelés.

A hormonterápia típusai

A prosztatarák kezelésére többféle hormonterápia alkalmazható.

Kezelés a here androgénszintjének csökkentésére

Az androgénmegvonásos terápia során ambuláns sebészi beavatkozással (orchiectomia, sebészeti kasztrálás)vagy gyógyszerekkel csökkenthető a herékben termelődő androgének szintje (de a herék mérete is).

A luteinizáló hormon-felszabadító hormon (LHRH) agonisták és antagonisták olyan gyógyszerek, amelyek végeredményben csökkentik a herék által termelt tesztoszteron mennyiségét.

Az LHRH-agonistákat befecskendezik vagy kis implantátumokként helyezik a bőr alá az alkalmazott gyógyszertől függően havonta vagy félévente egy alkalommal. Az LHRH antagonisták az előrehaladott prosztatarák kezelésére alkalmazhatók injekció vagy tabletta formájában.

Az orchiectomia és az LHRH agonisták és antagonisták a tesztoszteron szintjének csökkenése miatt az alábbi (zömében kezelhető vagy megelőzhető) mellékhatásokat okozhatják:

• csökkent vagy hiányzó szexuális vágy
• erektilis diszfunkció (impotencia)
• a herék és a pénisz zsugorodása
• átmeneti hőhullámok
• mellérzékenység és a mellszövet növekedése (gynecomastia)
• csontritkulás, amely csonttörésekhez vezethet
• vérszegénység (alacsony vörösvértestszám)
• koncentrációs és/vagy memóriazavarok
• az izomtömeg elvesztése
• súlygyarapodás
• fáradtság
• megemelkedett koleszterinszint
• depresszió.

Egyes kutatások eredményei szerint a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szélütés, a szívinfarktus, sőt az egyéb szívbetegségek miatti halálozás kockázata magasabb a hormonterápiával kezelt férfiaknál.

Kezelés a mellékvesék androgénszintjének csökkentésére

Az LHRH agonisták és antagonisták megállíthatják a herékben az androgének termelését, de a test más részein lévő sejtek, például a mellékvesék és maguk a prosztataráksejtek továbbra is képesek férfihormonokat termelni, amelyek elősegíthetik a rák növekedését. Egyes gyógyszerek azonban blokkolhatják az e sejtek által termelt androgének képződését (leggyakrabban előrehaladott prosztatarák esetében). Az abirateron blokkolja a CYP17 nevű enzimet (fehérjét), amely akadályozza ezeket a sejteket androgének termelésében. Ez a gyógyszert nem gátolja meg a herék tesztoszterontermelését, ezért azoknak a férfiaknak, akiken még nem végeztek orchiectomiát, folytatniuk kell a kezelést LHRH agonistával vagy antagonistával. A ketokonazol, amelyet először gombás fertőzések kezelésére alkalmaztak, szintén gátolja a mellékvesékben termelődő androgének termelődését.

Ezek a hatóanyagok más hormonok szintjét is csökkentik vagy blokkolják a szervezetben, ezért a kezelés során gyakran kortikoszteroidot (például prednizont vagy hidrokortizont) is kell szedni bizonyos mellékhatások elkerülése érdekében.

A lehetséges mellékhatások közé tartozik az ízületi vagy izomfájdalom, a magas vérnyomás, a folyadék felhalmozódást a szervezetben, a hőhullámok, a gynecomastia (férfiaknál a mellszövet megnagyobbodása), a bőrkiütések, a hányinger, a hányás és a hasmenés.

Gyógyszerek, amelyek megakadályozzák az androgének működését

A legtöbb prosztataráksejt növekedéséhez az androgéneknek a prosztatarák sejtjeiben található fehérjéhez kell kapcsolódniuk, amelyet androgénreceptornak neveznek. A naponta szedendő antiandrogének olyan, gyakran önmagukban nem alkalmazott gyógyszerek, amelyek szintén kapcsolódnak ezekhez a receptorokhoz, megakadályozva az androgének kapcsolódását, mintegy kiszorítva azokat a receptorokról, ezáltal akadályozzák a daganat növekedését. Az antiandrogének hasonló mellékhatásokkal járnak, mint az LHRH agonisták, az LHRH antagonisták és az orchiectomia, de kevesebb szexuális mellékhatásuk lehet. Ha ezeket a gyógyszereket önmagukban alkalmazzák, a szexuális vágy és az erekció gyakran fennmarad. Amennyiben már LHRH-agonistákkal kezelt férfiaknak adják, a hasmenés a leggyakoribb mellékhatás, de hányinger, májproblémák és fáradtság is előfordulhat.

Az enzalutamid, az apalutamid és a darolutamid az antiandrogének újabb típusai. Ezek a gyógyszerek hasznosak lehetnek olyan, általában még nem áttétes prosztatarákban szenvedő férfiaknál, akik nem reagálnak a hormonterápia más formáira. A mellékhatások közé tartozik a hasmenés, a fáradtság, a bőrkiütés és a hőhullámok. Idegrendszeri mellékhatások is előfordulhatnak, beleértve a szédülést és ritkán a görcsrohamokat.

Az ösztrogének (női hormonok) alkalmazása egykor a herék eltávolításának (orchiectomia) fő alternatívája volt az előrehaladott prosztatarákban szenvedő férfiaknál. Lehetséges mellékhatásaik miatt (beleértve a vérrögképződést és a mell megnagyobbodását) az ösztrogéneket más típusú hormonterápia váltotta fel. Ennek ellenére az ösztrogének kipróbálhatók, ha más hormonkezelések már nem hatékonyak.

A hormonterápia aktuális nyitott kérdései

A hormonterápiával kapcsolatban számos olyan kérdés van, amelyekben nem minden orvos ért egyet, például a kezelés megkezdésének és leállításának legjobb időpontja, valamint a kezelés leghatékonyabb módja. A leggyakoribb kérdések az alábbiak:

Korai stádiumú rák kezelése

Egyes orvosok megfigyelés helyett hormonterápiát alkalmaztak olyan korai stádiumú prosztatarákban szenvedő férfiaknál, akik nem akartak műtétet vagy besugárzást. A tanulmányok nem mutatták ki, hogy ezek a férfiak tovább élnek, mint azok, akik nem kapnak semmilyen kezelést, amíg a tünetek ki nem alakulnak. Emiatt a hormonkezelés általában nem javasolt korai stádiumú prosztatarák esetén.

Korai és késleltetett kezelés

Azon férfiak esetében, akiknek hormonterápiára van szükségük (például olyan férfiaknál, akiknél a PSA-szint emelkedik műtét vagy sugárkezelés után, vagy előrehaladott prosztatarákban szenvedő férfiaknál, akiknek még nincsenek tüneteik) nem ismert, hogy mikor a legjobb elkezdeni a hormonkezelést. Egyes orvosok úgy gondolják, hogy a hormonterápia hatékonyabb (lelassíthatja a betegséget), ha a lehető leghamarabb elkezdik, még akkor is, ha a betegnek nincsenek tünetei. Nem minden orvos ért azonban egyet ezzel a megközelítéssel. Vannak, akik úgy vélik, hogy a hormonterápia mellékhatásai, valamint a rák terápiával szembeni rezisztenssé válása miatt addig nem szabad elkezdeni a kezelést, amíg nem jelentkeznek a rák tünetei.

Időszakos vs. folyamatos hormonterápia

A legtöbb hormonterápiával kezelt prosztatarák hónapok vagy évek alatt válik rezisztenssé ezzel a kezeléssel szemben. Egyes orvosok úgy gondolják, hogy nincs szükség állandó androgén-szuppresszióra, ezért időszakosan ismételt kezelést javasolnak. Ez lehetővé teheti a mellékhatások, például a fáradékonyság, a szexuális problémák és a hőhullámok megelőzését.

Kombinált androgén blokád (CAB)

Egyes tanulmányok szerint a kombinált kezelés hatékonyabb lehet, a legtöbb orvos szerint azonban nincs elegendő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kombinált terápia jobb, mint egyetlen gyógyszerrel kezelni az áttétes prosztatarákot.

Háromszoros androgén blokád (TAB)

A kombinált abdrogén blokád kiegészítve egy 5-alfa-reduktáz-gátló hatóanyaggal növelheti a kezelés hatékonyságát, de jelenleg még kevés egyértelmű bizonyíték támasztja ezt alá.