Új irányelvek segítik a kóros lesoványodás ellátását

Illyés András 2021. december 18.
Megosztás:

Évekkel ezelőtt számolt be arról egy tudományos kutatás, hogy a rákbetegek egyharmada nem a tumor növekedése, hanem a kóros lesoványodás, latin szóval a cachexia következtében veszti életét. Az Európai Klinikai Onkológiai Társaság (ESMO) 2021 júniusában új irányelveket adott ki a kóros lesoványodás ellátásáról: az irányelvek célja, hogy a klinikai onkológiai szakemberek jobban megértsék, hogy mi zajlik valójában a betegeik szervezetében, és információhoz jussanak arról, hogy mik a legújabb ajánlások a daganatos betegek egy igen jelentős hányadánál megjelenő probléma ellátására és kezelésére.

A kóros lesoványodás (cachexia) továbbra is egy aluldiagnosztizált és alulkezelt, összetett állapot, amely egyaránt tartalmaz "objektív" komponenseket (ilyenek például az elégtelen táplálékbevitel, a fogyás, az inaktivitás, az izomtömegvesztés és az anyagcserezavarok, amelyek tápanyaglebontást, idegen szóval katabolizmust indukálnak) és "szubjektív" komponenseket is (ilyenek például az anorexia, a korai jóllakottság, az ízlelésbeli változások, a krónikus hányinger, a szorongás, a fáradtság és a koncentrációvesztés).

Az előrehaladott stádiumú daganatos betegek mintegy felénél jelentkezik kóros lesoványodás. Ennek az állapotnak a kezelése többcélú és multidiszciplináris megközelítést igényel, amelynek célja az objektív tünetek értékelése és a tünetek enyhítése. Az elsődleges cél a beteg fiziológiai és pszichológiai szükségleteinek kielégítése, ami magában foglalja az energia és a táplálkozás során felszívódásra alkalmas tápanyagok és a szervezet felépítő folyamatait támogató összetevők biztosítását, valamint az együttérző támogatást az étkezés érzelmi és szociális aspektusaihoz kapcsolódó működési zavarok kezelésére - írja az ESMO szerzőgárdája által összeállított új irányelvgyűjtemény.

Minden beteg esetében egyénileg kell megválasztani a kezelés módját

A táplálkozási és az anyagcserét érintő beavatkozások a diétás tanácsadástól a farmakológiai szerekig és a parenterális táplálásig terjednek. Az adott beavatkozás invazivitását egyénre szabottan kell megválasztani, minden egyes betegnél külön-külön mérlegelve az előnyöket és a kockázatokat.

Ez a fajta mérlegelés a daganatos betegség előrehaladtával és az élet végéhez közeledve egyre fontosabbá válik. A daganatellenes kezelések során szükség esetén minden rendelkezésre álló táplálkozási terápiás lehetőséget fel kell ajánlani a betegek számára, míg az élet utolsó heteiben a gondozásnak egyre inkább a tünetek azonnali enyhítésére kell összpontosítania - hangsúlyozzák az új irányelvek szerzői.

Az irányelvek ellátással kapcsolatos fő ajánlásai röviden összefoglalva az alábbiak:

  • Rendszeres táplálkozási szűrés és táplálkozási támogatás (beleértve [szükség esetén] az enterális táplálást [ennek során iható- vagy szondatápszerek juttathatók a beteg szervezetbe szájon át vagy különböző szondákon keresztül] vagy a parenterális táplálást [ennek során a betegnek infúzión keresztül, perifériás vagy központi vénába, tehát közvetlenül a vérbe juttatnak be tápoldatokat, zsírt, szénhidrátot, vitaminokat, nyomelemeket, a fehérjék építőköveinek számító aminosavakat]) ajánlott minden daganatellenes kezelésben részesülő betegnél és azoknál, akiknek várható túlélése néhány hónapnál hosszabb.
  • A néhány hónapnál rövidebb várható túléléssel rendelkező betegeknél a táplálkozási beavatkozások invazivitásának csökkentése javasolt, lehetőség szerint a táplálkozási tanácsadás és a szájon át szedhető étrend-kiegészítők előnyben részesítésével.
  • A néhány hétnél rövidebb várható túlélési idővel rendelkező betegeknél a kényelemre irányuló ellátás a javasolt megközelítés, beleértve a szomjúság, az étkezéssel kapcsolatos szorongás és az egyéb legyengítő tünetek enyhítését.
  • Az irányelvek kezelési módokkal kapcsolatos fő ajánlásai röviden összefoglalva az alábbiak:
  • Minden kórosan lesoványodott betegnek olyan beavatkozásokat kell felajánlani, amelyek célja a kóros lesoványodás következményeinek javítása vagy enyhítése.
  • A kóros lesoványodás kezelése multimodális megközelítést igényel, amelynek célja a táplálékfelvételre ható tünetek enyhítése, a megfelelő energia- és tápanyagbevitel biztosítása, a tápanyaglebontást érintő (katabolikus) változások minimalizálása, az izomerősítés támogatása, valamint pszichológiai és szociális támogatás nyújtása.
  • A daganatellenes kezelések során és a néhány hónapnál (3-6 hónap) hosszabb életkilátásokkal rendelkező betegek esetében olyan beavatkozások javasoltak, amelyek egyaránt próbálják megállítani a szervezet anyagcseréjének romlását, és enyhíteni próbálják a szervezetet legyengítő tüneteket.
  • Ha a várható élettartam kevesebb, mint néhány hét (3-6 hét), akkor a kóros lesoványodás elleni beavatkozásokra kell összpontosítani, amelyek célja a szomjúság, a hányinger, a hányás és a nyelési zavarok, valamint a pszichológiai és egzisztenciális stressz, illetve a családtagokat érő stressz enyhítése.

Azokban a helyzetekben, amikor nehéz dönteni a megfelelő lesoványodásellenes beavatkozási stratégiákról, megfontolható egy korlátozott ideig tartó kísérleti beavatkozás a javulás valószínűségének felmérése céljából.

Ajánlások a betegekkel és a családtagjaikkal történő kommunikáció módjára vonatkozóan:

  • Az egészségügyi szakembereknek rendszeresen értékelniük kell a betegeket és családtagjaikat, hogy időben azonosítani tudják a pszichoszociális problémákat.
  • Az egészségügyi szakembereknek a kóros lesoványodás stádiumának megfelelően személyre szabott tájékoztatást kell nyújtaniuk, és képessé kell tenniük a betegeket és családtagjaikat arra, hogy megértsék a kóros lesoványodás természetét, lefolyását és biológiai mechanizmusait, valamint felismerjék annak negatív hatásait (például a fogyást, a csökkent étvágyat, a korai jóllakottságot), elősegítve ezáltal a klinikai állapot jobb megismerését és a korai multidiszciplináris beavatkozás szükségességét.
  • A pszichoszociális beavatkozásokat a lehető legkorábban figyelembe kell venni a kóros lesoványodás ellátásában. Ezeket képzett egészségügyi szakembereknek kell végezniük, a céljuk pedig az, hogy segítsenek a betegeknek és családtagjaiknak megbirkózni az önkéntelen fogyással.

Hazánkban is több figyelmet kellene fordítani a kóros lesoványodás ellátására

Brjeska Mónika dietetikus a Daganatok.hu kérdésére elmondta: a kóros lesoványodás problémája Magyarországon is sok beteget érint, és a folyamat legmegfelelőbb ellátása érdekében hazánkban is mindent megtesznek a kórházak onkológiai osztályainak szakemberei.

"Nem találkoztam még olyan magyarországi felméréssel, amiben azt vizsgálták volna, hogy milyen szintű az egészségügyi, onkológiai ellátórendszer tájékozottsága a kóros lesoványodás témájában, így csak a saját tapasztalataimra támaszkodhatok. Sok esetben felületes tudással találkozhatunk és szerintem ez lehet a legnagyobb oka annak, hogy aluldiagnosztizálják ezt a problémát és emiatt a kezelés is gyakran késik vagy teljesen elmarad. Bár sok előadás és továbbképzés említi a kóros lesoványodást, a gyakorlatban alkalmazható javaslatok, megoldások ezek során általában elmaradnak, így mindez megmarad elméleti szinten, mint jelenlévő, de kezeletlen probléma" - mondja Brjeska Mónika.

"A kórházi ellátás során - diétás tanácsadás esetén - nagyon sokféle megoldással találkozhatunk, hiszen nagyon változó a dietetikusok foglalkoztatása. Ha épp nincs dietetikus, akkor a beteg esetleg kap egy rövid tanácsadóanyagot a diétás elvekkel kapcsolatban, ami hosszú távon a személyre szabottság és a szakmai kiegészítés nélkül nem lesz eredményes, és sok bizonytalanságot, félreértést eredményezhet. Azonban, ha megfelelőek a lehetőségek, akkor egy alapos táplálkozási anamnézis felvétele, a tápláltsági állapot ellenőrzése (esetleg az étrendi napló elemzése) után személyre szabott egyéni, gyakorlati megoldásokkal teli tanácsadásban részesülhet a beteg, továbbá lehetőség nyílik a bizonytalanságok, kérdések, esetleges tévhitek tisztázására is. A táplálásterápia során mindig a "food first" elvet alkalmazzuk, azaz elsőként ételekkel próbálunk mindent biztosítani a beteg számára az állapotának megfelelően. Ha ez nem elegendő, akkor egyéb kiegészítésekkel folytatjuk a táplálásterápiát. Jó esetben további kontroll alkalmak során folyamatosan alkalmazkodhatunk a beteg állapotához a szükséges változtatásokkal. Az időben elkezdett megfelelő edukációval pedig megelőzhetjük például a különböző nem hiteles forrásokból szerzett diétás próbálkozások miatt kialakuló állapotromlást" - hangsúlyozta Brjeska Mónika.

"A tapasztalataim alapján hazánkban jelenleg a két legnagyobb változtatásra szoruló probléma, hogy túl későn kerül felfedezésre például a kóros lesoványodás (aminek nagyon sok különböző oka lehet), majd a kezelés során nem megfelelő a csapatmunka, aminek a beteg is fontos tagja. Hiszen egyik résztvevő sem lehet igazán sikeres a többiek nélkül. Szükséges lenne, hogy már a diagnózis idején elkezdődjön a megelőzés, amíg még "nincs gond". Továbbá a folyamatos szűrés és a beteg széleskörű edukálása is, amivel a kezelés hatékonyabb résztvevője, ez pedig többek között a táplálásterápia eredményességét is javíthatja. De szerencsére azt látom, hogy ez több helyen folyamatosan alakul, egyre többet tapasztalni, hogy időben bekapcsolódik a beteg ellátásába minden egyes szakdolgozó, egymással aktív kommunikációt folytatva."

A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság is közzétette az új irányelveket

A Klinikai Onkológia folyóirat különszámaként megjelent a daganatos cachexia ellátásának ESMO által elfogadott irányelveit magyar nyelven közreadó kiadvány.

Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke elmondta: "A mesterséges táplálás még mindig mostohaterülete az onkológiának, holott a daganatos betegek tápláltsági állapotának, erőnlétének fenntartása alapvetően befolyásolhatja a daganatellenes terápiák eredményességét. A diagnózis pillanatában a betegek mintegy felénél tapasztalható testsúlyvesztés, amikor még sem műtét, sem más nagy megterheléssel járó onkológiai kezelés nem történt. A betegút során a betegek egy jelentős része alultáplált. Fontos figyelni arra, hogy az alultápláltság nem a soványság szinonimája, a probléma egy túlsúlyos embert éppúgy érinthet, ha a szervezete nem kapja meg vagy nem tudja hasznosítani azokat a tápanyagokat, amelyekre szüksége van. Fontos a betegedukáció is, hogy az érintett betegek és hozzátartozók értsék, hogy a sok helyen hirdetett, szabadon megvásárolható étrend-kiegészítők és a receptre felírható tápszerek nem ugyanabba a kategóriába tartoznak. Egyes tápszerek kifejezetten a daganatos betegek megváltozott anyagcseréjének jellegzetességei szerint vannak összeállítva és azokat csak orvos rendelheti."

Bodoky György hangsúlyozta: az ESMO cachexia irányelveinek hazai kiadásával az MKOT üzenete a gyakorló orvosok felé, hogy minden daganatos betegnél a kezelés részeként kell tekinteni a mesterséges táplálás eszköztárára.

Daganatos betegség és táplálkozás

Az egyik legfontosabb dolog, amit tehet annak érdekében, hogy maximalizálja a rákgyógyító kezelés hatását és elősegítse gyorsabb felépülését, hogy a lehető legjobb tápláltsági állapotba hozza magát. Honlapunkon olvashat a megváltozott tápanyagigényről, a megfelelő táplálkozás fő akadályairól, valamint a speciális, gyógyászati célra szánt élelmiszerek szerepéről.

Részletek: Daganatdieta.hu

Étrend rákbetegségben

Kérdezze dietetikusunkat!

Kalkulátorok

Receptek

(hirdetés)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.