Hogyan hatnak a daganatok és a daganatellenes kezelések a férfiak nemzőképességére?

Illyés András 2020. február 11.
Megosztás:

A nemzőképes férfi korosztály körében megjelenő daganatos betegségek - ezek közül is elsősorban a heredaganatok, valamint a Hodgkin limfóma - és a betegségek kezelési módszerei egyaránt negatívan befolyásolhatják a hímivarsejtek képződését. Cikkünkben összefoglaltuk, hogy maguk a daganatos betegségek miként károsítják a hímivarsejtképzést, és miként rontja a nemzőképességet a kemo-, illetve sugárterápia, valamint a különféle sebészeti beavatkozások.

A különféle daganatos megbetegedések jellemzően idősebb korban, 60 év felett alakulnak ki, az esetek egy része azonban olyanokat érint, akik még bőven nemzőképes korban vannak, nem ritkán még csak a húszas vagy harmincas éveiket tapossák.

A daganatos betegségek közvetlenül és közvetve egyaránt befolyásolhatják a nemzőképességet: egyrészt magának a daganatnak a kialakulása idézhet elő olyan változásokat a szervezetben, amelyek csökkentik a hímivarsejtek mennyiségét és rontják a minőségüket, másrészt a daganat ellen adott kezelések azok, amelyek rossz esetben akár a nemzőképesség végleges megszűnését is okozhatják.

Hogyan befolyásolja a hímivarsejképzést a daganatok kialakulása?

A tumorszövetben úgynevezett citokinek termelődnek, amelyek a sejtek jelátviteli folyamataiban fontos szerepet betöltő kisméretű (~5-20 kDa) fehérjék. A citokinek - amelyek pontos elkülönítése a hormonoktól egyelőre a jelenleg is zajló kutatások tárgyát képezi - között egyaránt megtaláljuk a kemokineket, az interferonokat, az interleukinokat, a limfokineket és a tumor nekrózis faktorokat.

A tumorszövetek által termelt citokinek negatívan befolyásolhatják egyrészt a hímivarsejtek motilitását (a motilitási érték a mozgó spermiumok arányát mutatja meg): ez különösen a heredaganatokra igaz, hiszen a tumor helye itt épp ugyanott van, mint ahol a hímivarsejtek termelődése is zajlik. A tumorszövetek által a véráramba juttatott citokinek egy további módon is negatívan hathatnak a hímivarsejtekre, méghozzá az anyagcserére gyakorolt hatásuk révén: a citokinek ebben az esetben gátolják a szaporító szervrendszer azon hormonjainak termelődését, amelyekre szükség van az egészséges és mozgékony hímivarsejtek termelődéséhez (follikulus stimuláló hormon [FSH] és tesztoszteron).

Egy második lehetőség, ha a daganat-kialakulás miatt károsodás éri a hormontermelő (endokrin) szerveket. A herék károsodása esetében egyértelmű, hogy problémák jelentkezhetnek a nemzőképességgel, de az is problémát okozhat, ha a daganat a mellékvesét érinti, a heréken kívül ugyanis ebben a szervben is termelődnek a férfi nemzőképességet is befolyásoló férfi nemi hormonok. A pajzsmirigy károsodása az esetek egy részében ugyancsak összefüggésbe hozható a meddőségi problémák kialakulásával, a pajzsmirigyhormonok alacsony szintje ugyanis szintén ronthatja az ondó minőségét és a herék működését.

A kezeléseket megelőzően érdemes lehet lefagyasztani a még ép hímivarsejteket

A tumorok hímivarsejtképzésre gyakorolt negatív hatásait tudományos vizsgálatok eredményei is megerősítik. Az egyik ilyen vizsgálat Molnár Zsuzsanna és munkatársainak az Orvosi Hetilapban közzétett tanulmánya, amelyben heredaganatos, valamint Hodgkin és non-Hodgkin limfómás páciensek spermiogramjait elemezték a tumorellenes kezelések megkezdése előtt. A szakemberek kimutatták, hogy a betegek 11,8 százaléka azoospermiás, 58,8 százaléka pedig oligozoospermiás volt a tumorellenes kezelés megkezdése előtt (azoospermia esetén az ondómintában egyáltalán nincsenek jelen hímivarsejtek, oligozoospermia esetén pedig a spermiumszám alacsony, az ejakulátumban 15 millió/ml-nél kevesebb hímivarsejt található). A vizsgálatból kiderült, hogy a heretumoros betegek spermiumkoncentrációja statisztikailag kimutatható mértékben alacsonyabb volt, mint a limfómás betegeké.

A szakemberek fontos következtetése, hogy mivel a daganatellenes kezelések (kemo- és/vagy sugárterápia) még tovább csökkentik a hímivarsejtek mennyiségét (gonadotoxikus hatás), a nemzőképesség megőrzése érdekében minden reproduktív korú daganatos férfinak fel kell ajánlani a hímivarsejtek fagyasztással történő megőrzését (spermiumkrioprezerváció). Különösen érvényes ez a heredaganatos férfiak esetében, hiszen náluk fokozottabban érvényesül a daganat hímivarsejtkárosító hatása.

Hogyan befolyásolják a hímivarsejképzést a daganatellenes kezelések?

A daganatok ellen még napjainkban is gyakran alkalmazott kemoterápiás és sugárterápiás kezelések szintén nem tesznek jót a hímivarsejteknek. (Az újabb daganatellenes kezelések, mint a célzott terápiák és az immunterápiák hímivarsejtképzésre gyakorolt hatása egyelőre még nem igazán ismert).

A sugárterápia hatása a nemzőképességre

A sugárkezelések során nagyenergiájú röntgensugarakkal pusztítják el a daganatos sejteket. A kezelés károsan hatással lehet a hímivarsejt-képződésre azokban az esetekben, ha a besugárzás a heréket vagy a herékhez közel eső területeket érinti, és ugyancsak problémák jelentkezhetnek, ha a mellékveséket vagy a pajzsmirigyet éri sugárkezelés.

A sugárkezelést követően kialakuló terméketlenség esélye függ egyrészt attól, hogy mekkora sugárdózissal kezelték a heréket vagy a herék környékét, és hogy ez egy egyszeri nagyobb sugárdózissal vagy több alkalommal adott, kisebb sugárdózisokkal történik-e meg. Ha például egy heredaganatot csak kisebb sugárdózissal kezelnek, abban az esetben a hímivarsejtek termelődése csak időlegesen fog megszűnni. Magasabb sugárdózisok esetén ezzel szemben egész életen át fennmaradó meddőség alakulhat ki. Nagyobb mértékben károsítja továbbá a hímivartsejtképzést az, ha a sugárkezelést többszöri alacsonyabb sugárdózissal végzik, mintha egyetlen alkalommal adnak magasabb dózist. Abban az esetben, ha nem közvetlenül a heréket, hanem a herék környékét sugarazzák, a hímivarsejtek károsodása megelőzhető a herék árnyékolásával.

A csontvelő-átültetést megelőzően a teljes testet érintő besugárzást alkalmaznak. A szakirodalmi adatok alapján az ilyen terápiában részesülő férfiak nagyjából 80 százalékánál maradandó azoospermia alakul ki, nekik tehát feltétlenül javasolt a hímivarsejtek fagyasztással történő eltárolása a kezelések megkezdése előtt abban az esetben, ha később gyermeket szeretnének.

Azokban az esetekben, ha az azoospermia csak átmeneti, a hímivarsejtszám a sugárkezelést követően 4-6 hónappal lesz a legalacsonyabb. A hímivarsejtszám ilyenkor gyakran visszaáll a kezelést megelőző szintekre, nagyjából 10-24 hónappal a kezelések befejezését követően. Nagyobb sugárdózisok alkalmazása esetén ez az időszak ennél hosszabb is lehet.

A kemoterápia hatása a nemzőképességre

A kemoterápiás kezelések során olyan gyógyszert adnak a pácienseknek, amelyek a gyors ütemben osztódó sejteket - köztük a daganatsejteket - pusztítják el. Gyors ütemben osztódnak a bélcsatorna falát bélelő sejtek, a hajhagymák sejtjei, valamint a csírasejtek is, köztük a hímivarsejteket létrehozó előalakok, a kemoterápia így a nemzőképességre is negatív hatással lehet.

Nehezen határozható meg előre, hogy a kemoterápia meddőséghez fog-e vezetni egy férfinál vagy sem. Ez több tényező függvénye: egyaránt számít, hogy milyen típusú és mennyi kemoterápiás gyógyszer alkalmazására van szükség, valamint hogy mekkora dózisú hatóanyagot alkalmaznak. Az alkiláló szerek (amelyek képesek kovalensen alkil csoportokat illeszteni a DNS-hez, ami daganatellenes hatást eredményez) például negatívan befolyásolhatják a hímivarsejt-képződést, amennyiben magasabb dózisban alkalmazzák őket. Egyedül adva szintén nemzőképtelenséget okozhatnak a klorambucil és a ciklofoszfamid nevű gyógyszerek, valamint magas dózisban alkalmazva a prokarbazin és a ciszplatin. Az esetek egy részében lehetőség van olyan kezelési terv összeállítására, amellyel csökkenthető a meddőség kialakulásának esélye.

A sugárkezeléshez hasonlóan a kemoterápiás kezelések is okozhatnak átmeneti azoospermiát vagy oligospermiát, amely néhány hónapig vagy évig is fennállhat, ezt követően azonban visszaállhat a hímivarsejtek termelődésének normális szintje.

Mivel minden kezelés egyedi, a kezelést megelőzően érdemes kikérni a terápiát összeállító onkológus véleményét azzal kapcsolatban, hogy a kezelés várhatóan mennyire érinti majd negatívan a nemzőképességet. Abban az esetben, ha ez nagy eséllyel be fog következni, a későbbi sikeres gyermekvállalás érdekében érdemes lefagyasztva eltárolni a még ép hímivarsejteket.

A sebészeti beavatkozások hatása a nemzőképességre

A kemo- és sugárterápiákon kívül az esetek egy részében a sebészeti beavatkozás is hátrányosan érintheti a nemzőképességet. Ilyen például az, amikor heredaganat miatt mindkét here eltávolításra kerül - ezekben az esetekben teljes mértékben megszűnik a hímivarsejtek termelődése. A pajzsmirigy vagy a mellékvesék eltávolítása az ezt követő hormonális változások miatt szintén problémákat okozhat.

Más esetekben - például a prosztata, a húgyhólyag, a húgycső vagy a vastagbél, illetve a végbél sebészeti beavatkozásai során - szintén károsodhat a nemzőképesség, amennyiben kialakul a retrográd ejakulációnak nevezett jelenség. A normál ejakuláció során az ondó ürítése a húgycsövön keresztül történik meg, miközben a húgyhólyag bejárata elzáródik. A retrográd ejakuláció során a húgyhólyag nyílása nem záródik be, az ondó így - ahelyett, hogy teljes mennyiségében a húgycsövön keresztül távozna - részben a húgyhólyagba kerülhet. A húgycsövön keresztül kijutó ondó mennyiségének csökkenése miatt ezekben az esetekben is felléphet meddőség, így a fent említett sebészeti beavatkozás előtt is érdemes átgondolni a hímivarsejtek lefagyasztásának szükségességét.

Források:

Lymphomás betegek spermiumvizsgálatának eredményei, Magyar Andrológia, 2014. 19. évf. 2. sz., p. 31-33.  

Reproduktív korban előforduló daganatok hatása a spermiogenezisre: heredaganatos és lymphomás betegek vizsgálata, Orvosi Hetilap, 155 (33). pp. 1306-1311. 

Male Fertility and Cancer Treatment, Oncolink, Last Reviewed: October 25, 2019 

Fertility Concerns and Preservation for Men, Approved by the Cancer.Net Editorial Board, 09/2019

A férfi meddőség endokrinológiai kivizsgálása

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.