Az utóbbi 30 évben a vastagbél- és végbélrákos megbetegedések száma 3-4,5-szeresére emelkedett, és a második leggyakoribb rosszindulatú megbetegedéssé vált. A betegség 40 év alatt nagyon ritka, az esetek 80%-a 50 év felett jelentkezik. Hazánkban szomorúak az arányok: körülbelül évi 7600 az új megbetegedés, és körülbelül 5000 fő hal meg ebben a ráktípusban. Holott a daganatos megbetegedések közül az egyik legjobban és legeredményesebben szűrhető betegségről van szó.
Onkológiai diagnosztikai hírek:
A magyar Oncompass Medicine a Fehér Ház partnere lett a rák ellenes harcban
Daganatot jelezhet-e a nyaki nyirokcsomók duzzanata?
Magyar résztvevője is lesz a mesterséges intelligencia hasznosításáról szóló washingtoni csúcstalálkozónak
Képalkotó vizsgálatok, amikre készülni kell. De hogyan?
Háttéranyag
A rákmegelőző állapotok
A vastagbél- és végbélrákok döntő többsége egy rákmegelőző állapotból - ún. polipból - alakul ki. Ez a folyamat több évig tarthat. Ha a betegséget ebben a stádiumban fedezik fel, akkor szinte 100%-os a gyógyulás esélye.
Miért ajánlott a PET/CT vizsgálat ennél a ráktípusnál?
A szűrés mindig a panaszmentes embert célozza meg. A PET/CT vizsgálat képes lehet már akár 3-4 mm-es elváltozás felismerésére is, amikor az illetőnek esetleg még semmilyen panasza nincs (több cm-es polipok sem okoznak még tüneteket). Tünetek vagy panaszok esetén már célzott, eszközös vizsgálatot kell végezni.
A leggyakrabban alkalmazott vizsgálat vastagbél- vagy végbélrák gyanújakor a kolonoszkópia (vastagbéltükrözés), melynek során átvizsgálható a teljes vastagbél, illetve a gyanús területekről szövettani minta is vehető. A mintavétel az esetlegesen észlelt polipok eltávolítását is jelenti egyúttal, amennyiben arra alkalmasak, így a későbbi rákkeletkezési kockázat csökkenthető. Amennyiben a szövettan rosszindulatú elváltozást igazol, akkor azt követően fontos a PET/CT elvégzése az esetlegesen kialakult áttétek felismerése céljából.
A rosszindulatú daganatok annál eredményesebben kezelhetők, minél korábbi fejlődési stádiumában kerülnek felismerésre.
Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a vastagbélrák kezelésére?
A rák diagnózisának felállítása után a beteg számára a kezelőorvos megtervezi a legmegfelelőbb terápiát, melyben legnagyobb szerepe általában a sebészeti beavatkozásnak van.
A műtét típusa nagymértékben függ a daganat nagyságától és elhelyezkedésétől. A műtét előtt onkológiai szempontból legpontosabb diagnózist a PET/CT vizsgálat adhatja. Ez azt jelenti, hogy a műtét előtt elvégzett PET/CT-vel behatárolható a daganat kiterjedése, és esetleg olyan kis elváltozások is felfedezhetők, amely a korábbi képalkotó vizsgálatok alkalmával nem kerültek felismerésre, és amelyek miatt a műtéti eljárás vagy a kezelési terv módosítása lehet indokolt. A szokványos sebészi megoldást a daganatot tartalmazó bélszakasz eltávolítása jelenti.
Sugárterápiát főleg a végbélrák kezelésében alkalmaznak. A kemoterápiás kezelés a rákos sejtek daganatellenes gyógyszerekkel történő elpusztítására irányul. Sebészeti beavatkozás után a terápia a betegség stádiumától függően sugárkezeléssel és kemoterápiával, is kiegészíthető.
Kiemelkedő fontosságú a PET/CT szerepe a kezelés befejezését követően, ugyanis ennek a módszernek a legnagyobb az érzékenysége a visszamaradt élő tumorszövet kimutatására, illetve a későbbiekben kialakuló áttétek korai felismerésére. Másrészről ez azt jelenti, hogy a PET/CT a kezelés után igazolhatja a daganatmentességet, azaz az egyéb módokon nem megítélhető elváltozásokról bizonyítani képes, hogy azok nem áttétek.
Ugyancsak egyedülálló a PET/CT abban a tekintetben, hogy képes megmutatni a kezelés hatékonyságát, azaz választ kap a kezelőorvos arra a kérdésre, hogy érdemes-e a megkezdett terápiát folytatni, avagy teljesen más eljárásra van szüksége a páciensnek. Természetesen ehhez szükség van egy a kezelés elkezdése előtt elvégzett PET/CT-vizsgálatra is.
További információk itt olvashatóak a PET/CT vizsgálat részleteiről.
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
