Beszélgetés dr. Nagy Emesével, az Év Onkológusával

Hol és az onkológia mely területén dolgozik?

A hatvani onkológiai gondozóban dolgozom. Mondhatom azt is, hogy a "végeken": ez ugyanis az utolsó olyan ellátó hely, ahol egy daganatos betegséggel szakorvos foglalkozik. Azokat fogadjuk, akiknél felismerésre került a rák: ők a megműtött betegek, azok, akiknél éppen zajlik az onkológiai kezelés, vagy akiknél mindez már véget ért. Ők akár teljesen tünetmentesek is lehetnek. A rák azonban egy krónikus betegség, ami bármikor kiújulhat, és ezekben az esetekben éppen nálunk kerülhet ismét felismerésre a daganat.

Milyen feladatokat lát el egy onkológiai gondozó?

A rákbetegség diagnosztizálását és kezelését követően a páciensek életük végéig visszajárnak hozzánk. Az onkológiai gondozóhelyekre azért van szükség, mert a beteg állandó és rendszeres felügyelete biztosítja számára azt a jövőt, hogy ha a rák kiújul, akkor időben, újra megkaphassa a megfelelő onkológiai kezelést. Az onkológiai gondozó egy járóbeteg-rendelés, ide tehát nem kell befeküdnie a betegnek. A hozzánk érkezők először egy kivizsgáláson esnek át, ami a betegek állapotfelmérésére szolgál, ezután pedig olyan intézménybe küldjük őket, ahol megkaphatják a kemoterápiát, a sugárkezelést vagy egyéb kezelési formákat.

Fontos hangsúlyozni, hogy a daganatos betegek ellátása egy team-munka: ez azt jelenti, hogy a beteg sorsáról nem egy ember hozza meg a döntést, hanem közösen dönt az onkológus, a sebész, a patológus és a sugárkezelést végző orvos. Ezek a bizottságok - teamek - a kórházak onkológiai osztályain találhatóak, ahol maguk a kezelések is történnek. A mi szerepünk az, hogy miután kivizsgáltuk a beteget, elküldjük egy ilyen bizottsághoz. A kezelés ezután mindig a bizottság döntése alapján folytatódik.

A kezelések közben miben tudnak segíteni a betegnek?

Ha például a kemoterápiás kezeléseket vesszük, az 2-3 nap kórházi befekvéssel és 2-3 hét otthonléttel jár. A beteg tehát sokat van otthon, és ha ilyenkor lép fel nála valami szövődmény vagy kellemetlen mellékhatás, akkor rossz helyzetbe kerülhet. A betegek ezért a kemoterápia alatt is bejárnak hozzánk. Mi ellenőrizzük a laboreredményeiket és az időszakos vizsgálatokat is elvégeztetjük. Segítünk a betegeknek a kezelés mellékhatásainak leküzdésében. A sugárkezeléseknél is ugyanígy zajlik minden, a betegek tehát az ellenőrzésünk mellett járnak vissza a kórházban zajló kezelésekre. Azt követően, hogy véget értek ezek a kezelések, a betegek végleg hozzánk kerülnek, és ezután mi ellenőrizzük rendszeresen az állapotukat.

Milyen vizsgálatokat végeztetnek el ilyenkor?

A kezelések befejezését követően protokollszerűen ellenőrizzük a betegeket, daganattól függően: időről időre megvizsgáltatjuk őket ultrahanggal, szívultrahanggal, röntgennel, mammográfiával (emlőröntgen-vizsgálattal), CT-vel, MRI-vel, PET/CT-vel, vagy amire esetleg még szükség van. Ezekből az eredményekből kiderül, hogy a betegek a megfelelő állapotban vannak-e. A legfontosabb a folyamatos ellenőrzés. Nem a betegnek kell kitalálnia, hogy hová menjen: mi irányítjuk őket a megfelelő vizsgálatokra.

Az onkológiai gondozók munkája egyenlő a betegek időszakos fókuszba állításával: az adott helyzet felmérését követően kiválasztható számukra a szükséges onkológiai ellátás. Én vagyok a legkevésbé az aktív kezelő, inkább az összehangoló.

Hálásak ezért a munkáért a betegek?

Nagyon. Hiszen mi megmondjuk nekik, hogy milyen helyzetben vannak, mit kell csinálniuk, milyen kezelésekre kell még vállalkozniuk, illetve milyen úton kell haladniuk. Végre valaki összehangolja az egész folyamatot, amit maguk a betegek nem látnak át. A betegnek hol ide, hol pedig oda kell mennie, így viszont világos a számukra, hogy mikor és hová, meg miért.

Úgy gondolom, hogy a munkámat azért díjazták most a betegek, mert van egy jó csapatom - két munkatársam, egy asszisztens és egy adminisztrátor - akik mindent elkövetnek, hogy a hatékony munka összes szükséges feltételét biztosítsák. Van továbbá egy olyan, kitűnő szakmai hátterem is - magasan képzett, szolgálatkész kollégák - akikhez bármikor fordulhatok tanácsért vagy konzíliumért, telefonon és azonnal. A betegutak tehát ki vannak taposva. Ők pedig díjazzák, hogy tájékoztatjuk és rátesszük őket erre az útra, később pedig ismét visszatérhetnek hozzánk. Van tehát számukra egy hely, ahol információt kapnak, és ahonnan el tudnak rugaszkodni.

Végeznek-e a gondozóban pszichológiai segítségnyújtást is?

Pszichológusunk sajnos nincs, olyan viszont létezik - ha szükséges - hogy a pszichiáter azonnal ellátja a beteget. A betegek - néha 24 órán át - a saját rossz gondolataikkal küszködnek, így akár súlyos depresszió is kialakulhat náluk. Ilyenkor lehet szükség sürgősen egy pszichiáterre vagy pszichológusra: mindez térítésmentesen érhető el a betegeinknek.

Van-e olyan kezelés, amiért a betegnek nem kell bemennie a kórházba, hanem helyben, Önök is el tudják végezni?

Igen. Az emlő- vagy a prosztatadaganatos betegek nyolcvan százaléka a műtét vagy a diagnózis utáni első 5-8 évben például hormonkezelést kap. Ezeket mi adjuk. Egy másik példa: több ráktípusnál is felléphet csontáttét. Az ilyenkor szükséges infúziós kezeléseket is a gondozóban kapják meg a betegek. Vannak továbbá szájon át szedhető kemoterápiás szerek is, amelyeket szintén mi adunk be a betegeknek. Az enyhébb kezeléseket tehát, amelyekhez nem szükséges kórházi befekvés, mi is meg tudjuk adni.

Minden rákbeteg eljut a gondozóba?

Nem. A betegjogi törvényre hivatkozva ma már nem kötelező a gondozóba bejelenteni a területileg illetékes daganatos beteget. Régebben ez automatikusan bejelentésre került, még akkor is, ha a kórkép az ország másik felében került is felfedezésre. Ma ez már nem kötelező, ezért mindig az adott kórház jóindulatán, illetve a személyes kapcsolatokon múlik, hogy értesülünk-e a hozzánk tartozó daganatos betegről vagy sem. Jelenleg a kezelést végző kórházak és a háziorvosok döntése, hogy beküldik-e hozzánk a betegeket. Nem biztos tehát, hogy mindenki eljut hozzánk, a hatvani betegek nagy része azonban tud a gondozó létéről. Beutaló nélkül is fogadhatjuk a betegeket, így bármikor és bárki bejöhet.

Mikor mondható egy daganatos betegre, hogy gyógyult?

Ma ezt már nem így mondjuk. Tíz-tizenöt éve még máshogy volt, hiszen azt mondtuk, hogy az ötéves túlélést követően meggyógyult a beteg. Ma viszont már tudjuk, hogy a rosszindulatú daganatok csaknem összes típusa elég "rafinált", és hosszú idő után is ki tud újulni. Akár úgy is mondhatjuk, hogy a rosszindulatú daganatok ki akarnak újulni, és áttétet akarnak adni. Emiatt szükséges, hogy a kezelés befejezését követően is rendszeresen ellenőrizzük a betegeket.

Meglepetés volt-e, hogy Ön lett az Év Onkológusa?

Teljes mértékben. A Magyar Rákellenes Liga hatvani alapszervezetének titkárnője szólt, én viszont nem is gondoltam rá, hogy idén engem szavaznak majd meg a betegek.

* * *

Kapcsolódó cikkünk: Betegjogi konferencia és az Év Onkológusának díjátadója a Nemzeti Rákellenes Napon