Bemutatjuk a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáját

Elérhetőségek...

Részletes adatok...

Szolgáltatások...

Orvosok...

Térkép...

Kiket lát el az intézmény?

A Radiológiai és Onkoterápiás Klinika egy úgynevezett Gemini klinika, vagyis van egy diagnosztikus radiológiai része, valamint egy onkológiai része. Az onkológián - az Egyetemhez integrálódva - gyakorlatilag az ország minden részéből érkező betegek ellátásában szerepet vállalunk. Van egy 24 ágyas fekvőbeteg osztályunk, egy 10 ágyas korszerű kúraszerű ellátó osztályunk, klinikai onkológiai ambulanciáink és onkológiai gondozónk is. A rendszer része egy külön limfödéma szakrendelés is.

Kiket nem látnak el?

Az Egyetem speciális helyzetben van, hiszen az egyetemi nagy egység része az összes klinika. Hematológiai betegeket mi nem látunk el, őket az I. és II. számú Belgyógyászati Klinikán kezelik. Nagyon kevés a szarkómás betegünk és viszonylag kevés a fej-nyak daganatos betegeink száma. Tüdőrákos betegeink nekünk is vannak, de nagyobb hányadukat a Tüdőklinikán kezelik. A centrum gyógyszeres terápiákat végez, az egyetemnek aktív sugárterápiás részlege nincs.

Sugárterápiára hova kerülnek a betegek?

Attól függ, hogy a beteg honnan érkezik - az ország minden sugárterápiás központjával jó kapcsolatban vagyunk. A budapesti betegek elsősorban az Országos Onkológiai Intézet, illetve az Uzsoki Utcai Kórház sugárterápiáját veszik igénybe, azonban akik vidékről jönnek, azok a lakhelyükhöz közel eső sugárterápiás centrumba mennek.

Mennyire tudják kihasználni az új, drága gyógyszereket?

Egyrészt folynak az osztályon klinikai gyógyszerkipróbálások, ami mindenképpen nagyon fontos, mert így a betegek hozzájuthatnak olyan gyógyszerekhez, amelyek már ígéretesek, várhatóan nemsokára a napi gyakorlatba is bekerülnek, de jelenleg még nincs esély ezeket OEP finanszírozással megkapni. A már törzskönyvezett célzott terápiás szereket is igyekszünk lehetőségeink szerint kihasználni, de mint mindenkit, bennünket is leszabályoz a tvk (teljesítmény volumen korlát). Viszonylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nem kell elküldenünk beteget amiatt, hogy nem tudunk célzott terápiás kezelést biztosítani.

Milyen diagnosztikai háttérrel dolgoznak?

Itt is az egyetemről kell beszélni: az egyetem két patológiai intézete nagyon komoly kutatási és rutin diagnosztikai munkát végez. Nagy szerencsém, hogy az onkoteamünk tagja Kulka professzorasszony, aki teljes szívvel-lélekkel dolgozik a daganatos betegek molekuláris patológiájában és rutindiagnosztikájában egyaránt. A patológusaink második véleményalkotást is végeznek: azoknál a bizonytalan eseteknél, amikor máshol nem tudnak egyértelmű véleményt formálni, ők is megvizsgálják a mintát.

A mi klinikánknak van egy CT részlege, egy ultrahang részlege, egy nukleáris medicina részlege, egy hagyományos röntgen részlege, az MR vizsgálatok egy része pedig a Neurológiai Klinikán elhelyezett MR laborban történik.

Az onkoteamek hogy működnek, kik döntenek egy-egy beteg kezeléséről?

Nálunk az onkoteam tradicionálisan jól működik: tagja a patológuson kívül a sebész kolléga, intervenciós radiológus, át szoktak jönni az érintett területek képviselői (például a nőgyógyász). Az osztályunkon van tüdőgyógyász szakorvos, ő is részt vesz az onkoteam munkájában, konzultálunk sugárterápiás szakorvossal is.

Mennyire tudják elkerülni a betegek várakoztatását?

Ha egy daganatnak ismerjük a biológiai viselkedését, ha tudjuk azt, hogy milyen prognózis várható, akkor ennek értelmében kell a kezeléseket végezni - nagy várakozási idők nincsenek a terápia megkezdéséig.

Az ambulancián pontos időpontra hívjuk be a betegeket, és igyekszünk ezt be is betartani. A különböző leletekre - a képalkotó vizsgálat, vagy a szövettan eredményére - valamennyit várni kell, ahogy más kórházakban is.

Hogyan alakították ki a környezetet?

A környezet alapvető dolog, nem csak a betegek, hanem a kezelőszemélyzet szempontjából is. Másfél évvel ezelőtt pályázati pénzből sikerült kialakítani a kúraszerű ellátó részlegünket, amire nagyon büszkék vagyunk. Ennek megtervezésében az egész csapat részt vett, és valóban beteg-, illetve kezelőszemélyzet-barát környezetet sikerült létrehozni. Minden tiszta, minden új, igyekeztünk színeket bevonni, nagy üvegfelületeket, fény van, kulturáltak a mellékhelyiségek. Az osztályon háromágyas szobáink vannak, a mellékhelyiségek felújítása megtörtént. Egy fürdőszobás külön egyágyas szobánk van, de tervezzük, hogy ütemezve több kórteremben is elhelyezünk fürdőszobás blokkokat.

A betegek lelki kezelése van külön szakember az intézetben?

Nálunk külön szakember erre nincsen, de együttműködünk az Egyetem Pszichiátriai Klinikájával, illetőleg más, pszicho-onkológiában jártas szakemberekkel is. Szeretném megemlíteni a nemrégiben lezajlott SOTE onkológiai műhelymunkát, amelynek megalapítója a mi klinikánk onkológiai részlege. Itt például olyan továbbképzés volt most az orvoskollégáknak, hogy a szexuális zavarokat hogyan kommunikáljuk a betegekkel, hogyan kérdezzünk rá, hogyan beszéljünk erről. Távlati terv az is, hogy a kezelőszemélyzet kiégési szindrómájával foglalkozzunk.

A végstádiumú betegek kezelését hol, illetve hogy oldják meg?

Szomorú, de az egyetemnek külön hospice részlege nincsen. Azt gondolom, hogy a betegek vezetése, végigkísérése ugyanolyan fontos, mint maga az aktív terápia, vagy akár a diagnózis felállítása. Jó a kapcsolatunk a László kórházzal, és különösen jó a kapcsolatunk a Magyar Hospice Alapítvánnyal, akiktől nagyon sok segítséget kapunk, és nagyon emberien állnak hozzá a betegekhez. Mivel mi aktív onkológiaként vagyunk nyilvántartva, nem adódik arra mód, hogy hosszabban tudjunk végstádiumú beteget fölvállalni. Érezzük és értjük a kérdés fontosságát, támogatjuk is, hogy minden beteg kapja meg azt az ellátást, ami az utolsó időben az igénye, és nagyon boldogok lennénk, ha az Egyetemnek saját hospice részlege lenne.

A kiegészítő, illetve alternatív szerekről, terápiákról mit szoktak mondani?

Természetes az igény az alternatív kezelési módokra, fontos beszélni róla. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen már megalakult a Komplementer Medicina Tanszék, ami mindenképpen azt mutatja, hogy nekünk orvosoknak, akik a hagyományos európai orvoslást tanultuk, nem szabad elzárkózniuk az alternatív módoktól.

Együttműködünk olyan akupunktúrás orvoskollégákkal, akik nagyon sokat segítenek például a fájdalomcsillapításában, a stresszoldásban, az izmok kilazításában, az ízületek funkciójának javításában, és olyan kineziológus is van, aki bizonyos mozgásformák kombinálásval a betegek életminőségében javulást hoz. Nagyon lényeges, hogy ki végzi ezeket a beavatkozásokat, milyenek az ismeretei, mennyire van gyakorlata - például nem szakértő által végzett nyirokmasszázzsal a nyirokutakban lévő daganatsejtek passzálása nagyon súlyos következményekkel járhat, de ha limfödéma szakember végzi, ő előzőleg meg fog arról győződni, hogy az adott helyen nincsen nyirokcsomó áttét.

A különféle szerekkel kapcsolatban arra mindig felhívom a figyelmet, hogy míg mi a törzskönyvezett gyógyszerek mögé oda tudjuk tenni a klinikai vizsgálat eredményét, el tudjuk mondani, hogy kik vettek részt benne, mik voltak a mellékhatások, az alternatív készítményeknél ugyanez ritkán mondható el.

A pácienseimet meg szoktam kérni, hogy nézzenek utána saját maguk például a nagy dózisú vitaminkezeléseknél, hogy az adott vitaminból mi a napi szükséglet, és a túlzott bevitel okozhat-e valamilyen betegséget. Az a tapasztalatom, hogy a saját munka értéke nagy: ha ő maga döbben rá, hogy nyolcszor-tízszer több vitamint vinne be a szervezetébe az ajánlottnál, sokkal nagyobb a meggyőző hatása, mintha én mondom el neki, hogy nem kellene ennyit vitamint szedni.

Bizonyos étrendkiegészítők használata ugyanakkor a megfelelő táplálkozás elsajátítása mellett is indokolt, hiszen az új táplálkozási piramis alsó mezőjében például már szerepel a kálcium és a D-vitamin pótlásának igénye. Néhány készítmény valóban a betegek életminőségének javítását szolgálja, de nagyon oda kell figyelni, mert például vannak olyan szerek is, amik nemhogy csillapítják, hanem épphogy fokozzák a kemoterápia okozta hányingert.