Már beteg volt, amikor megismertem az egyik ismerősöm által. Azt hittem, hogy direkt kopasz, mert be kell vallani, hogy 210 cm magas és 120 kg. Amikor beszélgettem vele, akkor mutatta meg személyigazolványát, hogy milyen szép, göndör haja volt a kemoterápia előtt.
Tallós Rita - Jóban lenni önmagammal
"Beteg voltam, meggyógyultam" - Az Élő Irodalom - Élő Könyv Műhely pályázata
Öltönyben érkeztem, és öltönyben is távoztam a kórházból
Kellett a betegség, hogy kinyíljak a világ felé
A mai napig vidám természetű vagyok
Megváltozott az értékrendem
Nem figyeltem magamra, soha többé nem tennék ilyet
Mégsem műtöttek meg
Őszintén a rákról - Szvorák Katalin
Gyermeket vállalni tumorral
Aki nem fogott kezet az ördöggel
A rák nálunk családi örökség
Szeretnék egy társat, aki hasonló egzisztenciális helyzetben van, mint én
Ha elveszik a nőiesség, de megmarad az élet
Tiszta és derűs lélek, betegség idején is
Nagyon meglepődtem, de nem akartam pofátlan lenni és megkérdezni, hogy mégis milyen daganata van. Azért is meglepődtem, mert egyáltalán nem sajnáltatta magát, nagyon erősen küzdött a betegsége ellen. Miután szakítottunk a barátommal, ő két nap után küldött SMS-t, hogy szeretne találkozni velem.
Amikor már elkezdünk randizgatni, kiderült, hogy Hodgkin-kórja van I. stádium.
Elmesélte a történetét:
17 évesen azt vette észre, hogy csomók vannak a nyakán és a hónalján. Anyukájával elmentek az orvoshoz, vérvétel, ultrahang, röntgen stb....kiderült, hogy Hodgkin-kórja van. Akkor nagyon elkeseredett volt. Kapott kemoterápiát (amitől kihullott a haja, hányt, láza volt), sőt sugárterápiát meg őssejt beültetést is kapott.
2 év múlva csináltak PET CT-t és negatív lett. Nagyon boldog volt. Persze folyamatosan kellett kontrollra járni.
Egy év múlva elment nyaralni a hegyekbe a barátaival. Amikor hazajöttek, akkor is volt egy vizsgálat és megállapították, hogy kiújult a Hodgkin-kór. Ezt már könnyebben viselte el, hiszen tudta, hogy mik fognak most következni: steril szoba, kemoterápia, sugár.
2009. szeptemberben feküdt be a kórházba (akkor még nem ismertem), 3 hetet a kórházban volt, 2 hetet meg otthon. A volt barátommal bementünk hozzá meglátogatni (a maszkot fel kellett vennünk). Nagyon jól érezte magát (a debreceni klínikán volt). Nagyon jó kis szobát kapott (persze fizetni kellett érte hetente 15.000 Ft-ot). Volt TV meg laptop-ja is. Szóval mindenkivel tudta tartani a kapcsolatot.
2010. február végén ismertem meg. Amikor összejöttünk, egy hétre rá befeküdt a kórházba 3 hétre, úgy hogy nem lehetett látogatni. Msn-en tudtunk csak érintkezni, mert a kemo miatt nem tudott beszélni. Alig vártam, hogy a suliból hazamenjek, hogy beszélhessek vele.
Azt mondta, hogyha nem tudná, hogy én kint várom őt, akkor tuti feladta volna. Ebben is időben volt megint egy őssejt terápia. Amikor kijött, egyből mentem hozzá. Száz napig nem lehetett ennie sajtot, mézet, piros gyümölcsöket (eper, ribizli stb... amiket nem lehet megpucolni).
Persze az udvarra is csak úgy tudott kimenni, ha a maszk és a kesztyű rajta volt. A szobájában meg nekem kellett felvenni a maszkot. És mennie kellett két hetente kontrollra.
Júniusban volt egy PET CT, és sikerült megint a kezelés. A kórnak nyoma sincs. Azóta is nagyon jól van, volt már 4 PET CT-je és mindegyik negatív lett. Igaz, augusztus óta megint összejött neki minden: két bölcsesség foga nőtt, csak nem fért el a szájába, ezért ki kellett húzni az egyiket, a másikat nem lehetett, mivel azt a fogát érte a sugárterápia, így lenyúzták róla a ínyt. November végén pedig volt egy vakbél műtétje. Persze tudom, ezek nem függnek össze. De én nagyon tisztelem, hogy nem adta fel. Hatalmas lelkiereje van. A szerencséje az, hogy a szülei nagyon jó anyagi háttérrel rendelkeznek.
Lassan 10 hónapja, hogy együtt vagyunk, és nagyon szeretjük egymást. Már nyaralni is voltunk együtt. De ha nem mondja az elején, hogy beteg, akkor nem veszem észre rajta. Azért írtam le a történetét, mert az ilyen betegeknél az is fontos, hogy ki van mellette (szülők barátok, párjuk).
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
