Mégsem műtöttek meg

"Az egyik nyár júliusának elején a szemem állandóan könnyezni kezdett, az orromból pedig véres váladék folyt. Volt, hogy egy nap elhasználtam 30-40 darab papír zsebkendőt. Persze rögtön orvoshoz fordultam. A ceglédi kórház fül-orr-gégészetén orrpolipra gyanakodtak, de a biztonság kedvéért szövetmintát vettek. Ebből kiderült, hogy nem orrpolipról, hanem az arcüreg rosszindulatú daganatáról van szó.

Az Országos Onkológiai Intézetben végzett CT-vizsgálat az orrüregem jobb felében egy 3,5-5,5 centiméter átmérőjű tumort igazolt. A főorvos úr azt mondta, ne kezdjük mindjárt a műtéttel. Próbáljuk meg először a kemoterápiás és sugárterápiás kezelést együttesen, és egyidejűleg az Avemar szedését is javasolta. (…)

Augusztus közepétől - két hónapon át, hétfőtől péntekig - napi 5 perces sugárkezeléseim voltak, majd következett a kemoterápia. Hét palacknyi infúziót kaptam négy alkalomra elosztva. (…) Naponta vonattal jártam be az Országos Onkológiai Intézetbe. Mivel olyan rossz volt látni a többi súlyos állapotban lévő beteget, délután négy órakor - a kezelésem befejezésekor - bármilyen rosszul is éreztem magam, hazamentem. A családommal - feleségem és két gyermekem van - könnyebben viseltem a szenvedést. A feleségem tartotta bennem a lelket. Nagyon sokat köszönhetek neki. Ha nem biztat, nem áll mellettem, talán nem éltem volna túl ezt a sok szenvedést.

Egyszóval, a kemoterápia nagyon megviselte a szervezetemet. Délután négykor fejezték be a kezelést, és éjfél felé kezdődött a hányinger. Kihullott a hajam is, de szerencsére már visszanőtt, az arcszőrzetemmel együtt. A kemoterápia hatására nem éreztem semmiféle ízt körülbelül fél évig. A szaglásom is csak nemrég jött vissza. A sugárkezelést két oldalról, illetve hátulról kaptam. A kezelés során hátul megégették a fejemet és a nyelvemet. Mint már említettem, a rákdiagnózis után hat hónapig folyamatosan véres, rögös váladék jött ki az orromból. Viszont a kéthónapos sugár- és kemoterápiás kezelés (…) hatására lassan megszűnt az orrdugulásom, és egyre jobban éreztem magam.

A sugárkezelés közben megégett a nyelvem, így a levest csak szívószállal tudtam megenni. A szájpadlásom, a nyálkahártyám is nagyon fájt. (…) Éjszaka a hányás következtében szinte minden kijött belőlem. (…) Aztán következett a műtét: befeküdtem az onkológiai intézetbe, és felkészítettek a 10 órás műtétre. Mivel a homloküregből indult ki a daganat, azt mondta a főorvos úr, hogy meg kell nyitni a koponyát is, és az arcomat is vágni kell. Ezért az Országos Idegsebészeti Intézetből kértek fel egy szakfőorvost, műtéti konziliáriusnak. Reggel 9 órakor betoltak a műtőbe, elaltattak, azután nem tudom, mi történt velem.

Másnap reggel a feleségem mesélte el, hogy ő kinn izgult a műtő előtt, hogy vajon mi lesz velem, és akkor úgy fél tizenegy magasságában kijött a főorvos úr, és mondta, hogy van egy nagyon-nagyon jó híre: "nem találják a daganatot". Megvárják a szövettani eredményt, és ha mégis szükség lesz még egy kisebb műtétre, akkor azt már a garaton keresztül is el tudják majd végezni. Így levettek a műtőasztalról, és visszatoltak a szobába. Minderről én semmit sem tudtam, mivel másnap reggelig aludtam.

Mikor a szobámban ébredtem, nagyon elcsodálkoztam, mivel úgy volt, hogy körülbelül három-négy napig altatnak, és megfigyelnek az Intenzív Osztályon. Megtapogattam az arcomat, és nem éreztem semmit. Megnéztem a tükörben az arcom, nem volt rajta vágás. Akkor mondta a szobatársam, hogy nem volt műtét. Majd bejött a főorvos úr, és mondta, hogy ha nem fog vérezni az orrom, mehetek haza. Mondhatom, testileg és lelkileg is nagyon jól éreztem magam, és így van ez a mai napig. Elmúlt a betegségérzetem.

A leleteim szerint a tumorra jellemző lágyrész 5,5 centiméterről 1,0-1,8 centiméterre ment vissza. Kóros nyirokcsomót nem mutattak ki. Kitűnő a vérképem, egyszóval jól vagyok.

96 kiló voltam a betegségem előtt. Ez követően - a sugár- és kemoterápia alatt - lefogytam 59 kilóra. A gyógyulási folyamat során, amikor már tudtam rendesen enni, fokozatosan visszahíztam, de nem teljes mértékben: most 82 kiló vagyok. Ezt a súlyomat szeretném tartani, mert így érzem jól magam.

Már újra dolgozom a megszokott, váltásos munkaidő-beosztásomban. Ez nagyon kedvező a számomra, mert így többet lehetek otthon a családdal. Igyekszem minél többet mozogni, szobabiciklizek, járok focizni és kerékpározni a 13 éves fiammal. Egyszóval minden a régi! A sok megpróbáltatás, fájdalom és halálfélelem után, most tudom csak igazán értékelni az egészséget."

(X)

* * *