Megváltozott az értékrendem

- A GIST tumor ritka betegség. Mi is ez pontosan?
- Az orvosok szerint ez a tumorfajta nagyon ritka, mert jellemzően a gyomorban és a vastagbélben szokott megjelenni. A GIST tumor a nyelőcsőtől a végbélig bárhol megjelenhet; nálam a vékonybélben jelent meg.

- Ön milyen tüneteket észlelt?
- Így utólag visszatekintve voltak a betegségemnek bizonyos figyelmeztető jelei. Például hasmenés, testsúlynövekedés, és állandóan éhes és fáradt voltam, illetve a testsúlyom is 85 kilóról 96 kilóra növekedett. Azonban a közvetlen tünet a munkahelyemen jelentkezett, erős hasi görcseim voltak. A műtét előtt két-három héttel már előfordult, hogy reggel étkezéskor szintén hasi görcseim voltak, de akkor hamar elmúltak. Valószínűleg ez már a daganat előjele lehetett. A szakrendelőben elvégzett ultrahangvizsgálat során azonnal megállapították, hogy van a vékonybelem környékén valami oda nem illő, de mivel nem tudták, mi az, a háziorvosom véleménye szerint veszélyes lett volna húzni az időt, ezért még aznap este bementem a kórházba.

- Mi történt a kórházban?
- Ott is végeztek CT- és ultrahangvizsgálatot, de még akkor is bizonytalanok voltak az orvosok. Mindez hétfőn történt. Aztán hirtelen felgyorsultak az események. Ugyan csütörtök reggelre írtak ki műtétre, de szerda délutánra már súlyos állapotba kerültem. Borzalmas fájdalmaim voltak, alig voltam magamnál, a legerősebb fájdalomcsillapítók sem hatottak. Az orvosok így az azonnali műtét mellett döntöttek. Eltávolították a vékonybélen lévő daganatot, a hasizom alatti zsírszövetet, továbbá 10 centit a vékonybelemből. A műtét során nagyon sok vért vesztettem: két és fél liter vért szívtak ki a hasüregemből.

- A műtét után, gondolom, következett a kemoterápia, esetleg a sugárkezelés.
- Szerencsére nem. Utókezelésként sem kemoterápiát, sem sugárterápiát nem tartottak szükségesnek az orvosok. A szövettani vizsgálat viszonylag sokáig, két és fél hónapig elhúzódott, mivel az eredményt továbbküldték az Országos Onkológiai Intézetbe. Enélkül ugyanis nem kaphattam volna meg azt a gyógyszert, ami erre a betegségre kell. Az Országos Onkológiai Intézetben egyértelműen megállapították, hogy tápcsatornatumorom volt. (…)

Hála Istennek, a műtét után nem újult ki sehol a tumor. Először kéthavonta csináltak CT-vizsgálatot, egy év elteltével pedig negyedévente. Néha találnak 1-1 nyirokcsomót a kismedencében, többnyire a máj környékén. Összesen egy nyirokcsomó volt, ami az egy centit meghaladta, de szerencsére nem nőtt tovább. A többi pedig, amelyek akár egy gyulladás vagy egyéb ok miatt is kialakulhattak, jelentéktelen méretűek maradtak. Igazából ilyen nyirokcsomók minden emberben megtalálhatók, csak az egészséges embereket általában nem tükrözik ilyen sűrűn, így nem is tudnak róla. (…)

- Az ön szervezete fiatal. Tapasztalt valami jelentős és tartós változást a műtét után?
Az immunrendszerem kissé gyengébb. Télen influenzás is voltam és fáradékonyabb vagyok, mint a műtét előtt. Ez azonban általános probléma a műtött embereknél, illetve azoknál, akik ezt a rákgyógyszert szedik. A betegségem óta azonban sokkal jobban odafigyelek a szervezetem jelzéseire. Ha van valami problémám, hamarabb megyek orvoshoz, de hipochonderré azért nem váltam.

Egyik kollégámmal nyaranta uszodába járunk. Télen, az influenzás időben viszont nem szívesen megyek úszni: többet ér, ha nem kapom el a betegségeket. Korábban íjászattal is foglalkoztam és kerékpároztam. Sajnos ez jelenleg nehezen lenne megoldható, mivel a negyedik emeleten lakunk, és problémás lenne a bicikli tárolása, illetve föl-le vitele. Azonban továbbra is járok az énekkari próbákra és fellépésekre, tehát az életminőségem nem változott, sőt bizonyos értelemben jobb lett! Ugyanis egészségesebben élek, sőt sokkal nyugodtabb vagyok, mint korábban.

És ami nagyon fontos: megváltozott az értékrendem. Otthon például magam főzök. Vörös húst nem fogyasztok, inkább csirkét, halat, pulykát, nyulat és persze sok zöldséget. Teljes kiőrlésű lisztből sütök kenyeret. Alkohol, dohányzás szóba sem jöhet! Cukor nincs a lakásban, mézet használunk. Néha azért egy kicsit kirúgunk a hámból, és a feleségemmel eszünk egy kis sütit vagy csokit.

Egyébként egy éve élek együtt a feleségemmel, és nem hiszem, hogy ember jobban támogathat valakit, mint ő engem a betegségemben. Ez nagyban hozzájárult a gyógyulásomhoz. Aztán nem is beszélve arról, hogy nemrég született meg a kisbabánk, nagyon nagy öröm ez nekünk. Persze, már most tervezzük a kistestvért.

* * *