Sárgaság esetén a saját felelősségünk, hogy elmegyünk-e az orvoshoz, ennél enyhébb panaszoknál viszont a háziorvosok is sokat tehetnek azért, hogy időben felismerésre kerüljenek a májrákos esetek. Dr. Schaff Zsuzsa patológus, a Semmelweis Egyetem II. számú Patológiai Intézetének igazgatóhelyettese szerint feltétlenül javasolt a hasi ultrahang-vizsgálat azoknak, akiknél már előfordult bármilyen, a májat érintő betegség, ha pedig már kialakult a májzsugor korai formája, akkor többek között rendszeres, félévente ismételt ultrahanggal kell nyomonkövetni a beteget.
A fenti videóra kattintva a beszélgetés szerkesztett változatát nézhetik meg, alább pedig a teljes interjú első részének szövege olvasható
* * *
Daganatok.hu: Mi tekinthető a májrák legfontosabb kockázati tényezőinek Magyarországon?
Dr. Schaff Zsuzsa: A májráknak két alapvető formája ismert, az elsődleges és az áttétes májrák. Az elsődleges forma tovább oszható az epeutakból, illetve magukból a májsejtekből kialakuló daganatokra. A májrák az esetek 70-80%-ában májzsugor, orvosi szóval a cirrózis talaján alakul ki. Magyarországon körülbelül 6000 körüli az évenként újonnan felismert májzsugoros betegek száma, aminek alapján 800-1000 új májrákos beteg előfordulásával számolhatunk évente.
A májrák egyik legfontosabb kóroki tényezője a hepatitis B vírusfertőzés, ami igen gyakori Afrikában, Kínában, illetve több távol-keleti országban. Európában és az USA-ban viszont jóval ritkábban fordul elő. A hepatitis C vírus szintén okozhat májrákot, de ezen vírussal való fertőződés ritkább, mint a B típusú fertőzésé.
Világszerte körülbelül 400 millió, a hepatitis B vírussal krónikusan fertőződött beteg van. A hepatitis C vírus esetében viszont csak 170-180 millió fertőzésről beszélhetünk. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ez sem egy elhanyagolható szám. Magyarországon például 40-50 000 olyan beteg ismert, akik krónikusan fertőzöttek a hepatitis C vírussal. Náluk szintén fennáll a májrák kialakulásának valószínűsége, még ha ez sokkal lassabban is megy végbe, mint a B vírussal való fertőződés esetében.
A következő, igen lényeges kockázati tényező az alkohol évekig tartó, nagy mennyiségű fogyasztása. A krónikus alkoholos májbetegség és a hepatitis C vírussal való fertőződés együtthatva jelentősen növeli a májrák kialakulásának kockázatát.
Javasolt-e a hepatitis B elleni védőoltás beadása azoknak a felnőtteknek, akik nem kapták meg kötelező védőoltásként?
A B vírus elleni védőoltás beadása mindenképp javasolt, illetve kötelező is az egészségügyben dolgozók számára. A vírus vér vagy váladék útján terjed, így aki rendszeresen érintkezik betegekkel, az akár egy sérülés útján is könnyen megfertőződhet. A saját véleményem egyébként az, hogy a teljes magyar lakosságot érdemes lenne beoltani a B vírus ellen (a hepatitis B elleni oltás Magyarországon 1999 óta kötelező, a 14 éves korosztályt azóta minden évben beoltják - a szerk.)
A B vírus elleni, lakosság-szintű vakcináció rákmegelőző szerepét többek között egy nagyszabású afrikai vizsgálatban igazolták. A vakcinációs program bevezetését követően először megállt, majd lényegesen csökkenni kezdett a májrákos esetek száma. A magyar lakosság jelenleginél szélesebb körű beoltottságával ez alapján itthon is csökkenthető lenne a májrák előfordulási gyakorisága.
Meg kell még említeni, hogy az oltás által biztosított védettség nem tart örökké: a vírussal szembeni védekezőképesség idővel csökkenhet. Emiatt érdemes lehet ellenőriztetni az ellenanyagszintünket, és ha ez nem elég magas, akkor emlékeztető oltást kérni.
A hepatitis B-vel szemben a C vírus ellen egyelőre nem létezik védőoltás. Mikor válhat elérhetővé a C vírus elleni vakcina?
A hepatitis C vírust körülbelül húsz éve sikerült először önálló vírusként is elkülöníteni. A védőoltás kifejlesztésére irányuló kutatások azóta is folyamatosan zajlanak.
Az oltással kapcsolatos probléma hasonló ahhoz, amiért az influenzavírusok különféle törzsei ellen sem sikerült még egy univerzális vakcinát kifejleszteni. A C vírussal fertőzött ember szervezetében ugyanis nemcsak egyféle vírus, hanem annak többféle, mutáns változata is jelen lehet egyidejűleg. Az eddig tesztelt vakcinákkal egyelőre nem sikerült olyan ellenanyagválaszt kiváltani, amely a vírus mutációi ellen is megfelelő védettséget biztosított volna. A B vírus genetikailag kevésbé változékony, így ez ellen könnyebben kifejleszthető volt a védőoltás.
Elég nehéz tehát megjósolni, hogy mikorra válhat elérhetővé a C vírus elleni védőoltás. A kitartó, széleskörü kutatások alapján viszont reméljük, hogy az egyik vakcina előbb-utóbb sikeres lesz.
Milyen lehetőségeink vannak a már meglévő hepatitis fertőzések kezelésére?
Az utóbbi években nagy fejlődést tapasztalhattunk a direkt, közvetlenül ható vírusellenes szerek fejlesztésének területén. Ezen gyógyszerek egyik típusa már hazánkban is elérhető. Mindez új távlatokat nyit a hepatitis vírusfertőzések kezelésében a "hagyományos" interferon kezelés mellett. Az időben adott gyógyszeres kezelés a májrák megelőzése szempontjából is fontos, hiszen a vírus "kiűzésével" a krónikus májbetegség is gyógyul, legalábbis javul.
Mi a háziorvosok szerepe a májrák, illetve a májzsugor kialakulásának megelőzésében?
Először is el kell különíteni a tüneteket mutató és a még tünetmentes betegeket. Akikben már a máj betegségének valamely tünete is jelen van - például a bőr vagy a szem sárgasága - akkor elsősorban mindenkinek a saját felelőssége, hogy háziorvosához forduljon. A sárgaság egy elég egyértelmű, májbetegségre utaló jel, így a háziorvos ezek alapján rögtön hepatológus vagy infektológus szakemberhez irányíthatja a beteget.
Ilyen esetekben vérvétellel folytatódik a kivizsgálás. Májenzim-, illetve vírus-szerológiai vizsgálatokat végeznek a fertőzés igazolására. Ezek azért rendkívül fontosak, mert a kapott laboreredmények jelzik, ha a májsejtek károsodtak. Az egyik fontos enzimtípusba az úgynevezett amino-transzferázok tartoznak. Ezek vérszintje többféle májkárosodás során megemelkedik, és ez laboratóriumilag kimutatható. A szubjektíven érzékelhető panaszok között olyan általános tünetek szerepelhetnek, mint a fáradékonyság vagy az általános rossz közérzet. Ezekben az esetekben - a rutin vérvizsgálatokon kívül - a májműködést érintő speciális laborvizsgálatokat is el kell végezni.
A háziorvosi vizsgálat során annak megállapítására is szükség lehet, hogy az illető a májbetegségek szempontjából a veszélyeztetett populációba tartozik-e. Erre a beteg gondos kikérdezésével lehet fényt deríteni. A májzsugor és a májrák szempontjából többek között azok veszélyeztetettebbek, akik alkoholisták, kórosan elhízottak, cukorbetegségben szenvednek, az egészségügyben dolgoznak, vagy gyakran utaznak távol-keleti országokba.
A háziorvosnak a májbetegség bármilyen gyanúja esetén kérnie kell a májfunkciós vizsgálatokat. Ha a laboreredmények emelkedett májenzim-szinteket mutatnak, akkor hepatológiai szakrendelésre kell utalni a beteget. Itt szerológiai vizsgálatokkal tisztázhatják a hepatitis vírusfertőzés fennállását, vagy kizárhatják azt.
Mekkora szerepe van a májrák megelőzésében a hasi ultrahangvizsgálatnak? Érdemes-e erre a vizsgálatra saját elhatározásból is bejelentkeznünk?
Az egészséges népesség körében - szűrővizsgálati jelleggel - nincs szükség rendszeres ultrahangos vizsgálatra. Akinél azonban már előfordult bármilyen, a májat érintő betegség, annak javasolt lehet az ultrahang.
Ha még nem alakult ki májrák, a májban azonban már lezajlott valamilyen gyulladásos, hegesedéses folyamat, akkor többnyire az olvasható a leleten, hogy diffúz májeltérés van jelen. Ezután hepatológus vagy gasztroenterológus szakember állapíthatja meg, hogy kialakult-e a májzsugor korai formája. A továbbiakban feltétlenül nyomon kell követni azokat, akiknél ez már fennáll. Ennek része a rendszeres ultrahang-vizsgálat, amelyet a májzsugor stádiumának függvényében félévente vagy évente ajánlott megismételni.
Ismert, hogy a májzsugor kialakulása során apróbb-nagyobb göbök jelentkeznek a májban. Ha az ultrahangos orvos azt észleli, hogy az egyik ilyen göb nagyobb méretű, mint a többi, akkor egy későbbi időpontban - például három hónap múlva - újabb ellenőrző vizsgálatot végez. Ha ez a göb bármilyen mértékben növekedett, akkor újabb lehetőségek adódnak annak megállapítására, hogy májrákról van-e szó, vagy sem.
Melyek ezek a vizsgálatok?
Az egyik egy laborvizsgálat, amelynek során az úgynevezett alfa-fetoprotein, rövidítve az AFP fehérje vérben mérhető szintjét határozzák meg. A máj rákossá vált sejtjei termelhetik ezt a fehérjét, de mivel ez csak az esetek mintegy 60%-ára igaz, az AFP-mérés nem alkalmazható szűrővizsgálatként. Dinamikus képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet, amelynek során a gyanús góc viselkedése követhető figyelemmel.
A képalkotó vizsgálatokkal megállapítható például, hogy milyen a májrák-gyanús góc véráramlása és mennyire dúsan erezett ez a góc. A májrákra ugyanis jellemző, hogy a daganat gyors ütemben alakítja ki azt az érhálózatot, amely képes biztosítani a tumor fokozott vérellátását. A góc erezettségének meghatározása és a vérátáramlás mérése speciális ulrtahang, CT vagy MR-vizsgálatokkal végezhető el. Ezek alapján már jó eséllyel lehet következtetni a májrák jelenlétére, vagy annak kizárására.
Ha az eredmények nagyon egyértelműek és "összecsengenek", akkor nincs is szükség tűvel történő szövetmintavételre a májrák diagnózisának felállításához. Ha viszont a különböző vizsgálatok nem egybehangzóak, vagy nem megfelelő képalkotó berendezésekkel végezték a vizsgálatokat, akkor célszerű ultrahang-vezérelt tűbiopsziát végezni és szövetmintát venni a májból. Ez utóbbiból a patológus állapítja meg a májrák esetleges fennállását és annak típusát.
* * *
Mi következik akkor, ha a májzsugor miatt végzett ultrahang-vizsgálat során májrákra utaló jelet talál a hepatológus szakorvos? Mi a különbség a májrák és a többi daganattípus között a célzott daganatterápiás kezelések elérhetősége szempontjából? Érdemes-e a génmutációkat azonosító molekuláris diagnosztikai vizsgálatot végeztetnie egy előrehaladott májrákban szenvedő betegnek? Ha ezekre a kérdésekre is szeretne kimerítő válaszokat kapni, olvassa el interjúnk második részét!
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
