Örökölhető-e, fertőz-e a rák? - a betegség genetikai háttere

Tartalom

• Örökölhető-e a rák?
• Melyek az örökletes ráktípusok?
• Fertőző-e a rák?
• A humán papilloma vírus és a rák
• A Hepatitis-C és a rák
• Családi rákhajlam

"Amikor megkaptam ezt a felkérést a mai előadásra, nagyon boldog voltam. Szívesen járok betegek közé, mert biztos, hogy sokkal könnyebb megbirkózniuk egy ilyen betegséggel, ha tudják, hogy pontosan miről is van szó. De amikor megláttam az előadás pontos címét, elszörnyülködtem, hiszen nekünk a szakmában ezek a kérdések így fel sem merülnek igazán. És aztán amikor átgondoltam, hogy erre milyen értelmes választ lehet adni, akkor döbbentem rá, hogy releváns, igenis releváns a kérdés. De két részre kell választanunk. Az egyik, hogy örökölhető-e a daganatos betegség, a másik, hogy fertőz-e a daganatos betegség, vagy a daganatos beteg. A két kérdés nem átfedő, úgyhogy az előadást majdnem szigorúan két részre kell választanunk.

Örökölhető-e a rák?

Az első kérdésre, hogy örökölhető-e a rák, az egyszerű válasz az, hogy igen. De minden egyszerű válasz mögött egy igen bonyolult történet áll. Mert ha erre azt válaszoljuk, hogy igen, akkor pontosan el kell magyaráznunk, hogy hogyan, mi az esélye, és hogyan lehet ezt megelőzni. Az utóbbi pár kérdés nagyon bonyolult. Sajnos vissza kell mennünk a genetikára. A kromoszómákból mindenki két sorozatot kap. Egy anyait és egy apait. Az embernek tehát 23 pár kromoszómája van, összesen 46. 23 apai és 23 anyai. Az örökletes rákot okozó gének vagy az apai, vagy az anyai ágon örökölhetők.

A daganatos gének olyan különleges gének, melyeknek a hibája az első pillanatban nem manifesztálódik, nem valósul meg. Nagyon sok ilyen génhiba évszázadokon, évezredeken át lappanghat az emberekben azért, mert minden génből anyai és apai példánnyal is rendelkezünk, és ha az egyik hibás, a másik korrigálni tudja annak a hibáját. A probléma akkor áll elő, amikor vagy mindkét szülő felől örököl valaki egy-egy hibás gént, vagy pedig örökletesen van egy részlegesen hibás gén a családban, és ugyanaz a gén a betegben egy újabb szomatikus, tehát szerzett hibát (mutációt) szenved el, és ekkor már nincs kompenzációs lehetőség. Ez a logikai alapja a daganatos betegségek örökölhetőségének.

De hogy az örökletes daganatok mekkora hányadát képezik az összes emberi daganatnak? Mi azt szoktuk mondani, hogy 5-10%-át. Tehát minden huszadik, maximum tizedik daganatos betegség esetében lehet kimutatni örökletes tényezőket.

Melyek azok az örökletes ráktípusok, amelyek igazán fontosak lehetnek?

Nyilván azok, amelyek nagy gyakorisággal fordulnak elő. Ebből a szempontból óriási jelentősége van az örökletes emlőráknak. Legalább két olyan gént ismerünk, amely befolyásolja az emlőrák kialakulását. Ezek az emlőrákok jellemzően fiatalabb korban jelentkeznek. (Ez jellemző egyébként szinte mindegyik örökletes daganatos betegségre.) Az örökletes emlőrákot két gén okoza (BRCA 1. és 2.). A két gén funkciója nagyon fontos: az általuk kódolt fehérjék azzal foglalkoznak, hogy a genetikai állományban létrejövő esetleges hibákat kijavítsák. Ha ez a két gén nem jól működik, ezek a hibák felhalmozódhatnak, és ez elősegíti az emlőrák kialakulását. De azt is tudnunk kell, hogy azokban a családokban, ahol ennek a BRCA 1. és 2. génnek a hibája előfordul, nem csak a nők érintettek, hanem a férfiak is. Férfiak esetében is kialakulhat emlőrák emiatt. Sőt a férfiak hasnyálmirigyrákjának kialakulását is elősegíti. Tehát nem csak emlőrákot, hanem petefészek- és hasnyálmirigyrákot, sőt férfi emlőrákot is okozhat. A gyakorisága kb. 5-10% lehet az ilyen típusú daganatoknak.

Régóta tudjuk, hogy a bőr festékes daganatainak kb. 10%-át örökletesen szerzi az ember. Az ezt okozó gént is megismertük már. Ez is egy ún. daganatgátló gén, a P16-os gén. És érdekes módon nem csak a festékes daganatot, hanem a hasnyálmirigy daganatot, ill. a prosztatarákot is elősegít a hibája.

A veserákok egy része, egy kis százaléka egy különleges szövettani altípust jelent, amit úgy nevezünk, hogy papilláris veserák. Ez a típus az összes veserák 10%-a , és ezeknek a daganatoknak kb. 10%-a örökletes, amely egy onkogénnek - egy rákot okozó génnek - a genetikai hibájából ered. Kiderült mára már, hogy a prosztatarákok esetében is van családi halmozottság, és amikor elkezdték vizsgálni, hogy ez milyen gén hibájából eredhet, azonosítottak legalább egy olyan gént, amelyik az ún. családi halmozottságú prosztatarák kialakulásához vezethet.

Én külön szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagyon sokat beszélünk az örökletes emlőrákokról. Legalább ennyit kellene beszélnünk az örökletes vastagbélrákokról. Azért, mert a vastagbélrák nagyon gyakori, mindkét nemet egyformán érinti. És ezek esetében durván minden tizedik vastagbélrák esetében ki lehet mutatni a családi örökletességet.
Mindezért nem egy gén felelős, hanem nagyon sokféle gén. Van közöttük olyan, amelynek ugyanaz a funkciója, mint az örökletes emlőrák esetében a BRCA géneknek. Tehát a DNS állományban keletkező hibákat kijavító ún. enzimrendszernek örökletes hibájáról van szó. Ez az örökölhető, nem polipózissal járó vastagbélrákok esetében fordul elő. De létezik örökölhető polipózissal járó vastagbélrák, és még több más ritkább formája a vastagbélrákoknak. Így együttesen ez a 4 féle genetikai hibalehetőség durván a vastagbélrákok 10%-át határozza meg. Úgyhogy egy nagyon nagy jelentőségű génhibáról van szó.

Szerencsére az örökletes daganatok nagy része ritka, maga a daganatféleség is ritka daganat. Viszont nagyon fontos tudni róla, mert akik ilyen génhibákat hordoznak, azokat nagyon speciális módon kell nyomon követni, szinte gyermekkoruktól kezdve.
Az öröklődő daganatok jelentős része idegrendszeri és bőrön manifesztálódó betegség. Ilyen például a neuro-fibromatózis, melynek első jele nem is daganat, hanem barnás foltok megjelenése a bőrön. Például ennek sincs Magyarországon a szűrése megoldva, hiszen senki nem ért ehhez a génhez. Olyan ritka betegségről van szó, olyan ritka genetikai hibáról, aminek Magyarországon egy szakemberéről tudok.

Aztán itt van pl. a Von Hippel-Lindau szindróma, amelyről éppen holnap lesz egy konferencia a Semmelweis Egyetemen. Ez egy nagyon ritka örökletes génhiba. Egy olyan génnek a hibája, amely azért felelős, hogy a hypoxiára - az oxigénhiányra - a szöveteink korrektül tudjanak válaszolni. Ezekben a génhibákban szenvedő egyénekben érfejlődési rendellenességek és bizonyos érdaganatok ill. a veserákok előfordulása gyakori. Maga a szindróma nagyon ritka, Magyarországon egy évben tíz-húsz ilyen beteg fordul orvoshoz.

Visszatérve az eredeti kérdésükre, hogy milyen gyakori az örökölhető rák, összefoglalóan azt lehet mondani, hogy egy adott daganattípusban nem több, mint 5%. Tehát minden tizedik, maximum huszadik daganat lesz örökletes. De ez a vastagbélrákok esetében minden tizedik daganatot jelent. Itt óriási jelentősége van a családi anamnéziseknek, tehát a háziorvos vagy az onkológus által elvégzett családfa kutatásnak, ahol a szülők és a második generáció pontos egészségi állapotának feltérképezése értékes adatokat szolgáltathat. Hiszen ezek a daganatok nem az első generációban jelennek meg. Ezek valahol a családi, vagy apai vonalon már előfordultak korábban is, tehát nem túl nehéz azoknak a betegeknek a körét kiválasztani pontos családi anamnézis felvételével, akik esetében felmerülhet az esély arra, hogy valaki hajlamos lehet emlőrákra, vagy vastagbélrákra, vagy más különlegesebb daganatra. Sajnos a genetikai teszteket az OEP nem finanszírozza, tehát azok az intézmények, amelyek ilyen örökletes daganatok vizsgálatával, illetve ilyen daganatos betegek szűrésével foglalkoznak, nagyon szerencsétlen helyzetben vannak, hiszen ezt valahonnan máshonnan kell finanszírozni. Ezért aztán általában olyan laboratóriumok ezek, amelyek valamilyen módon kapcsolatban állnak ezen gének kutatásával. Ezen biztosan javítani kell, hiszen máshogyan nem lehet ezeket a betegeket kiszűrni, és ráadásul nem lehet akkor kiszűrni, amikor még nem betegek.

Vannak meghatározott gének, melyek elősegítik a rák kialakulását, de általában a környezeti, vagy kémiai tényezők, táplálkozási szokások hozzájárulnak kialakulásukhoz. Ezek a gének, amikről itt ma beszéltünk, ezek megteremtik a talaját a daganatok kialakulásának. Ezért azt lehet mondani, hogy Magyarországon különösen célszerű volna ezen gének vizsgálatának a megszervezése. Csak a nagy egyetemi centrumok jöhetnek ebből a szempontból szóba, olyan szintű felkészültséget igényelnek. Például az emlőrák gén (BRCA) egy hatalmas gén, ezért aztán nagyon hosszantartó vizsgálatot igényel. Ráadásul a genetikai hiba (mutáció) ezekben a nagy génekben nem egy ponton következhet be, ezért nem egyszerű a genetikai vizsgálat: gyakorlatilag az egész gént végig kell vizsgálni, hogy valahol kimutatható-e benne az adott genetikai hiba. Tehát ez egy hosszadalmas, drága vizsgálat. Ezért nagyon fontos lenne kiszűrni azokat a betegeket, akiknek az esetében viszont indokolt és fontos ezt a gént szisztematikusan megvizsgálni. Nem csak a betegség kialakulásának megelőzése miatt, hanem az esetleges utódainak védelmében is. Tehát az első lépés mindenképpen egy nagyon gondos családi anamnézis. Még az USA sem engedhetik meg magának azt a luxust, hogy mindenkit örökletes daganatra szűrjenek, hanem első lépésben meg kell csinálni a családi anamnézis pontos felvételét, és ha ennek alapján emlőrákra, vagy más daganatra való hajlam gyanúja áll fenn, akkor specifikusan az arra vonatkozó genetikai tesztet kell elvégezni. Magyarországon például az örökletes emlőrákok vizsgálatára gyakorlatilag egyetlenegy intézmény készült fel. Ez az OOI, melyen a kapacitása nem elegendő arra, hogy az országban lévő közel 5%-nyi örökletes emlőrákot kiszűrje. A vastagbélrák esetében a helyzet még rosszabb, mert teljes palettát lefedő szűrőképesség semelyik onkológiai centrumban nem áll rendelkezésre. Csak egy átgondolt koncepció mentén lehetne kiépíteni ezeket a kapacitásokat. És még egyszer hangsúlyozom, minden olyan esetben, amikor a családi anamnézis alapján örökletes daganatra való hajlam gyanúja áll fenn, finanszírozottá kellene tenni ezen genetikai vizsgálatokat.

Fertőző-e a rák?

Egy másik, és ettől nagyon eltérő koncepció és kérdés volt, hogy fertőz-e a rák betegség. Erre nagyon egyszerű a válaszom: nem. És aztán mindjárt átfordítom a kérdésüket. Fertőző ágens, vagy kórokozó lehet-e felelős a rákbetegségért? Erre viszont nagyon határozottan az a válaszom, hogy igen. Értelemszerűen felmerül a kérdés, hogy meg lehet-e előzni az ilyen fertőzést, amire megint az a válaszom, hogy igen. De mindjárt látják, hogy a kérdés ennél sokkal bonyolultabb.

Ezen az ábrán fölvetítem azokat az emberi daganatokat, melyek esetében elsővonalú evidenciák állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy kialakulásukban fertőző ágensek meghatározó szerepet játszanak.

Első helyre írtam a gyomorrákot. Azért, mert most már legalább 20 éve tudjuk, hogy a gyomorrákok kialakulásának legfontosabb kiváltó tényezője a helicobacter pylori, egy baktérium fertőzés által kiváltott gyulladás, gastritis. Azt lehet mondani, hogy a gyomorrákok durván 80%-áért ez az alapállapot felelős. Ha azt kérdezik, hogy fertőz-e a gyomorrák, azt mondom, nem, de ha az a kérdés, hogy fertőző ágens okozza-e a gyomorrákot, azt mondom igen, az esetek döntő többségében igen. Ezért van óriási jelentősége ezeknek a fertőzéseknek a korai felderítésében és antibiotikus kezelésében. Vannak persze vírusok is, melyek felelőssé tehetők a rákos betegségért. Tudjuk, hogy a nyirokrendszer egyik betegsége a Hodgkin betegség. Ennek a daganatnak a durván 70%-áért az ún. Epstein-barr vírusfertőzés felelős. De ugyanez a vírus okoz egy szájüregi lymphoid daganatot is, a nasopharyngealis rákot.

De miután ezek a betegségek relatíve ritkák Magyarországon - például a nasopharyngealis rák Kínában nagyon gyakori, egyáltalán nem olyan ritka, mint Magyarországon - nálunk óriási társadalmi jelentősége a humán papilloma fertőzésnek van. És annak a nézetnek, hogy ez a nők betegsége, ellent kell, hogy mondjak. Ez a nők és férfiak betegsége, maga a fertőzés is, merthogy ez nemi úton terjedő fertőzés. De nemcsak a fertőzés, hanem az emiatt kialakuló daganat is érinti a férfiakat. A férfiak esetében a szájüreg, ill. a felső légutak rákbetegségeinek durván 20%-a vezethető vissza ugyanarra a vírusra, melyre a női méhnyakrákoknak a 90%-a.

És Magyarország esetében nem lehet elhallgatni a májrák problémáját, amelynek az előfordulása az elmúlt 30-40 évben hazánkban megsokszorozódott. Ennek egyik oka természetesen az alkoholizálás terjedése, de a máj vírusos fertőzése, a hepatitis miatt kialakuló májrákok is jelentős arányban hozzájárultak a növekedéshez. Ez a májrákok 1/3-nak az esetében kimutatható kóroki tényező. És csak érdekességképpen mondom, hogy van egy rosszindulatú érbetegség, melyet egy magyar bőrgyógyász írt le kb. 100 évvel ezelőtt, Kaposi Mór. Ez a Kaposi- szarkóma. Néhány évvel ezelőtt derült ki, hogy egy herpesz vírus, nem a közönséges herpesz, amely az ajak betegségét okozza, hanem ennek a családinak egy különleges tagja, a 8-as herpeszvírus okozza 100%-ban.

Tehát hogyha a kérdésük az, hogy fertőző ágensek felelősek-e daganatokért, akkor itt van azoknak a rákféleségeknek a listája, ahol bizonyosan tudjuk, hogy igen. És ez a lista nem teljes, vannak olyan különleges vérképzőrendszeri betegségek, melyek Délkelet-Ázsiában fordulnak elő, és amelyeket szintén vírusfertőzés tud kiváltani.

Mutatok képet gyomorrákról. Szerintem ennek van a legnagyobb jelentősége, hiszen könnyen kezelhető maga a fertőzés, amikor még szó nincsen daganatról. A kórokozó kimutatását természetesen nagyon precízen kell végezni, nem elegendő a gyanú, hiszen az antibiotikus kezelésnek persze vannak mellékhatásai is. De megfelelő tesztvizsgálattal nem csak a kórokozót lehet kimutatni, hanem meg lehet mondani pontosan az antibiotikum-érzékenységét is. Az a baj, hogy ma Magyarországon sokszor a fertőzés gyanújának felmerülésekor antibiotikus kezelés kezdődik és ez a baktérium hajlamos az antibiotikum-rezisztenciára. És ha ezt nem tudjuk, hiábavalóan kezelik, és azalatt az idő alatt szépen előrehalad a gyulladás a gyomor falában és esetleg előrehalad maga a folyamat is, amelynek talaján a rákmegelőző állapotok kialakulhatnak, és akkor már hiábavaló teljesen ennek a fertőzésnek a megszűntetése. Hogy lehet a helycobacter gastritist megelőzni? Legjobb tudomásom szerint ez is egy nemi úton terjedő fertőzés. Ez nem köztudott a társadalomban, pedig jobb ezzel szembenézni, mintsem elhallgatni. Ezért első lépésként életmódváltásra van szükség, és aztán természetesen jöhet a gasztroenterológus segítsége.

A humán papilloma vírus és a rák

Érdekes módon meglehetősen sokféle daganat esetében merül fel az érintettsége ennek a vírusnak. Magyarországon a méhnyakrákok több, mint 90%-ért felelős, férfiak esetében a hímvessző rákjának döntő részéért ugyanez a vírus a felelős. A szájüregi és gégerákok esetében is kimutatható bizonyos százalékban, de még a nyelőcsőrákok 5-10%-ában is. És a tüdőrákoknak például mintegy 10%-ban - saját magyarországi vizsgálataink utalnak erre - kimutatható a HPV fertőzöttség. Magyarország ebből a szempontból különleges. A világ más tájain ezek élesen el szoktak válni, mert hiszen ezek a daganatok, amelyeket itt felsoroltam, ezek elsősorban kémiai karcinogenézis útján, a dohányzás által okozott rákok családjába tartoznak. Magyarországon, ahol a társadalom nagy része dohányzik, ez a vírusfertőzés és a dohányzás összeadódik. Egymást átfedően hatnak a rák kialakulására, ezért nem lehet olyan élesen elválasztani a kétféle rák-kialakulási útvonalat. De mindenképpen egy nagyon fontos etiológiai tényező.

Természetesen felmerül a kérdés, hogyan lehetne azt megelőzni, hogy például a méhnyakrák kezelhetetlen stádiumban kerüljön felderítésre. A HPV diagnosztikája megoldott, nagyon sok centrumban végeznek Magyarországon humán papilloma vírus kimutatást, sok centrumban már elvégzik a családi szűrést is. Amikor akár a férfi, akár a nő HPV fertőzöttsége bizonyítást nyer, akkor nagyon fontos elvégezni a szexuális partnernek, vagy a házastársnak a vizsgálatát is, hiszen nagyon nagy a valószínűsége, hogy pontosan ugyanaz a vírus lesz kimutatható bennük is. És akkor a megelőzési stratégiát ehhez kell idomítani. Ugye világos, hogy a HPV fertőzés az egy nemi úton terjedő vírusfertőzés. A megelőzésének két módja van: az egyik a megfelelő életmód, és az ezt biztosító tudatos nevelés (hiszen ennek az általános iskolában kell kezdődnie), a másik pedig a most már rendelkezésünkre álló védőoltás.

Nemrég a Nobel-díjas zur Hausen professzor itt járt Budapesten. Ő kapta tavalyelőtt a Nobel-díjat éppen ezen onkogén vírus szerepének bizonyításáért. És az Akadémián tartott előadásának az utolsó gondolata az volt, hogy ismeri Magyarország rák-előfordulási statisztikáját, és tudja, hogy Magyarországon nem csak a méhnyakrák gyakori, még európai mércével is, hanem a férfiak szájüregi rákja is, és tisztában van azzal, hogy emögött nem elsősorban a dohányzás áll, mint ahogy azt mi korábban gondoltuk, hanem biztos, hogy a HPV fertőzés. Ismerte a magyarországi vizsgálatok erre vonatkozó eredményeit, ezért azt a tanácsot adta - amelyet sehol nem láttam a sajtóban megjelenni - hogy szemben más országokkal, ahol ennek sokkal kisebb a jelentősége, Magyarországon ne csak a tinédzser korú lányokat, hanem a fiúkat is oltsák be a HPV vakcinákkal. Így lehetne Magyarországon megelőzni a szájüregi rákok kialakulását, ez lenne a racionális stratégia. Hiszen tudjuk, hogy a nők HPV fertőzése nem a nőktől származik, hanem a férfiaktól, tehát ha ezt epidemiológiai szempontból szeretnénk leredukálni, vagy csökkenteni Magyarországon, akkor mindkét nemnél el kellene végezni a védőoltást.

A Hepatitis-C és a rák

Az alkoholizmus kémiai májgyulladást okoz, úgy mondjuk. És ennek a következménye lesz a máj kóros degenerációja, majd az ennek talaján kialakuló májrák. A vírusfertőzés - elsősorban a Hepatitis-C vírusfertőzés - is gyulladást okoz a májban, és ez a vírus által okozott gyulladás okozza aztán a máj kóros degenerációját és rákos elfajulását.
A vírusos májgyulladást vérrel, ill. vérkészítményekkel lehet terjeszteni, és ritkán előfordulhat a testnedvekkel történő terjedése is, de ez nem a Hepatitis-A vírus okozta fertőző májgyulladás. Az ugyanis veszélytelen a májrák kialakulása szempontjából. Súlyos problémákat okozhat, de nem okoz májrákot.
A Hepatitis-C fertőzést nehéz felismerni, nem fertőz a családtagok, vagy a közvetlen hozzátartozók között. Vérkészítményekkel lehet megkapni, így a megelőzésének útja - amit most már Magyarországon 100%-os biztonsággal csinálnak - a vérkészítmények szűrése. A Hepatitis vírust hordozók nem lehetnek véradók, miután nincsen megfelelő gyógyszerünk a Hepatitis-C fertőzés megszüntetésére. És óriási jelentősége van az egyszer használatos steril tűk használatának, mind az orvosi ellátásban, mind az intravénás droghasználók körében. Ezért kellene legalább steril tűket biztosítani a drogosoknak. Ami sokkal egyszerűbb és olcsóbb lenne, mint a fertőzést kezelni, amit egyébként nem is lehet meggyógyítani.

Magának a vírusnak a kimutatása egy kevéssé költséges, kidolgozott módszer, ennek ellenére meg kell mondanom, hogy Magyarországon a Hepatitis-C vírus nyomon követése sincs megoldva. Ennek az az oka, hogy az OEP a kezdeti diagnózist még finanszírozza, de utána, amikor a betegek mindenféle kezeléseket kapnak, amivel próbálják a májgyulladásukat kezelni és a vírusfertőzést visszafogni, ezek a nyomon követéses vizsgálatok már nem finanszírozottak. Ami biztosan egy nagyon rossz taktika, hiszen ezzel a vizsgálatokkal lehetne megállapítani, hogy hatékonyan vagy nem hatékonyan kezelik ezeket a betegeket. Ezek a kezelések meglehetősen drágák, és a Hepatitis-C diagnosztika meglehetősen olcsó ahhoz képest, hogy milyen drága a kezelés. Tehát a hiábavaló ilyen kezelések kiszűrésének nagyon nagy jelentősege lenne. Sajnos az OEP gondolkodásában ilyenfajta költséghatékonysági vizsgálatok nem szerepelnek.

Családi rákhajlam

Én egy kicsit máshogy gondolkodom a családi rákhajlam kérdésében. Említettem, hogy a fertőző és az örökletes rákok az összes rákok nem több, mint 20%-át teszik ki, tehát csak minden ötödik rák ilyen típusú. És mi van a többi 80%-kal? Erre azt kell mondanom, hogy családi rákhajlam igenis létezik, csak emögött sem fertőző ágens, vagy gén nem mutatható ki.

Akkor mik ezek a családban terjedő, rákot okozó tényezők?

Első helyre állítom az életmódot. A gyerekek a családból merítik a mintázatot, hogy hogyan éljenek, hogyan táplálkozzanak, milyen életmódot folytassanak. És tudjuk jól, hogy a rákok kialakulásának döntő tényezője az életmód. Hogy mit eszik a gyerek vagy a felnőtt, hogyan él, mennyire folytat mozgásszegény életmódot, milyen szexuális szokásokat tanul meg, dohányzik-e, vagy sem, ezt mind a szüleitől tanulja. Alkoholizál-e, vagy sem, mennyire elfogadott az alkoholfogyasztás. Tudjuk, hogy ezek a tényezők mind-mind a legfontosabb rákkeltő tényezői a daganatainknak. Ezek együttesen a kialakuló daganatok 80-90%-áért felelősek. Ezek igazi családi hajlamot okoznak, ezt nem kell szűrni, nem kell vizsgálni ilyen értelemben, nincs diagnosztikus teszt, ill. van természetesen: megfelelő tanácsadás a családorvos, vagy olyan orvosok részéről, akik a családdal jó viszonyban vannak. Ezeket nem kell génhibákhoz kötni, nem kell bonyolult vizsgálatokat elvégezni, cserébe viszont ezek szinte 100%-os hatékonysággal megelőzhetik a kialakuló rákokat.

Tehát én valahol itt zárnám a mondanivalómat. Aztán majd délután a beszélgetésben várom a kérdéseiket, vagy reflexióikat. Mert nagyon fontos az örökletes és fertőző rákokról beszélnünk, hiszen ezek esetében nagyon konkrétan megfoghatók a kiváltó tényezők, ami segíthet a megelőzésben.

De azok a tényezők, amelyek sem nem örökletesek, sem fertőzés útján nem terjednek, legalább akkora jelentőségűek, mint ezek a különleges tényezők, és ezeknek az ismerete meghatározó jelentőségű lehet abban, hogy mennyire tudjuk visszaszorítani Magyarországon a rákos betegségek előfordulását. Köszönöm a figyelmüket!"