Nem segít a rák megelőzésében a mesterséges vitaminbevitel

Számos tanulmány foglalkozott már azzal a lehetőséggel, hogy az antioxidánsként (ezek a szervezetben lévő egyes káros anyagok, az úgynevezett szabadgyökök semlegesítéséért felelős molekulák) viselkedő vitaminok nagy mennyiségben elősegíthetik egyes daganatos betegségek megelőzését. Elsősorban a C- és az E-vitamint tartják erős antioxidánsnak, melyek a szabadgyököket lefogva csökkentik az adott helyen fellépő szövetkárosodás mértékét.

A vitaminok daganatellenes hatásait elemző vizsgálatok azonban már korábban is ellentmondásos következtetésekre jutottak, ezért a cél egy definitív eredményt hozó, nagyszámú önkéntes segítségével véghezvitt tanulmány megszervezése volt.

Kiábrándítóak az új eredmények

Az egyik vizsgálatot a University of Texas és a Cleveland Clinic Lerner College of Medicine kutatói végezték, akik szelént, E-vitamint, mindkettőt vagy placebót adtak az egészséges férfi jelentkezőknek. Arra keresték a választ, vajon ezen anyagok bármelyike képes-e csökkenteni a prosztatarák kialakulásának esélyét. Kezdetben hétéves időintervallumban képzelték el a felmérést, azonban a kiábrándító eredmények miatt hamarabb abbahagyták a munkát. A négy vizsgálati csoport között semmilyen szignifikáns (statisztikailag értékelhető) különbséget nem sikerült kimutatni a prosztatarák előfordulási gyakoriságát illetően. Öt év után ez mindegyik csoportban 4-5% volt.

A másik tanulmányban a Boston's Brigham and Women's Hospital kutatói csaknem 15 000 férfi orvoson tesztelték az E- és C-vitamin feltételezett jótékony hatását. Ebben az esetben is nagy csalódást okozott, hogy a nyolc év alatt egyiknél sem lehetett bizonyítani, hogy csökkentené a prosztatarák, illetve egyéb rosszindulatú daganatok rizikóját.

Akár árthat is

"Már nagyon sokan foglalkoztak ezzel a témával, de senki nem tudta igazán megerősíteni azt az elméletet, miszerint sok vitamin, illetve antioxidáns bevitelével megelőzhetőek a daganatok" - mondja dr. Jodie Moffat daganatkutató (Cancer Research, UK). Sőt, születtek már olyan eredmények is, melyek alapján felvetették, hogy a túlzott vitaminfogyasztás inkább növeli a daganatos betegségek kockázatát.

Egy 2003-ban megjelent nagyszabású vizsgálat követési eredményei szerint sem a béta-karotin, sem az E-vitamin leggyakoribb formájának (alfa-tokoferol) mesterséges adagolása nem fejtett ki védőhatást férfi dohányosokban a tüdőrákkal szemben. Az adatokból az is kiderült, hogy a mesterségesen bevitt béta-karotin ezzel ellentétes, vagyis daganatképző hatást is kiválthat. A résztvevők egy része 20 milligramm béta-karotint és/vagy 50 milligramm alfa-tokoferolt kapott, a többiek pedig ugyanolyan, de hatóanyagot nem tartalmazó tablettákat. A béta-karotin ilyen formában történő alkalmazását összefüggésbe lehetett hozni a tüdőrák gyakoribb kialakulásával: a béta-karotint szedők körében 17%-kal magasabb tüdőrák-előfordulást és 8%-kal nagyobb halálozást regisztráltak. (Bővebben: Újabb súlyos csapás a mesterséges táplálék-kiegészítőkre.)

Egy másik, 2007 májusában megjelent tanulmány szerint a multivitamin-tabletták túlzott mértékű fogyasztása jelentősen növelte a prosztatarák legagresszívebb fajtájának kialakulási kockázatát. A vizsgálat kezdetekor egészséges résztvevők 41%-a olyan táplálékkiegészítőt szedett, amelyet naponta egyszer javasolt bevenni, 12%-uk vitaminokat és vasat, 6%-uk pedig főleg B-vitaminokat tartalmazó tablettákkal egészítette ki étrendjét. A multivitaminok túlzott szedése és a prosztatarák általános rizikója között nem volt statisztikailag is kimutatható kapcsolat, de akik túllépték a heti hét tablettás multivitamin-adagot, azoknál 30 százalékkal nagyobb valószínűséggel fejlődött ki a prosztatarák legsúlyosabb formája. (Bővebben: Prosztatarákot okozhat a multivitaminok túlzott mértékű fogyasztása.)

A természetes forrás a fontos

Sok szakember van azon a véleményen, hogy a vitaminok és nyomelemek megfelelő beviteli módja még mindig a helyesen megválasztott, sokféle zöldséget tartalmazó változatos diéta, és hogy a vitaminokat és nyomelemeket általában nem érdemes gyógyszerként fogyasztani (kivéve olyan állapotokat, amikor a beteg nagyon legyengült, illetve a vitaminok megfelelő bevitelét másképp nem lehet megoldani). A szervezetben lejátszódó élettani folyamatok ugyanis nagyon precízen szabályozódnak, és a résztvevő molekulák megfelelő koncentrációját igénylik. Egy jótékony hatású anyag túlzott mértékű bevitele éppúgy felboríthatja az érzékeny egyensúlyt, mint valamilyen károsító tényező.

Ezért fontos, hogy rendelkezésre álljanak a vitaminokat kísérő egyéb anyagok, ami csak természetes forrás, például gyümölcsök fogyasztásával lehetséges.

Mindezek miatt, ha mégis van rákellenes hatása a vitaminoknak, akkor valószínű, hogy az csak természetes forrásból felvéve jelentkezik.

Antioxidánsok és szabadgyökök

Az anyagcsere-folyamatok során úgynevezett szabadgyökök keletkeznek a szervezetünkben: ezek páratlan elektront tartalmazó labilis molekulák, amelyek a páros állapot visszaállítására törekszenek. Ezzel a törekvésükkel úgynevezett oxidatív folyamatok sorát indítják el és stabil kémiai vegyületeket támadnak meg. A felszaporodott szabadgyökök a környező szövetek sejtjeiből pótolják az elektronokat, ennek következtében károsodik a sejtek falának felépítése. A sejtfalak alkotórésze részben zsírmolekulákból áll, melyek kémiai szerkezetükből adódóan sérülékenyek és a szabadgyökök elektront pótló törekvéseinek hatására könnyen oxidálódnak.

Ha a szabadgyökök túlságosan elszaporodnak, megnőhet a különféle betegségek - például a rákos elváltozások - kialakulásának valószínűsége, károsodhatnak a DNS-molekulák, a fehérjék, a szénhidrátok, valamint a már említett zsírok. A daganatos betegségeken kívül fokozódik az idegrendszeri zavarok, a szem- és szívbetegségek, valamint a tüdőt érintő elváltozások kialakulásának kockázata is. A vitaminok és a különféle ásványi anyagok a túlságosan felszaporodott szabadgyökök sejtkárosító hatását ellensúlyozzák (elsősorban akkor, ha természetes forrásból származnak), így képesek lehetnek késleltetni vagy megakadályozni az imént felsorolt betegségek kialakulását.

Az antioxidánsok legjelentősebb képviselői a flavonoidok, ezen kívül az A-, a C- és az E-vitamin, a béta karotin (ez az A-vitamin előanyaga), a szelén, a magnézium, a cink, a mangán, a réz, a kéntartalmú vegyületek és az adalékanyagként felhasznált antioxidánsok. A likopin és a lutein szintén antioxidáns hatású vegyületek: a likopin legfőbb forrása a paradicsom, a hal, a paraj és a brokkoli, luteint pedig a fejes saláta tartalmaz nagyobb mennyiségben. A növényi eredetű hatóanyagok (fitonutriensek) akkor fejtik ki legjobban antioxidáns hatásukat, ha természetes élelmiszerek fogyasztásával, vegyes táplálkozással fedezzük a szükségletet.

A vízben oldódó, felhalmozódni nem tudó C-vitamint viszont mai tudásunk szerint nyugodtan szedhetjük tabletta formájában is (legjobb természetes forrásai a zöldpaprika, a citrusfélék és a friss zöldségek, például a paradicsom és a káposzta). A felnőttek napi szükséglete 75-90 mg (a téli megfázások idején 400-500, maximum 1000 mg ajánlott), az ennél nagyobb mennyiség hasi fájdalmakat és hasmenést okozhat, illetve megnövelheti a vesekő kialakulásának kockázatát.

Az E-vitamin zsírban oldódó vegyület, ezért a C-vitaminnal ellentétben felhalmozódhat a szervezetben. Kedvező hatásai miatt a táplálkozási szakértők azt ajánlják, hogy étkezésünk során fogyasszunk legalább napi 10 milligrammnyi E-vitamint (15 NE - Nemzetközi Egység), de lehetőleg természetes forrásból (például növényi olajak, leveles zöldségek, mogyoró, mandula, diófélék és teljes kiőrlésű gabonafélék, tej, tojás, búzacsíra - ez utóbbiból két evőkanál 40 mg E-vitamint tartalmaz). Az E-vitaminnak napi 150 NE fogyasztásáig a vitaminnak még nincsenek mellékhatásai, e fölött viszont (főleg 400 NE-n túl) már a káros hatások dominálnak.

(hirdetés)