Egy 34 éves fiatalembernek elvileg nem lenne nehéz visszatalálni az életbe. Azonban hiába van gyermeke, hiába van segítség, nagyon nehéz bejárni a gyógyulás útját.
Tallós Rita - Jóban lenni önmagammal
"Beteg voltam, meggyógyultam" - Az Élő Irodalom - Élő Könyv Műhely pályázata
Öltönyben érkeztem, és öltönyben is távoztam a kórházból
Kellett a betegség, hogy kinyíljak a világ felé
A mai napig vidám természetű vagyok
Megváltozott az értékrendem
Nem figyeltem magamra, soha többé nem tennék ilyet
Mégsem műtöttek meg
Őszintén a rákról - Szvorák Katalin
Gyermeket vállalni tumorral
Aki nem fogott kezet az ördöggel
A rák nálunk családi örökség
Szeretnék egy társat, aki hasonló egzisztenciális helyzetben van, mint én
Ha elveszik a nőiesség, de megmarad az élet
Tiszta és derűs lélek, betegség idején is
A Képzőművészeti Főiskolára jártam, szobrászatot tanultam, de abbahagytam, mert nem lehet belőle megélni. Azonban most is hallgató vagyok az egyik műszaki főiskolán, és mellette dolgozom, mert a családomat el kell tartanom. Egy ötéves kislányunk van. A feleségem egészségügyi dolgozó: maximálisan támogat a betegségemben, és a reformkonyhát próbálja beépíteni az életembe. Sajnos azonban nem tudom megenni, amit főz. Tudom magamról, hogy magamnak való, öntörvényű ember vagyok, de hát ilyennek születtem.
A daganatos betegségemet néhány éve diagnosztizálták, de az orvos azt mondta, hogy nem lehet tudni mikor kezdődött. Feltételezése szerint eléggé lassan fejlődött ki a daganat. Amikor komolyra fordult a dolog, erős fájdalmaim és vizeletürítési problémáim voltak. Urológus orvoshoz fordultam, aki tapintással, majd ultrahang-diagnosztikai eljárással megállapította a heretumort. Öt daganatból három rosszindulatút találtak.
Két hónap alatt két műtéten estem át. Az első, rövidebb műtét a diagnózis után volt: ennek során a heréből távolították el a daganatokat. Egy hónapra rá - az áttét miatt - 12 centiméteres nyirokcsomót mutattak ki a vesémben, amit aztán jövő év májusában műtöttek. A második, hasi műtét az elsőnél hosszabb és komplikáltabb volt. Egy vagy két hétig voltam összesen kórházban - ebből két-három napig az intenzíven, aztán normál kórteremben - de végül hazaszöktem. Nem a kórház ellen volt kifogásom, hanem a szobatársaimat nem bírtam.
A műtétek után utókezelésként sem kemoterápiát, sem sugárterápiát nem kaptam. Az orvosok véleménye megoszlott az utókezelés kérdésében, elküldtek az Országos Onkológiai Intézetbe is konzultációra. Végül nem vállaltam egyik kezelést sem, mivel a családomban nagyon rossz tapasztalatokat szereztem.
Anyai ágon örököltem a daganatos betegséget. Édesanyám a kilencvenes évek elején halt meg rákban. Előtte együtt élt a család. Van egy tíz évvel idősebb bátyám: ő is rákos megbetegedésben szenved. Apukámnak nincs semmi baja. Anyukám halála után pár évvel szétvált a család. Én megnősültem. Apukám külön él, ahogy ez lenni szokott. (…)
Egyszerűen nem tudom, hogy egyáltalán mit szabad ennem. Eleve sok ételt nem is tudok megenni. Például a hüvelyeseket, a káposztaféléket és a szóját. Ezek puffasztanak. Sajnos a hasam szinte állandóan fel van fújódva, de nem tudom, hogy mitől. Minden egyes ételt saját magamnak kell kitapasztalnom, hogy bírom-e, meg tudom-e emészteni, vagy szokás szerint felpuffadok tőle. Kerestem, de eddig nem találtam olyan orvost, aki segíteni tudna az étrendem összeállításában, így teljesen magamra vagyok hagyatkozva, és kénytelen vagyok kísérletezni a különböző ételekkel. Ez meglehetősen időigényes és kockázatos is, de hát ez van.
Mindenesetre az étkezésem meglehetősen behatárolt, pedig nagyon sokféle diétával próbálkoztam már, például a vércsoporton alapulóval, de ez a fajta étrend sem segített igazán. Most megvagyok, úgy egyformán. Sportolni sem időm, sem energiám nincs.
Az emésztési panaszaim azonban változatlanul fennállnak. A legutóbbi vérvizsgálat eredménye teljesen negatív volt, de meg kell mondjam, a műtét előtt sem tudtak kimutatni semmit a véremből. A legutóbbi tumormarker-vizsgálat minimális fehérjeeltérést mutatott. Az ultrahangos vizsgálat is negatív lett.
Az elmondottakon kívül az életminőségemben nem következett be jelentősebb változás. Iskolába járok, és amellett van megrendelésem is, tehát dolgozom rendszeresen. A műszaki főiskola elvégzése után statikus szeretnék lenni. Betegklubba nem járok: nincs rá időm, de igényem se. Egy jó onkológus orvosra lenne szükségem, aki nem a kemoterápia és a sugárterápia világában tudja elképzelni az életemet, de ilyennel még nem találkoztam. A lakókerületünkben lévő onkológushoz pedig nincs bizalmam.
Azok az orvosok, akikkel eddig találkoztam, nem voltak velem. Az egyedüli korrekt ember a sebész főorvosom volt, aki őszintén megmondta, hogy "felvágom a hasát, kiveszem, ami nem oda való, aztán majd meglátjuk." Ezek után megbíztam benne, mert láttam, hogy nagyot nem hazudik.
A kórházból való kikerülésem óta tulajdonképpen teljesen a saját magam kezében van a sorsom. Nem foglalkozik velem senki.
* * *
Az Avemar nem gyógyszer. Az Avemar speciális - gyógyászati célra szánt - fermentált búzacsírakivonatot tartalmazó tápszer daganatos betegek részére. Szedése ajánlott rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők klinikai onkológiai kezelésének (műtét, radioterápia, kemoterápia, immunterápia stb.) kiegészítésére. További információkért olvassa el tájékoztatóinkat.
(hirdetés)
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
