Gének határozzák meg, hogy az ember mennyire hajlamos a leégésre, és annak eredményeként a bőrrák kialakulására. A szakemberek Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Hollandiában, valamint az Egyesült Államokban élő és európai felmenőkkel rendelkező csaknem 180 ezer ember genetikai állományát vizsgálták meg, és azonosítottak húsz olyan gént, amely összefüggésben van a leégés fokozott kockázatával.
Hírek, háttéranyagok:
Bőrdaganatok
Hogyan ismerhetőek fel a hámsejtekből kiinduló bőrdaganatok?
B3-vitaminnal megelőzhetőek lehetnek a bőrdaganatok
Háttéranyagok:
A Nature Communications című tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a húsz gén közül nyolcat korábbi kutatások már összefüggésbe hoztak a bőrrák kialakulásával. A genom legalább egy régiójában "arra utaló bizonyítékot találtunk, hogy a melanóma kialakulásában szerepet játszó gén a leégésre való hajlam fokozásával működik közre a folyamatban", mondta Mario Falchi, a King's College London munkatársa, a tanulmány társ-szerzője.
A napsugárzás rendkívül fontos a szervezet D-vitamin termelése szempontjából. Ez a vitamin felel a csontok, a fogak és az izmok egészségéért, és a kutatók szerint a krónikus betegségek, akár még a rák kivédésében is segíthet. A napsugaraknak való túlzott kitettség azonban fájdalmas lehet rövid távon és veszélyes következményekkel járhat az egészségre nézve.
A tanulmány, amely a leégés genetikai hátterével foglalkozó eddigi legnagyobb vizsgálat, segít magyarázatot adni arra, hogy az azonos bőrtónusú emberek miért reagálhatnak eltérően a napsugárzásra: néhányan vörösre égnek, mások lebarnulnak. Az eredmények továbbá a bőrrák kockázati tényezőinek megismerésében is segíthetnek. "Rendkívül fontos, hogy ezeket a géneket még részletesebben tanulmányozzuk, hogy megértsük miként járulnak hozzá a leégésre való hajlamhoz", húzta alá Falchi. A kutató szerint a jövőben talán genetikai vizsgálattal is ki lehetne szűrni a kockázati csoportba tartozó embereket.
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
