A leggyakoribb tévhitek a daganatos betegek táplálkozásával kapcsolatban

Napjainkra már számtalan jól megalapozott kutatás és vizsgálat bizonyította, hogy a daganatos betegek táplálása rendkívül fontos terület a betegség elleni harcban. Bár meggyógyítani nem képes, de tudjuk, hogy az időben megkezdett táplálásterápia, a megfelelően összeállított étrend támogatja az onkológiai kezeléseket, javíthatja az életminőséget és javíthatja a hosszabbtávú kilátásokat. Azonban, ahogy mindenhol, itt is könnyedén születnek különböző elméletek, amik aztán saját útra kelnek és megállíthatatlanul terjednek. Ennek valószínűleg két egyszerű oka van, egyrészt a betegek megoldást keresnek, szeretnének minél előbb meggyógyulni, másrészt ezt a kiszolgáltatott állapotot sajnos sokan kihasználják és jó üzleti lehetőséget látnak benne.

Az étkezés egy egészen egyszerű dolog, ami gyakorlatilag folyamatosan jelen van, elengedhetetlen, így a legegyszerűbb ezzel kapcsolatban változtatni. Legalábbis első ránézésre egyszerűnek tűnik. De, ha meg akarunk gyógyulni, akkor lehetőleg minél drasztikusabbak legyenek a változtatások, hiszen a minket körbevevő diétás információknak “köszönhetően" eltűnik az árnyaltság és helyette a bináris gondolkodásmód lesz jellemző, ha az étrendről van szó.

1. tévhit: a "mindenmentes" diéták segítik a gyógyulást

Először is tisztáznunk kell, a “mentes" étrend se megelőzésre, se a daganatos betegség gyógyítására nem alkalmas. A mentes étrend valójában azt a célt szolgálja, hogy táplálékallergia, bizonyos anyagcserezavar vagy emésztőszervi megbetegedések esetén a problémát okozó tápanyag kiiktatásával a beteg megszabaduljon a tünetektől. Azt, hogy ez a fajta diéta bármilyen hatással lenne a daganatok kialakulására, a betegség gyógyulására, vagy kiújulására, semmilyen tudományos alapokon végzett vizsgálat nem igazolja jelenleg.

A mentesség fő problémája, hogy nagyon sokan nyúlnak érte olyan betegek is, akiknek semmilyen tünet, vagy más egészségügyi probléma nem igazolja a szükségességét. Viszont ebben az esetben a mentesség gyakorlatilag értelmezhetetlen.

Ahhoz ugyanis, hogy biztosítani tudjuk a szervezet egészségtámogató működését, és a betegség elleni "harcát", lehetőség szerint teljesértékű tápanyagbevitelre van szükség. Nézzük úgy, mint egy csapatsport. A tápanyagok a csapat tagjai. Mindegyiküknek megvannak a maga feladatai. Minden tápanyag elvégzi a saját feladatát, beleteszi a közösbe, így járul hozzá ahhoz, hogy a csapatmunka tökéletesen menjen, és minden funkció be legyen töltve. Tehát egyik tápanyag sem kevésbé fontos, mint a másik.

Ha kiállítunk egy tápanyagot, akkor az ő feladatát egy másiknak kell pótolnia, ennek eredményeként pedig sem a saját, sem a másik tápanyag feladatát nem fogja tudni maximálisan ellátni.

Felmerülhet, hogy akkor néhányan mi miatt érzik jobban magukat, ha belevágnak egy “mentes" étkezésbe. Ennek több oka is lehet, ezzel együtt nem szabad abba a sajnos tipikus tévedésbe esnünk, hogy megfelelő kontrollált vizsgálat nélkül személyes tapasztalatokat általános érvényűnek tekintünk.

Egyrészt ilyen esetekben lehetséges, hogy a változtatások között vannak például a rendszeresebb, kisebb mennyiségű étkezések, magasabb rostbevitel, több zöldség, több pihenés, fokozottabb odafigyelés a test jelzéseire.

Másrészt a jobb közérzet nem feltétlenül az étkezésen múlik, hiszen a kontroll érzete, a fókuszváltás, az étrend miatti rendszeresség is javíthat átmenetileg a kedélyállapoton. Azonban hosszú távon a szigorú szabályok szorongást fognak okozni és újabb terhet rónak a mindennapokra.

A daganatos betegek a daganatellenes terápiák során, illetve a betegség miatt, gyakran küzdenek különböző problémákkal, mint az étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, vagy szájnyálkahártya gyulladás, amik rendkívüli módon megnehezítik a táplálkozást. Ha ilyen esetben az amúgy is problémás tápanyagbevitel mellett a mentes táplálkozást követjük, megvonunk egy vagy több, amúgy szükséges tápanyagot, akkor nem fogjuk tudni elérni a szükséges mértékű napi energiabevitelt. Ennek következtében jó eséllyel fog bekövetkezni mennyiségi és/vagy minőségi éhezés, ami már negatívan befolyásolja nemcsak a beteg életminőségét, hanem akár a kezelések hatékonyságát és a betegség kimenetelét is.

2. tévhit: éheztessük ki a rákot!

Nagyon népszerű (tév)hit, hogy a rákos sejteket éheztetni kell, méghozzá úgy, hogy az étrendből teljes mértékben kizárunk minden cukrot, esetleg szénhidrátokat és/vagy egyéb dolgokat is, forrástól függően.

De ez nem ilyen egyszerű. Méghozzá azért nem, mert a szervezetünk működéséhez szükség van rá, így, ha nem visszük be, akkor előállítja magának valahonnan máshonnan, a szervezet meglévő anyagainak felhasználásával, plusz energiaráfordítással. Ennek eredményeképpen a tápanyag ott lesz a vérünkben, a daganatos sejtek számára hozzáférhetően.

Ezt egészen egyszerű leellenőrizni. Mindenkinél végeztek már vérvizsgálatot (vérkép), ami tartalmazta a vércukor értéket, ami egészséges embernél bizony mindig egy normális tartományban van, és ez biztosan nem nulla. Ebből jól ellenőrizhető, hogy ha hetekig, hónapig megvonjuk ezeket a tápanyagokat, akkor is jelen lesznek a vérben. Természetesen az éhezést imitáló diétákkal (ketogén diéta) valóban kialakíthatunk egy anyagcsere változást (ketózist), de ez sokkal összetettebb a hozzáadott cukrok elhagyásánál.

Mivel a ráksejtek a vérből jutnak hozzá a glükózhoz, az előbbiek alapján lehetetlen őket szó szerint kiéheztetni. Fontos tisztázni, hogy ha a vércukorszintünk nem a határértékeken belül mozog, akkor az a szervezet egészének rossz. Ha ez az érték nagyon alacsony, az akár végzetes is lehet.

A ráksejtek anyagcseréje gyorsabb, mint más, normál sejtek anyagcseréje. Ezért, ha egy beteg a szélsőséges diéták, tápanyagmegvonások miatt éhezik, akkor valójában nem csak a ráksejtek fognak éhezni, hanem a szervezet egésze is. Mivel a betegség és a daganatellenes kezelések rendkívüli módon megterhelik a szervezetet, ilyenkor minden erőre és támogatásra szüksége lenne, és ha nem kapja meg a működéséhez szükséges tápanyagokat, az komoly problémákat okozhat, mint a szervezet legyengülése, ami rontja az életminőséget, növeli a mellékhatások és szövődmények kockázatát, súlyos esetben pedig akár a kezelések felfüggesztésére is szükség lehet.

Folyamatosan végeznek kutatásokat az úgy nevezett éhezést imitáló állapotok hatásával kapcsolatban, azonban ezek még nem ültethetők megfelelően a gyakorlatba. Ahhoz, hogy ezek a módszerek alkalmazhatók legyenek, még nagyon sok hosszútávú és nagy esetszámú kutatás és vizsgálat eredményére lesz szükség. Jelenleg, amiről biztonsággal állíthatjuk, hogy jótékony hatású a daganatos betegek esetén, az a személyre szabott egészségtámogató étrend, melyhez megtalálható a hivatalos magyar ajánlás is. Ezekkel együtt semmilyen szélsőséges, megvonásos diéta nem ajánlott, nem szükséges.

Senki ne kezdjen neki az internet alapján koplalásnak, mert egy rosszul összeállított étrend komoly egészségügyi problémákat tud okozni. Nem a rákos sejtek kiéheztetését fogja eredményezni, hanem hiányállapotokat, hiánybetegségeket, állapotromlást, a kezelések késleltetését, rosszabb esetben leállítását vagy életveszélyes cachexiat, ami legsúlyosabb esetben már visszafordíthatatlan.

Fontos tudni, hogy a becslések szerint a betegek 10-20%-nál a halált malnutríció (elégtelen tápanyagbevitel) okozza, nem pedig maga a rákos megbetegedés.

3. tévhit: méregtelenítsünk!

Egy daganatos beteg valószínűleg legelőször azt a segítő szándékú laikus tanácsot kapja, hogy méregtelenítsen. Méregtelenítsen a kezelések előtt, a kezelések között, a kezelések után, mindig. Az indok, hogy ez segíteni fogja a gyógyulást, de legalább ártani biztosan nem árt. Valójában nagyon is sokat tud ártani, előnye viszont annál kevesebb.

A hétköznapokban emlegetett tisztító kúrák célja, hogy különböző módszerekkel, szigorú diétával megszabadítsák a szervezetet a méreganyagoktól. Azonban rossz hír, hogy ez sajnos nem így működik. A detoxikálás, a méregtelenítő kúrák, mint étrendi kezelések marketing fogásként nagyon jók. Röviden, ezek azért nem állják meg a helyüket, mert szerencsére ezt a funkciót a saját szervezetünk képes betölteni. Ha mégsem (például veseelégtelenség esetén), akkor abban az esetben pedig nem elegek a kúrák, hanem például művese kezelésre lehet szükség.

Ha korábban szó volt a tápanyagcsapatról, akkor szót kell ejtenünk a takarítókról is. Testünk csodálatos szerkezet, minden feladatra van egy vagy több dolgozója, így a méregtelenítésre is. Ezek pedig a májunk és a két vesénk (továbbá a bőrnek és a bélrendszernek is szerepe van benne). Ennek a csapatnak az a feladata, hogy azokat a káros vagy nem hasznosítható anyagokat, amiket élelmiszerrel vagy folyadékkal beviszünk, kiszűrjék, és az anyagcserefolyamatokkal eltávolítsák a szervezetünkből. Ezek a belső szerveink pontosan tudják mi a dolguk, elvégzik a feladatot, nem kell aggódnunk emiatt.

Amit valóban megtehetünk szervezetünk méregtelenítése érdekében, az az, hogy az időszakos kúrák helyett folyamatosan támogatjuk szervezetünk egészséges működését, és ezzel a májunk és veséink működését is. Ennek a legegyszerűbb módja az egészségtámogató, kiegyensúlyozott, vegyes, változatos étrend és megfelelő folyadékbevitel.

Ahogy az előbbi két esetben, itt is nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen drasztikus változtatások, akár csak a pár napos kúrák is, komoly problémákat, akár állapotromlást is okozhatnak a betegeknél, főleg a daganatellenes kezelések alatt

(hirdetés)