Milyen vizsgálatok szükségesek a prosztatarák pontos diagnózisának felállításához? Mi határozható meg az ultrahangos vizsgálattal, és mire jó a vér PSA-szintjének meghatározása?
A prosztatarák összeállítás tartalma:
A prosztatarák összeállítás kezdőoldala
A prosztata felépítése és funkciói
A prosztatarák eredete, gyakorisága és viselkedése
A prosztatarák kialakulásában szerepet játszó kockázati tényezők
A prosztatarák tünetei
A prosztatarák diagnosztizálásának eszközei és lépései
A rák-diagnózis felállítását követő kivizsgálás célja és eljárásai
A prosztatarák stádiumbeosztása
A prosztatarák terápiája, kezelésének módszerei
A prosztatarák kezelésének mellékhatásai
A terápia befejezését követő ellenőrző vizsgálatok, utógondozás
Mit tegyünk a magunk védelmében a prosztatarákkal szemben?
Hírek, kapcsolódó anyagok:
A pontos diagnózis felállítása céljából végzett összetett vizsgálatsor a következőkből áll.
Rektális digitális vizsgálat
A beteg gondos kikérdezése panaszairól, a kórelőzmény felvétele, melyet teljes körű fizikális kivizsgálás követ. Ennek során mindenekelőtt elvégzik a prosztata ún. rektális digitális vizsgálatát (RDV), amely abból áll, hogy az orvos gumikesztyűt húzva a kezére, a végbélen keresztül ujjával áttapintja a prosztatát. Ezt leggyakrabban úgy végzik, hogy az álló beteget felszólítják, hogy hajoljon vagy dőljön előre. Máskor viszont a beteget lefektetik és a felhúzott térdekkel oldalt vagy hanyatt fekvő betegen végzik el a vizsgálatot. A tapintással az orvos érzékeli a prosztata nagyságát, állagát és érzékenységét. Ha az orvos a prosztatát megnagyobbodottnak, aszimmetrikusnak, a szokásosnál tömöttebbnek, keményebb tapintatúnak találja, vagy ha állományában rendellenes tömöttséget, körülírt csomót észlel - amelyek külön-külön vagy együttesen daganat jelenlétére utalhatnak - további vizsgálatokat végez.
Ultrahangos vizsgálat
Egyik ilyen vizsgálat a prosztata végbélen át történő ultrahangos vizsgálata, amikor az ultrahangkészülék erre a célra kialakított vizsgálófejét a végbélbe vezetik. Ezen eljárással pontosan meghatározható a prosztata nagysága, formája és hangvisszaverő képessége. A prosztatarák ultrahangképére jellemző, hogy a daganatos szövet ultrahangvisszaverő-képessége kisebb, ezért az a képen fekete folt formájában mutatkozik.
Vérvizsgálat - PSA-szint
A kivizsgálásnak másik fontos része a vérminta laboratóriumi vizsgálata. Ezt főként egy, a prosztata mirigyei által termelt és a vérben is megjelenő sajátos fehérje, az ún. prosztataspecifikus antigén (PSA) vérben, illetve szérumban lévő szintjének megállapítása érdekében végzik. A PSA koncentrációja a szérumban normálisan - az alkalmazott módszertől függően - 3-4 ng/ml (nanogramm/milliliter) alatt van. PSA-t azonban nemcsak a prosztatamirigyek normális hámsejtjei, hanem a prosztata rákos sejtjei is termelnek. Tapasztalat szerint prosztatarák esetén a vér PSA-szintje jelentősen megemelkedik. A PSA koncentrációja azonban a vérben a prosztata egyéb, nem daganatos megbetegedései (gyulladás vagy dülmirigytúltengés) esetén is megemelkedik. A PSA-szint emelkedése tehát nem prosztatarák-specifikus.
A prosztatarák diagnosztikájában napjainkban alkalmazott, fent leírt három vizsgáló eljárás közül mégis a PSA emelkedett szintje tekinthető a prosztatarák esetleges jelenléte legérzékenyebb jelzőjének. Előfordulhat viszont az is, hogy kicsiny prosztatarák esetén a PSA még közel normális koncentrációban van jelen. Így a PSA-meghatározás egyedül önmagában nem elegendő a prosztatarákosok kiszűrésére.
Azt is megfigyelték, hogy a PSA-koncentráció prosztatarák esetén összefüggést mutat a rákos folyamat kiterjedésével, sőt az áttétek megjelenésével is. A PSA ily módon a diagnosztika javításán kívül alkalmazható a betegség terjedésének, progressziójának vagy a terápia hatására bekövetkező javulásának megítélésére is.
Szövetmintavétel (biopszia)
Teljesen megbízható, végleges diagnózist csakis a prosztatából vett szövet kórszövettani, mikroszkópos vizsgálatával lehet felállítani. Ennek érdekében az orvos a végbélen át vagy a gáttájékon a prosztatába vezetett tűvel - lehetőség szerint a gyanúsnak vélt területről, vagy a prosztata állományából több helyről (rendszerint a prosztata hat különböző szegmentumából) - szövetmintát vesz ki (biopsziát végez). Ez rendszerint ultrahangos készülékkel történő ellenőrzés és irányítás mellett történik. A kivett szövetmintákat mikroszkópos kórszövettani vizsgálatra patológiai laboratóriumba küldik a rák biztos diagnózisának megállapítása vagy kizárása céljából. Terápiás beavatkozások alapjául ugyanis csakis a kórszövettani vizsgálattal igazolt rákdiagnózis szolgálhat.
Korszerűen felszerelt intézetekben a prosztatából történő többszörös szövetmintavétel céljára rugós, vékony tűvel felszerelt, ultrahangvezérelt, jórészt automatikusan működő készüléket, un. biopsziás ágyút használnak. Ezzel helyi érzéstelenítésben, lényegében fájdalommentesen elvégezhető a mintavétel, anélkül, hogy az komolyabb szövődmények (vérzés, fertőzés) kockázatával járna. Az eljárás nem igényel kórházi benttartózkodást, járóbeteg rendelés keretében is biztonságosan elvégezhető.
A mikroszkópos vizsgálatokat végző patológus szakorvos nem csak azt tudja megállapítani nagy biztonsággal, hogy van-e vagy nincs rákos szövet a szövetmintában, hanem azt is, hogy a burjánzó rákszövetben milyen mértékű hasonlóság mutatkozik a prosztata normális mirigyes szerkezetéhez, szakkifejezéssel élve, milyen annak a differenciáltsága. A jól differenciált rákok lassan, a rosszul differenciált rákok viszont általában gyorsan burjánoznak és terjednek el a szervezetben.
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
