Milyen mellékhatásokkal járhatnak a prosztatarák kezelésére szolgáló módszerek? Mennyire teszik lehetővé a mai műtéti eljárások, hogy ne károsodjanak a hímvessző merevségét és a húgyhólyag záróizmának működését szabályozó idegek? Okozhat-e impotenciát a sugárkezelés? Milyen mellékhatásokat okozhatnak a hormon- és a kemoterápiás kezelések?
A prosztatarák összeállítás tartalma:
A prosztatarák összeállítás kezdőoldala
A prosztata felépítése és funkciói
A prosztatarák eredete, gyakorisága és viselkedése
A prosztatarák kialakulásában szerepet játszó kockázati tényezők
A prosztatarák tünetei
A prosztatarák diagnosztizálásának eszközei és lépései
A rák-diagnózis felállítását követő kivizsgálás célja és eljárásai
A prosztatarák stádiumbeosztása
A prosztatarák terápiája, kezelésének módszerei
A prosztatarák kezelésének mellékhatásai
A terápia befejezését követő ellenőrző vizsgálatok, utógondozás
Mit tegyünk a magunk védelmében a prosztatarákkal szemben?
Hírek, kapcsolódó anyagok:
A prosztatarák kezelésében használt eljárások mindegyikének vannak káros mellékhatásai. Az orvosok természetesen arra törekszenek, hogy ezeket minimálisra csökkentsék. Régebben a prosztata-eltávolítás műtétje állandó impotenciát és vizeletcsurgást (inkontinenciát) eredményezett. Az újabban kidolgozott műtéti eljárások során az esetek jelentős részében el tudják kerülni azon idegek károsítását, melyek a hímvessző merevedését és a hólyag záróizmának működését szabályozzák. A műtét után a betegek többsége idővel visszanyerheti nemi potenciáját és a vizeletürítést is szabályozni, kontrollálni tudja. A prosztata-eltávolításon átesett férfiaknál azonban nincs ondótermelés, így közösülés alkalmával nincs magömlés sem (száraz orgazmus). Ez lehet zavaró, de nem feltétlen jár a szexuális örömök elmaradásával.
A férfiak egy részénél a sugárkezelés is impotenciát okozhat. Sugárterápiánál ezen kívül természetesen jelentkezhetnek a besugárzás szokványos, általános mellékhatásai is, mint a fáradtság, fáradékonyság, bőrreakciók (bőrpír és bőrszárazság), hasmenés és vizelési zavarok.
A kasztráció és a hormonterápia különböző formái sem mentesek a mellékhatásoktól. Mint már utaltunk rá, a kasztráció különféle formája a szexuális vágy elvesztését, impotenciát, hőhullámokat okoznak. Ösztrogén és anti-androgén adagolása hányingert, hányást, emlőduzzanatot és emlőérzékenységet okozhat, továbbá hányingert, hányást, valamint víz- és sóvisszatartást eredményezhet. Az ösztrogén-készítmények emellett a szívproblémák fellépésének kockázatát is növelik. Az LHRH analógok adagolása esetén kezdetben a betegnél a tünetek súlyosbodnak, de a szer fokozatosan csökkenti a tesztoszteron termelését és a tumor növekedése lelassul. Bizonyos mellékhatások (bőrkipirulás és hőhullámok) azonban ilyenkor is megjelennek.
A kemoterápiás szerek egész szervezetre kiterjedő hatásuk miatt a szervezet egészséges sejtjeit, főként a gyorsan szaporodó sejtpopulációkat (hajhagymák, szőrtüszők, vérképző szervek sejtjei) is károsítják. Ennek megfelelően kemoterápiás kezelés esetén a szokványos mellékhatások: étvágyvesztés, gyengeség, hányinger, hányás, szájszárazság, valamint gyulladás, ritkán fekélyek kialakulása a szájüregben, továbbá hajhullás mutatkozhatnak. E betegeknél különös gondot okoz az étvágyvesztés, fontos ugyanis a betegek jóltápláltságának megőrzése, mivel a jól táplált betegek a terápiás beavatkozások mellékhatásait is jobban viselik. A szokványos háromszori étkezés helyett ezért ilyenkor kalóriadús ételek napi többszöri fogyasztását kell szorgalmazni. Az étvágytalan betegnél esetenként szükségessé válhat speciális, rendkívül kalóriadús és a fehérjék építőanyagaiban gazdag mesterséges tápszerek, tápitalok fogyasztása is. Ezeknek ma már sokféle és ízletes válfaja van forgalomban, és indokolt esetben OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) támogatással is beszerezhetők. A táplálkozási problémák megoldásában a kezelőorvos, a nővérek és diétás nővérek segíthetik a betegeket.
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.