A gyógyszeres rákprevenció kérdései

Eddig sajnos egyetlen nagyszabású klinikai tanulmány sem tudta kimutatni a rostokban gazdag, vagy éppen a zsírszegény táplálkozás, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás, valamint a mozgás, és a testsúlycsökkenés egyértelmű rákmegelőző hatását. Mi erről a véleménye?

Prof. Dr. Láng István: Ezek a vizsgálatok nagyon nehezen tervezhetők, a korlátaik nagyon nagyok. A résztvevőknek hosszú éveken keresztül bizonyos időközönként kérdőíven kell számot adniuk táplálkozási szokásaikról, vagy az általuk végzett mozgás milyenségéről és gyakoriságáról, tehát olyan dolgokról, amelyekre esetleg nem emlékeznek már egészen pontosan. Objektív módon roppant nehéz, szinte lehetetlen ellenőrizni, hogy a résztvevő betartotta-e a vizsgálat teljes időtartama alatt a vizsgálati csoporttól elvárt étkezési vagy testmozgásbeli előírásokat. Nincsen azonban olyan tanulmány sem, amely ellenbizonyítékokat sorakoztatna fel. Valószínűleg arról van szó, hogy ezek nagyon nehezen mérhető, számszerűsíthető dolgok. Véleményem szerint mindenképpen fenntarthatók azok a táplálkozásra és az egészséges életmódra vonatkozó tanácsok, amelyeket remélhetőleg már mindenki ismer: tehát fontos a sok zöldség és gyümölcs fogyasztása, az egészséges (amatőr) sportolás, de éppilyen fontos lelki egészségünk megőrzése is. Meggyőződésem szerint az antioxidánsok (pl. az E és a C-vitamin is), a nyomelemek, mint például a szelén minden ráktípus, de különösen az emlőrákok kialakulásának kockázatát lényegesen csökkentik. Emellett minden jel arra utal, hogy az elhízás éppen a hormonháztartás megváltoztatásán keresztül fokozza az emlőrák kockázatát.

A cikkben két rákellenes hormonkészítményről is szó van, melyek képesek a magas kockázati csoportba tartozó betegek csoportjában a hormonérzékeny emlőrák kialakulásának kockázatát 50 százalékkal csökkenteni. A két szer mintegy 10 éve hozzáférhető, ugyanakkor még az USA-ban sem sikerült őket széles körben elterjeszteni. Az amerikaiak előszeretettel alkalmaznak gyógyszereket, ha a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséről van szó, a rákmegelőző gyógyszerek azonban nem fogynak. Szóba kerül-e egyáltalán Magyarországon ezeknek a készítményeknek prevenciós jellegű alkalmazása?

Prof. Dr. Láng István: A helytelenül kemoprevenciónak nevezett lehetőségről van szó: azért helytelen az elnevezés, mert hormonkészítményekről van szó. A hormonérzékeny emlőrákok egyik gyógyszeréről - a tamoxifenről - derült ki már 1998-ban, hogy ez az ösztrogén gátlásán alapuló készítmény képes az ellenoldali emlőben is megakadályozni a daganat kialakulását. Az úgynevezett nagy kockázatú csoportba tartozó hölgyek esetében merült fel ezen szerek használata. (Nagy kockázatú csoportba tartozik valaki az emlőrák szempontjából, ha egyenesági rokonságában előfordult rosszindulatú emlődaganat. Az első menstruációk korai időpontja, és a kései első gyermekszülés is fokozzák a kockázatot, csakúgy, mint maga az életkor is.) Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a készítmények gyógyszerek, melyek mellékhatásokkal is bírnak. Így például a tamoxifen hőhullámokat okozhat, befolyásolja a szív- érrendszeri betegségek kockázatát, és minimálisan de emeli egy másik rák - a méhtestrák - kialakulásának kockázatát. A világ legtöbb országában, tudomásom szerint még Európában sincsenek ezek a gyógyszerek erre a javallatra - tehát megelőzésre - törzskönyvezve, és a biztosítók sem finanszírozzák ezeket a kezeléseket, Magyarországon sem írhatók fel megelőző céllal egyetlen páciensnek sem. Az egészséges életmód és táplálkozás mellett az évenkénti szűrővizsgálatok fontosságát, két szűrővizsgálat között pedig az emlők rendszeres önvizsgálatát hangsúlyoznám.

Az USA-ban 15 százalékkal esett vissza az emlőrákos megbetegedések száma, miután 2002-ben napvilágra került az az amerikai Women's Health Initiative tanulmány, amely egyértelműen bebizonyította, hogy az ösztrogén és progeszteron tartalmú hormonpótló készítmények nem gátolják meg a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását, viszont fokozzák az emlődaganat kialakulásának kockázatát. Megmutatkozott-e ehhez hasonló hatás Magyarországon?

Prof. Dr. Láng István: Magyarországon nem volt ilyen mértékben érzékelhető az emlőrákos megbetegedések számának csökkenése, ami részben arra vezethető vissza, hogy a hormonpótló kezelések sem voltak annyira elterjedtek, mint az Egyesült Államokban. Magyarországon mindig hangsúlyozzák a hormonpótló kezelések csontritkulás és változáskori panaszok elleni jótékony hatását. Azt is figyelembe kell venni, hogy az emlő daganatainak bő kétharmada hormonérzékeny, mintegy 20 százalék azoknak a daganatoknak az aránya, amelyek kialakulását nem befolyásolja a hormonpótló kezelés.

Folynak-e még hormonpótló kezelések egyáltalán, ha tudjuk, hogy ez a kezelés fokozhatja az emlőrák kialakulásának kockázatát?

Prof. Dr. Láng István: Igen, de csökkenő mértékben.

A tüdőrák prevenciója sok szempontból egyszerűbb és nehezebb is egyben. Mit tart fontosnak ezzel kapcsolatban elmondani?

Prof. Dr. Láng István: Biztos, hogy a tüdőrákok 90 százaléka ok-okozati összefüggésben van a dohányzással. Tehát, ha sikerülne, nem csak az aktív, de a passzív dohányzást is kiküszöbölni, akkor a tüdőrákok száma a tizedére csökkenne. 10 tüdőrákos esetből csak egynek nincsen semmi köze a dohányzáshoz. Ezért teljesen helyesnek tartom az összes nyilvános helyen - tehát nem csak az egészségügyi intézményekben, de a munkahelyeken, az éttermekben, bárokban, egyéb közösségi helyeken is - a dohányzás teljes megtiltását. Aki mások jelenlétében dohányzik gyakorlatilag "közvetett gyilkosságot" követ el.

Az eddigi klinikai tanulmányok alapján sem az E-vitamin, sem a D-vitamin, de a szelén sem bizonyult preventívnek a prosztatarák tekintetében. Ezeket a tanulmányokat nagyon nagy várakozás előzte meg,  nem hogy nem sikerült azonban bizonyítani a rákmegelőző hatást, felmerült a vizsgált anyagok esetleges rákkeltő hatása is! Az Egyesült Államokban ennek ellenére megfigyelhető, hogy a férfiak előszeretettel fogyasztanak a prosztata egészségének megőrzésével kecsegtető vitamin- és étrend-kiegészítő készítményeket. Az USA-ban két gyógyszert is törzskönyveztek, melyeket ott megelőző jelleggel is szedhetnének a magas kockázati csoportba tartozók. Ennek ellenére csakúgy, mint az emlőrák esetén azt tapasztalják az orvosok, hogy a betegek nem váltják ki ezeket a recepteket, vagyis nem szednek orvosságot, azért, hogy egy esetleges prosztatadaganat kialakulásának valószínűségét csökkentsék.

Dr. Géczi Lajos: A cikkben említett két szert - a finaszteridet és a dutaszteridet - főleg idősebb prosztatatúltengésben szenvedő betegeknél alkalmazzák. A probléma ezekkel a szerekkel kapcsolatban az, hogy ha mégis előfordul alkalmazásuk mellett daganat, akkor ezek a daganatok rosszabb differenciáltságúak, mint amilyen egy prosztatadaganat általában lenni szokott. Tehát összességében csökken a prosztatarák előfordulása, de ha kialakul a daganat, akkor az általában rosszabb prognózisú, differenciálatlanabb. (Minél differenciáltabbak egy daganat sejtjei, annál kevésbé hasonlítanak annak a szövettípusnak a sejtjeire, amiből a daganat kiindult. A differenciálatlan sejtekből felépülő daganatokat - prosztatarák esetén - nehezebb kezelni, a szokványos kezelésre kevésbé vagy rövidebb ideig reagálnak, és prognózisuk is rosszabb.) Ezenkívül ezek a gyógyszerek sem mentesek a mellékhatásoktól: impotenciát, és a spermaszám csökkenését okozzák, ami még idősebb páciensek esetén is az életminőség romlását jelentheti. A mellékhatások azonban egy év múltával fejlődnek ki, kevésbé súlyosak, ezért engedélyezi az amerikai gyógyszerhatóság (az FDA) az alkalmazásukat.

Miért nem örvendenek nagyobb népszerűségnek a rákkockázatot csökkentő gyógyszerek?

Dr. Géczi Lajos: A legnagyobb probléma ezekkel a szerekkel kapcsolatban, hogy nem ismertek olyan mérhető indikátorok, melyekkel a gyógyszerek hatékonysága - a beteg és orvosa számára - megnyugtató módon mérhető lenne. Csak a végállapot monitorozható, tehát csak hosszú évek múltával derül ki, hogy valakiben végül is kialakult-e a rosszindulatú daganat, vagy sem. A szív- és érrendszeri betegségek  kockázatát csökkentő gyógyszerek esetén ilyen mérhető indikátorok például a magas vérnyomás alakulása és a koleszterinszint. Probléma továbbá az úgynevezett beteg compliance, vagyis a betegek együttműködése, tehát az, hogy valóban beszedik-e a betegek a hosszú évek alatt a gyógyszereket. Ezenkívül az is elgondolkodtató, hogy esetleg hajlandóak lennének-e az emberek a 15 leggyakrabban előforduló ráktípus ellen 15 különféle kockázatcsökkentő gyógyszert hosszú távon fogyasztani, hogy a rák kialakulását megelőzzék. Jelenleg nem ismert olyan készítmény, mely egyszerre több daganattípus kialakulásának megakadályozására alkalmazható lenne.

Az eredeti cikk itt olvasható.

(hirdetés)